Tudomány

Találmányok, amelyek sci-fiből valósággá váltak

Vincze Miklós
Vincze Miklós

Kultúrák és cool túrák. 2015. 11. 19. 12:05

Nyolc technológia, amiket néhány évtizeddel ezelőtt még csak álmodozó filmrendezők és írók munkáiban láttunk, mára pedig valósággá váltak.

Átlátszó telefon – Mi lesz holnap? (1936, r.: William Cameron Menzies)

View post on imgur.com

H.G. Wells The Shape of Things to Come (Mi lesz holnap? A jövő regénye) című 1933-as klasszikusának filmadaptációjában látható üveglap, ami egy kapcsoló nyomására videotelefonná változik, talán az átlátszó telefonok első felbukkanása a filmtörténetben. Megvalósulására a regény kiadása után éppen nyolc évtizedet kellett várni: a Polytron Technologies ekkor rukkolt elő ugyanis hasonló koncepciójával:

E-könyvolvasó – Bob Brown: The Readies, 1930, még pontosabb jóslat azonban Stanisław Lem Visszatérés című, 1961-ben megjelent regényében olvasható

Brown álma
Fotó: Post-Digital Publishing Archive

Az ötlet első hangosfilm-élménye után pattant ki Brown fejéből, aki azonnal tollat ragadott, és könyvet írt a témában. A vonatkozó részlet így hangzik:

egy egyszerű olvasógépről van szó, amelyet magammal hordhatok, és bármilyen régi fajta elektromos hálózatra kötve százezer szavas regényeket olvashatok el tíz perc alatt.

Igaz, hogy a könyvek tárolását egy előre betöltött mikrofilm-szerű szalaggal oldotta volna meg, melyek egy erős nagyítást adó üveg mögött lettek volna tekerhetők, de a szerző természetesen még nem is sejthette a negyvenes években beinduló számítástechnikai forradalom közelségét.

Stanisław Lem Visszatérés című regénye ennél egy fokkal egzaktabb:

Teljes délutánomat a könyvesboltban töltöttem, ahol egyetlen könyv sem akadt. Már csaknem fél évszázada abbahagyták a nyomtatást.

Pedig a Prométheusz könyvtárának mikrofilmjei után mennyire örültem a könyveknek. Hiú remény volt. Már nem lehetett a polcokon böngészni, mérlegelni a köteteket, következtetni súlyukból a terjedelmükre. A könyvesbolt inkább elektronikus laboratóriumra emlékeztetett. A könyvek tartalmát kis kristályokban rögzítették. Olvasni opton segítségével lehetett. Még hasonlított is valami könyvre, de egyetlenegy oldallal a borítólapok között. Érintésre ezen a lapon sorban megjelentek a szöveg oldalai. Az optonokat azonban nemigen használják, magyarázta a roboteladó. A közönség jobban kedveli a lektonokat, amelyek hangosan felolvasnak, és tetszés szerinti hangra, sebességre és színezetre állíthatók. Csak egészen szűk körben érdeklődést keltő, tudományos műveket nyomtattak még papír utánzatú műanyagra. Így mindaz, amit megvettem, elfért az egyik zsebemben, noha kis híján háromszáz címet tartalmazott az egész. Maroknyi kristályos gabonaszem – ilyenek voltak a könyvek.

Szép számmal választottam történelmi, szociológiai műveket, némi statisztikát, demográfiát és pszichológiából azt, amit az adaptbeli lány ajánlott. Akadt köztük néhány nagyobb matematikai kézikönyv, persze tartalma és nem méretei szerint nagyobb mű.

A kiszolgáló robot maga is lexikon volt, mert – így mondta – elektronikus katalógusokon keresztül közvetlenül össze van kapcsolva a föld minden elképzelhető művének mintatáraival. A boltban elvileg a könyveknek csak egy-egy “példányát” tartották, és ha valakinek szüksége volt rá, a kívánt mű tartalmát kristályban örökítették meg.

Az első e-olvasók, a The Softbook és a Rocket eBook Reader 1998-ban mutatkoztak be a piacon, és noha nem optonokkal olvassuk őket, és nem százezer szót fogadunk be tíz perc alatt, azért elég jól megvagyunk velük és érintőképernyős utódaikkal.

Bluetooth headset – Ray Bradbury: Fahrenheit 451, 1953

Fotó: Plantronics

Az asszony tekintetét láthatatlan, acélfonál rögzíti mozdíthatatlanul a mennyezetre; fülében gyűszűnyi kis vádló, a “tengeri kagyló”, s a kiáramló hang, zene, beszéd és beszéd és újra csak zene, mint valami elektronikus óceán, szüntelen csapkodja álmatlan agyának partjait.

[…]

Eszébe jutott a régi vicc az asszonyról, aki annyit beszélt telefonon, hogy kétségbeesett férje kiszaladt a legközelebbi üzletbe, s felhívta, hogy megkérdezze, mi lesz ebédre. Voltaképpen miért nem vásárol egy “tengeri kagyló” – leadóállomást, amelyen át késő éjszaka beszélne, morogna, suttogna, kiabálna, ordítana, üvöltene a feleségéhez?

Az első Bluetooth headset 2000-ben, egy évvel a szabvány megalkotása után került a piacra.

Varázslat: Szórófejes palackból ruha –Stanisław Lem: Visszatérés, 1961

A ruhabeszerzés a lehető legrosszabbul ütött ki. Szinte semmi sem volt abból, amit ismertem.

Egyébként fény derült a “Fürdőköpenyek” feliratú szállodai szekrény rejtélyes palackjainak titkára. Nemcsak a fürdőköpeny, hanem a ruha, a harisnya, a szvetter, a fehérnemű – minden ráfröcsköléssel készült. Megértettem, hogy ez érdekes lehet a nők számára, mert néhány, sőt, több tucatnyi palack segítségével, amelyeknek kilövellt folyadéka nyomban sima vagy érdes szövetként dermedt meg, akárcsak a bársony, prém, vagy ruganyos fém – minden esetben új kreációt alkothattak egyetlen alkalomra.

Természetesen nem minden nő végezte ezt egyedül, voltak különleges plasztáló szalonok (tehát ezzel foglalkozott Nais!), de az eljárás következménye, a testhez simuló divat, nem nagyon tetszett nekem. Felesleges fáradságnak éreztem, hogy fröcskölő palackok segítségével öltözködnek.

Kapaszkodjon: 2010-ben ezt is megcsinálták – a Fabrican eljárásával könnyen tervezhetők egyedi ruhák, de orvosi felhasználása is lehetséges:

Intelligens, beszédfelismerésre képes személyi asszisztens – Frederik Pohl: The Age of The Pussyfoot, 1965

Az “ön-programozás” azt jelenti, hogy a program olyan elemeket tartalmaz, amelyek képessé teszik a normál beszéd, stílus, akcentus és más jellemzők gépi kóddá alakítására, majd ezt matematikai kifejezésekké, amelyekkel a számítógép működik. Amíg a személyes Örömadód hallóterében vagy, kommunikálhatsz vele.

A szerző a regény utószavában hozzátette:

Azt hiszem, nem kell sokat várnunk. [hogy ezek megvalósuljanak] Nem kell öt évszázad. Talán még öt évtized sem.

Igaza volt, hiszen a Siri, a Cortana, és a Google Now mára okostelefonok százmillióin található meg.

Táblagép – Arthur C. Clarke: 2001 Űrodüsszeia, 1968

A szerző legsikeresebb regényében említi meg a NewsPad nevet viselő gépeket, melyeket az ugyanabban az évben elkészült filmadaptációban már megcsodálhattunk:

Kereskedelmi forgalomban való megjelenésére 1989-ig, a GRiDPad bemutatásáig kellett várnunk.

Műanyagevő baktériumok – Michael Crichton: Androméda törzs, 1969

– Elváltozott – mondta Stone. – Mutáción ment át.
– Igen, nem-fertőzővé alakult. És talán most is átalakulóban van: már nem öli meg az embert, hanem a gumitömítéseket eszi meg.
– A repülőgép!
Hall bólintott:
– A nemzeti gárdistáknak a földön semmi bajuk sem történt, de a repülőgép lezuhant, mert a műanyag a pilóta szeme láttára szétmállott.

Egy tizenhat éves fiú, Daniel Burd 2009-ben egy kanadai ifjúsági tudományos vásáron mutatta be saját felfedezését, a műanyagot feldolgozó mikroorganizmust.

Robottaxik – A Total Recall – Az emlékmás (1990, r.: Paul Verhoeven) felejthetetlen Johnny Cab-je

A londoni Heathrow repülőtéren már 2011 májusa óta működik az ULTra Global huszonegy járműves hálózata, mely az ötös terminált köti össze az egyik parkolóval:

De ne feledkezzünk meg természetesen a Google önvezető autóiról sem, amelyeket a keresőóriás már évek óta tesztel a tengerentúlon.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.