Káin és Ábel története az egyik legborzasztóbb bűn, a testvérgyilkosság megjelenése, amelynek bélyegét a bűnös egész élete során viselte. Ádám és Éva gyermekei volta, Káin az idősebb testvér.
És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
Mindketten áldozatot mutattak be az Úrnak, ki-ki a magáéból: Káin a föld gyümölcseiből, Ábel “juhainak első fajzásából”. A Mindenható előtt utóbbi ajándéka volt kedvesebb, mire Káin elcsüggedt. Az Úr figyelmeztette: “Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
Káin bélyege
De az idősebb fivér nem tudott uralkodni indulatán, és irigységtől hajtva a mezőn Ábelre támadt, megölte őt. “Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.” És kimérte a méltó büntetést is, bujdosásra, örök bolyongásra ítélte a gyilkost.
Borzasztó büntetés volt ez, Káin megtört: “Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet”.
De a gyors halál nem lehetett számára megváltás:
És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
Áldozat a bűnért és a hála
Ez hát Káin bélyege, de a szövegben nem találjuk egyértelmű bizonyítékát, hogy Ábel áldozata miért is volt kedvesebb az Úr előtt?
A válasz a hagyományban keresendő, azaz a bűnért való áldozat és a hálaáldozat közti különbségben. Előbbi a bűn felismerésén, a bűntudat kialakulásán és a bűnösség nyilvános elismerésén alapult. Akiben ez meggyőződéssé vált, az egy ép, hím állatot ajánlott fel, jelképesen kifejezve ezzel hitét.
A hálaáldozat viszont Isten ezernyi földi áldása feletti öröm kifejezése volt, és rendszerint a föld javainak, termények, élelmi szerek bemutatását jelentette.
Ábel áldozatán keresztül kifejezte bűnösségét, megváltásra szorultságát, míg Káinban csupán a hála élt, hiányzott a bűnbánat. Ha az Úr elfogadta volna áldozatát, ebben a tévedésben erősítette volna meg az elsőszülött fiút. De ő ezt sem megérteni, sem feldolgozni nem tudta. Mégis, miért ölte meg öccsét? Erre nincs logikus magyarázat, mint ahogy a bűn is irracionális, értelmetlen: a rossz egyszerűen nem tudja elviselni a jó jelenlétét.
