Árpád és az ország dolga – lógunk a Szeren

Ópusztaszer neve a XIX. század végén terjedt el a szélesen értelmezett köztudatban. A középkorban Szer néven szerepelt a térképeken, a török hódoltság idejében valóban pusztává vált, majd 1861-ben Kecskemét városa állított itt emlékművet az első magyar országgyűlés emlékére.

Alkotmányunk bölcsője

A millennium közeledtével aztán megfogalmazódott az igény, hogy

minden jó magyar hazafi előtt szent és áldott legyen őseink első nemzetgyűlésének, alkotmányunk bölcsőjének helye: Pusztaszer

– idézi a Rubicon történelmi folyóirat egy korábbi számában Szende László. Az idézet Göndöcs Benedek címzetes pusztaszeri apáttól és gyulai plébánostól való, aki 1882-ben kezdeményezte Szermonostor területén a rendszeres ásatásokat.

1896-ban állították fel az Árpád-emlékművet, ám a nemzeti emlékhely méltó kiépítése csak 1970-ben kezdődhetett meg. Mióta pedig 1995-ben átadták Ópusztaszeren a felújított Feszty-körképet, gyakorlatilag nincs magyar, aki ne látogatta volna meg “alkotmányunk bölcsőjét”.

Pusztaszer szellemisége önmagában érték, eszünk ágában sincs kisebbíteni, de a történelmi tisztánlátás érdekében meg kell jegyezni:

korántsem biztos, hogy Árpád és vezérei valóban korszakalkotó összejövetelt tartottak volna ama helyen.

Ország dolgainak ejtették szerét

A szeri gyűlésről egyetlen forrás, a XII. században élt és alkotott Anonymus számol be a Gesta Hungarorumban. “Árpád vezér meg vitézei… addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig.”

“Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért.”

Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.

Mese…

Ismételjük, az egyetlen forrás, amit a szerző ráadásul a Kárpát-medencei átköltözés után jó háromszáz évvel vetett papírra. A Névtelen mester pedig egyébiránt is ismert arról, hogy történetírás közben gyakran elengedte fantáziáját. A szer pedig eredetileg hely, területrész értelemmel bír, bár felettébb elmés megállapítás, hogy ott ejtették szerét az ország dolgainak.

A cikk Eckhart Ferenc neves jogtörténészt idézi, aki szerint Anonymus a pusztaszeri gyűlés esetében nem tesz mást, mint mesét költ egy névhez.

Nem hagytuk magunkat ilyen gyorsan megfosztani e kedves legendától, megkérdeztük Szabados Györgyöt, a kor szakértőjét is. Való igaz, hogy a magyar elit pusztaszeri gyűlésének tényéről, az ott hozott rendelkezésekről csak III. Béla király egykori jegyzője számol be. És az is, hogy szövegeire nagyon is jellemző a XII–XIII. századi észjárás.

… és az igazság magja

A kérdés inkább az, hogy van egy adatunk, de vajon mit kezdhetünk vele? Kontrolladatok híján nagyon nehéz cáfolni és bizonyítani is, ám a történész óva int attól, hogy a fürdővízzel kiöntsük a gyereket. Mindenesetre Anonymusszal nagyon óvatosan kell bánni – jegyzi meg.

Példaként említhetjük ugyancsak a Névtelentől a vérszerződés leírását, ahol a forma és a tartalom ellentmondásban áll. Előbbi egyértelműen XII. századi szellemiséget, lovageszményt, akkori oklevélformulákat idéz. Például az eskü ötödik pontja egy az egyben ezt teszi:

Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.

Ettől függetlenül nem vethetjük el a vérszerződés tényét, hiszen a vérszerződés tipikus steppei szokás volt, Hérodotosz jóvoltából a szkíták köréből is ismerjük ennek példáját. Vagyis a “tartalmat” ez esetben nincs okunk megkérdőjelezni.

Vissza (a) Szerre

Már most mi a helyzet a történeti (Ópuszta)szerrel? Szermonostor első írásos említése 1233-ból való, de a XX. századi ásatásokat végző régész, Trogmayer Ottó ennél mélyebbre tudott tekinteni. A közelmúltban elhunyt szakember arra a következtetésre jutott, hogy a legelső templomot a XI. században építették.

Trogmayer a szeri gyűlés tényét elképzelhetőnek tartja, azzal a megjegyzéssel, hogy Szeren nem egy középkori értelemben vett országgyűlés, hanem a honfoglalás hadműveleteinek irányítása folyhatott,

hiszen ez a terület pedig közel esik a Kárpát-medence geográfiai központjához.

Általános tanulság, hogy egy mégoly vitatható forrás esetében is, mint amilyen Anonymus gesztája, nem lehet általánosságban ítélkezni. Ehelyett minden egyes állításról meg kell vizsgálni, hogy rejtezik-e alatta a történeti valóság magva, vagy sem.

A lényeg: jelenleg nem tudjuk eldönteni, volt-e ország dolgában határozó gyűlés Szeren (Ópusztaszeren) Árpád és a magyarság vezetőinek részvételével, vagy sem. Ez esetben tehát egy határozott „talán”-nal felel a történész Szabados György.