A New Horizons űrszonda adatai szerint egykor óriási nitrogéntavak és folyamok tarkíthatták a Plútó felszínét. Az idei Lunar and Planetary Conference-en ismertetett tanulmányok szerzői azt írták, hogy a törpebolygónak a Földhöz hasonlóan sarki és trópusi területei is vannak, és a dinamikus éghajlati ciklusok miatt folyamatosan változik a légköri nyomás.
A New Horizons már több mint nyolc hónapja elhagyta a Plútót, de a tudósok eddig csak az általa gyűjtött információk kevesebb mint feléhez férhettek hozzá. A folyamatosan érkező adatoknak köszönhetően egyre újabb és újabb felfedezések látnak napvilágot a titokzatos égitesttel kapcsolatban.
Binzel és Stern hangsúlyozták, hogy a Plútó esetében nagyon mást jelent a „trópusi éghajlat”, mint a Földön. A Naptól 5,79 milliárd kilométerre keringő égitesten nagyon hideg van, de tengely körüli forgásának köszönhetőn mégis váltakoznak rajta az évszakok.
A nagy tengelyferdeség miatt a sarkörök évszaktól függően olykor majdnem az egyenlítőig lehúzódnak. Mivel a Plútón 249 földi évig tart egy év, ezek a periodikusan ismétlődő globális jegesedések is hosszú ideig tartanak.
A Földön nem találunk ehhez hasonló jelenséget
– hangsúlyozta Binzel.
Mivel a Földéhez hasonlóan a Plútó tengelyének dőlésszöge is ingadozik, a törpebolygó is ki van téve az ún „Milankovics-ciklusoknak”, amelyek rendszeres időközönként drámai éghajlatváltozásokat indukálnak. A Plútón ez a sarki és trópusi területek közötti határ elmozdulásával jár; egyszerűbben szólva hol nagyobb, hol pedig kisebb a jeges területek aránya a felszínen.
Stern saját dolgozatában azt is bebizonyította, hogy a Milanovics-ciklusok az atmoszféra változásaira is hatással vannak. A Plútón története során többször is jelentősen megváltozott a légköri nyomás: volt, amikor csak 10 mikrobár volt (ez a földiének alig egy százezrede, a szerk.), de olyan is, hogy 200 milibár. A tudós szerint mindez „alapjaiban megváltoztatja mindazt, amit ennek az apró bolygónak a működéséről gondoltunk”.
