Tudomány

Sokáig a karácsony volt az újév

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 01. 01. 14:00

A január 1-jei évkezdet európai, de nem keresztény hagyomány.

Hosszú idő után Julius Caesar vállalta fel, hogy rendet tegyen az “időszámításban”, a kissé zavaros római naptárt a valós csillagászati eseményekhez igazítsa. A feladattal az alexandriai csillagászt, Szoszigenészt bízta meg Kr.e. 46-ban.

Caesar jelölte meg az évkezdet napjaként január 1-jét, amit ezentúl Rómában használtak. A keresztény Európa viszont sokáig nem vette át.

A középkorban területenként más-más dátumok lehettek, de általánosan elterjedt december 25., Jézus születésnapja volt.

Magyarországon az egész középkoron át karácsonytól számították az év kezdetét, január elseje, mint újév napja a Gergely-naptár bevezetése, 1582 óta vált általánossá. Ez persze nem történt mindenhol egy időben, és nem is ment zökkenőmentesen.

Újévi ajándék

Vannak olyan, XIII századi okleveleink, amelyek – itáliai eredetű szokásként – január elsején mondott jókívánságokról és ajándékozásról tesznek említést. A XV. századi humanista, Galeotto Marzio így ír:

Januárius elsején, Krisztus körülmetéltetése napján, szokás a magyaroknál strenát, azaz ajándékot adni a beállott év jókívánásáért.

Az ajándékot ki-ki a maga mestersége jelvényeinek felvonultatásával “kérte”. A kendilónai Teleki-udvarban például, amikor a cselédség-boldog újévet kívánt, a kovácsok vitték az üllőt és a kalapácsot, a kocsisok kezében pattogott az ostor, mindenki a maga mesterségét színlelte.

Erdélyben a falusi bérlők udvarában szolgáló béresek ostor pattogtatásával, kolompok zörgetésével, állatterelő indulatszók kiáltozásával csaptak lármát újév reggelén. Addig zajongtak, míg pénzt nem kaptak.

Fortepan

Rétes nyújtja a szerencsét

A moldvai magyarok újév reggelén körbejárták a falut, haszonnövények magvait szórták a házak elé, miközben jókívánságokat mondtak:

Adjon Isten bő bort, bő búzát, barackot, hosszú farkú malacot, sok kolbászt, pálinkát!

A gazdától pedig bort, kalácsot, pálinkát, néha pénzt kaptak.

Ezen a napon a gyümölcsfákat meg kellett rázni a bő termés érdekében, korán reggel pedig a kútnál mosdani, hogy az ember egész évben friss legyen.

Az sem mindegy, mit evett az ember – talán ez az egyetlen régi szokás, ami ma, a városokban is él. Baromfit ugye nem szabad, mert elkaparja, kikaparja a szerencsét. Vagy ahogy Jászdózsán mondták: kirepül a szerencse.

Disznót kellett enni, ami előtúrja a szerencsét. Mellé pedig olyan szemes terményeket, mint lencse, rizs, köles, mert a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. A Tápió menti falvakban rétest is sütöttek, hogy ezzel „nyújtsák a gazdaságot”.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Swedish director Ruben Ostlund delivers a speech on stage after he was awarded with the Palme d'Or for the film 'The Square' on May 28, 2017 during the closing ceremony of the 70th edition of the Cannes Film Festival in Cannes, southern France.  / AFP PHOTO / Alberto PIZZOLI
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.