Tudomány

“Emberek-e a nők?”

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 01. 08. 13:30

Másfél évszázada sincs, hogy a világ vezető demokráciájában ez a kérdés még válaszra várt.

Nemrégiben Kövér László és Kovács Ákos is sokakat megbotránkoztató kijelentést tett a nőkről. A házelnök azt szeretné, ha a nők a szülésben látnák az önmegvalósítás legmagasabb minőségét, a művész szerint pedig a nők dolga nem a férfiakéhoz mérhető pénz keresete, hanem a szülés.

Ezek jutottak eszünkbe, amikor belebotlottunk az amerikai feminista, Susan Anthony egy 1873-as beszédébe. Tényleg nincs 150 éve, hogy még

a szabadság földjeként ismert ország is részleges jogfosztottságban tartotta polgárai felét…

Egy nő szava mit sem ér

A XIX. század második fele forró időszak volt az Egyesült Államokban: polgárháború dúlt, a legkülönfélébb eszmék mellett indultak polgári mozgalmak. A társadalmi vitákban egyre több nő is igyekezett a hangját hallatni, mint a tanítónőként diplomázott Susan B. Anthony.

Az abolicionista és az alkoholellenes mozgalomba kapcsolódott be, de egyre többször szembesült vele, hogy nőként sehol nem nyilváníthat véleményt. Ezért határozta el, hogy – társaival együtt – mindenekelőtt a nők polgárjogát kell kiharcolni.

Az 1870-es évek elejére a korábban felszabadított, egyenjogúsított fekete férfiak is rendelkeztek már szavazati joggal, ám a nőkkel kapcsolatban ilyenről vagy szó sem esett, vagy a vonatkozó törvények szövegezése nem volt egyértelmű. Susan úgy döntött, próbát tesz. Az 1872-es elnökválasztáson több nővel együtt feliratkozott egy szavazólistára, és november 5-én leadta voksát.

Három héttel később illegális szavazásért letartóztatták és bíróság elé állították – tudjuk meg a Geographia Kiadó Világrengető beszédek, amelyek megváltoztatták a világot című könyvéből. Ügyvédje akarata ellenére óvadékkal szabad lábra helyeztette, ami később jó döntésnek bizonyult.

Susan B. Anthony (jobbra) és legfőbb harcostársa, Elizabeth Candy Stanton (Wikipedia)

Ügye a figyelem középpontjába került, Susan pedig előadókörútra indult, szenvedélyes beszédben kelt ki a nők szavazati jogáért.

Senki nem lehet olyan kőszívű

Gondolatmenetének lényege az volt, hogy az amerikai kormányzás alapeszméje szerint mindenkinek joga van hangját hallatni a törvények meghozatalában és végrehajtásában, ezt biztosítja az alkotmány is. Az egyetemes választójog mindenkire érvényes, ám

…Ma országunk felének nincs hatalma bármilyen igazságtalanságot törölni a törvénykönyvekből, s nem is írhat helyette jobbat… A népnek ez a fele (a nők) kényére-kedvére ki van szolgáltatva a másik félnek (a férfiaknak)…

A nők számára

… ez a kormányzás nem demokrácia. Még csak nem is köztársaság, hanem gyűlöletes arisztokrata uralom nemi alapon. … apák, fivérek, férjek, fiak, uralma az anyák, nővérek, feleségek és leányok fölött minden egyes családban, ahol a férfiak az urak, a nők pedig az alattvalók.

Egészen odáig megy, hogy felteszi a kérdést: emberek-e a nők vagy sem?

“Nem hiszem, hogy bármelyik ellenfelünk lenne eléggé kőszívű kijelenteni, hogy nem. Ha pedig a nők emberek, akkor állampolgárok is …”

A bíróság végül bűnösnek találta Susant illegális szavazat leadásában, de a kiszabott pénzbírságot soha nem fizette be. Munkássága pedig nagymértékben előmozdította, hogy 1920-ban, az alkotmány 19. módosítása bevezette a nők számára is a teljes választójogot. Susan Anthony számára viszont nem adatott meg, hogy ünnepelhessen: 1906 márciusában, 86 esztendős korában elhunyt.

 

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind