Tudomány

Isten megverte György barát gyilkosait

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 02. 16. 16:30

Fráter György a pálos szerzetes, a “fehér barát” Szapolyai János egyik legfőbb bizalmasa, diplomatája volt, Váradi püspök, majd utolsó “nemzeti” királyunk halála után a gyermek János Zsigmond gyámja lett. Oroszlánrésze volt abban, hogy 1541-ben megvédte Budát – és a trónt – az ugyancsak magyar királyként fellépő Habsburg Ferdinánd hadaival szemben.

Legfontosabb az ország egysége

Csakhogy nem sokkal később megérkezett a török, és a jól ismert csellel elfoglalta a várost, az egykori Magyar Királyság hosszú időre három részre szakadt. Nagy Szulejmán sátrában “megalakult” a szultánnak adót fizető, János Zsigmond nagykorúságáig György barát és Izabella királyné irányítása alatt álló keleti magyar királyság.

Buda elvesztését a püspök óriási tragédiaként értékelte, saját magát hibáztatta.

Ettől kezdve mindent megtett, hogy jóvátegye, és újra egyesíthesse az országot, felszabadítsa a török által megszállt területeket.

Ezt viszont egyedül a Habsburgoktól remélhette, így Buda várának visszafoglalását kérte a keleti királyság és a Szent Korona átadásáért cserében Ferdinándtól.

Több elvetélt kísérlet után végül 1551-ben sikerrel járt: Ferdinánd megbízottai átvették Erdélyt, a keresztény kézen lévő magyar területek egyesültek. Csakhogy a török ezt nyilván nem hagyta, elkezdődött a harc. A király vajdává, esztergomi érsekké nevezte ki Györgyöt, III. Gyula pápánál pedig kijárta neki a bíborosi rangot.

Megölték, mert nem értették

Viszonyuk azonban hamar elvesztette bizalmas jellegét. Fráter György ugyanis saját tapasztalatai alapján felállított “egyéni szabályai” szerint cselekedett. Megfizette az adót a töröknek 1551-ben is, a megvívott Lippa török őrségének szabad elvonulást engedélyezett, majd időnyerés céljából tárgyalásokat kezdett a délvidéki pasákkal.

A helyi viszonyokat egyáltalán nem ismerő Castaldo, a császári sereg helyi fővezére úgy látta, a barát kettős játékot játszik.

Ferdinánd pedig hitt neki, és jóvá hagyta annak az embernek a meggyilkolását, aki tíz évig harcolt, hogy Magyarország a Habsburgok kezében egyesülhessen.

A főparancsnok Sforza Pallavicini tábornokot bízta meg a merénylet megszervezésével, és spanyol gyalogosok mellett saját írnokát, Marco Aurelio Ferrarát küldte segítség gyanánt. A helyszín a bíboros alvinci kastélyának kápolnája, a dátum 1551. december 17-ének hajnala. A írnok azzal kopogott be, hogy egy Ferdinándnak szóló levelet írt a barát nevében, amit kér, hogy ellenőrizzen és írjon alá.

Forrás: wikipédia

Mint valami vadállat

A szót itt átadjuk a kortárs történetírónak, Istvánffy Miklósnak.

Amidőn ez (ti. Fráter György), az írónádat kezébe véve a levél fölé hajolt, az írnok hátulról tőrével a nyakát halálos szúrással átdöfte. Amikor erre zaj és még kiáltozás is támad, Sforza és a többiek, szám szerint tízen, betörnek, s őt, aki Krisztusnak és Szűz Máriának segítségéért könyörög, körülállják s csapásokat mérnek rá. Márk Antal (ő Istvánffynál az írnok), mint valami vadállat, a lebukó és még vergődő mellének irányítja a puskát, s golyóval átlövi. Erre tüstént a többiek is, vágva és szúrva, számos sebbel borítják el.

Az akkor 69 éves Fráter György mellett egyedül apródja volt, aki fegyvertelenül, villámsújtva nézte végig a jelenetet, őt hét sebbel, vérben hagyva hagyták hátra. Távozásuk előtt azonban még bizonyíték gyanánt a gyilkosok “jobb fülét, mely természettől veleszületetten teljesen szőrös volt” levágták és magukkal vitték.

A merénylet hírére óriási botrány kerekedett, itthon senki nem mert szót emelni, de a pápa azonnal vizsgálóbizottságot hozott létre: egy esztergomi érseket, egy bíborost nem lehet csak úgy meggyilkolni. Vagy mégis.

A reformáció terjedésének hajnalán járunk, a katolikus egyház épülete recseg és ropog, ki az az egyházfő, aki legfőbb támaszát, a fél Európát uraló Habsburgokat felelőssé tenné?

Ferdinánd hosszú vádiratot küldött Rómába, amelyben Fráter György árulását bizonygatta, és nyilvánvalóan kiskaput jelentett a Szentszéknek, a nyomozás főleg ennek vizsgálatára terjedt ki. Végül 1555. február 14-én megszületett az ítélet: III. Gyula pápa felmentette a királyt, a meggyilkolt bíboros ügyében az igazságszolgáltatást pedig az Úr kezébe adta.

Isten büntetése

És az Úr ítélt. Egy év nem telt el, Sforza török fogságba esett, ahol csúful megvesszőzték, szabadulására temérdek aranyat kellett fizetnie. Ferrarát, a titkárt később mint rablót akasztották fel. Egy harmadik gyilkos

… a jobb kezét, amellyel a barátot megölte, egy éjszakai verekedés alkalmával Augsburgban levágták, nem sokkal később pedig, amikor […] vadállatokra vadászott, egy hatalmas vadkan agyarával szétszaggatta, belei kifordultak, s meghalt.

A negyediket Franciaországban érte utol a vég: “néhány katona darabokra vagdalta, s így rút halállal halt meg. A többiek meg más-más gyalázatos halállal lakoltak meg” – tudósít Istvánffy Miklós. És hogyan bűnhődött a parancsot kiadó Ferdinánd király? Legügyesebb diplomatája nélkül nem tudta megakadályozni a török 1552-es bosszúhadjáratát, majd rövidesen Erdélyt is elvesztette.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.