Tudomány

Borzalmas erejű hipernóvává robbantak az univerzum első csillagai

Dávid Imre
Dávid Imre

városlakó. 2015. 11. 17. 17:43

A Tejútrendszer központjában talált ősi csillagok tanulmányozása révén a világegyetem gyerekkoráról is sokat megtudhatunk.
Korábban a témában:

A csillagászat egyik legérdekesebb és legtöbbet tanulmányozott kérdése az, hogy milyen lehetett a világegyetem közvetlenül az ősrobbanás után. Az univerzum kialakulásának titkait kutató tudósok többsége távoli csillagok, supervoidok és úgy általában, olyan galaktikus objektumok vizsgálatával próbál választ találni ezekre a kérdésekre, amelyek több milliárd fényévnyire vannak tőlünk. A University of Cambridge és az Australian National University csillagászai vezette nemzetközi tudóscsoport azonban más utat választott, és saját galaxisunk, a Tejútrendszer belső régióit kezdte vizslatni.

Nem is kis sikerrel, hiszen rövid idő alatt sikerült megtalálniuk a Tejút legöregebb csillagait. Olyan, fémekben rendkívül szegény óriáségitesteket, amelyek vizsgálata révén azt is megtudhatjuk, hogyan születtek és pusztultak el a világegyetem első napjai.

A csapat a Nature múlt heti számában publikálta kutatási eredményeit. Mint írták, az általuk megfigyelt csillagok már több milliárd éve a Tejútrendszer középpontjában ragyogtak, és olyan „kémiai ujjlenyomatokat” találtak rajtuk, amelyek azt sugallják, hogy az első napok hatalmas, a szupernóváknál tízszer erősebb robbanások, ún. hipernóvák kíséretében pusztultak el. Vizsgálódásuk során egyúttal egy olyan napot is felfedeztek, amely összes eddig megfigyelt társa közül a legkevesebb fémet tartalmazza.

Utóbbi felfedezés azért különösen fontos, mert egy nap kémiai összetétele nagyon sok mindent elárul a csillagászoknak arról, hogy mikor keletkezett. Mivel közvetlenül az ősrobbanás után az univerzumban csak a hidrogén, a hélium és nyomokban némi lítium volt megtalálható, a legöregebb napokra vadászó csillagászok azokat az égitesteket keresik, amelyekben a héliumon kívül más elemek csak elvétve és kis mennyiségben fordulnak elő.

Ahhoz, hogy levadászhassák ezeket a csillagokat, a kutatóknak rengeteg, az Australian National University SkyMapper teleszkópja által készített fényképet kellett átnyálazniuk. Olyan napokat kerestek, amelyeknek valamivel kékebb a fénye, mint a többinek – ez ugyanis azt bizonyítja, hogy alacsony a fémtartalmuk. Miután sikerült kiválasztaniuk a 23 legígéretesebb kandidánst, a chilei Atacama-sivatagban lévő Magellan csillagvizsgálóba vonultak, hogy alaposabban is szemügyre vehessék őket.

Végül kilenc olyan csillagot is találtak, amelyek fémtartalma alig ezred akkora, mint a mi napunké. Közülük is különösen ígéretesnek tűnik az az óriás, amely alkotóelemeinek kevesebb, mint egy tízezrede fém. „Ezek a csillagok nagyon sok mindenben különböznek a Naptól” – írta közleményében Dr. Andrew Casey, a Cambridge Csillagászati Kutatóintézetének tudósa.

A csillagászok régóta sejtették, hogy az első csillagok a galaxis középpontjában születhettek, ott, ahol a legerősebb a gravitáció. Igen ám, csakhogy ennek a feltételezésnek sokáig ellentmondani látszott, hogy a Tejút közepében lévő csillagok többsége a mi napunkhoz hasonló mennyiségű fémet tartalmaz. A legújabb felfedezés fényében, valószínűnek tűnik, hogy ezek a csillagok jóval a Nagy Bumm után, a galaxis külső, kisebb sűrűségű részeiben születhettek, és csak később vándoroltak beljebb.

Hogy megfigyeléseiket igazolhassák, a tudósok precíz mérések segítségével kiszámították a csillagok mozgását. Mint kiderült, az általuk kiválasztott kilenc csillagból hét egész életét a galaxis közepében töltötte, ami a számítógépes szimulációk szerint azt jelenti, hogy valamikor az univerzum csecsemőkorában születhettek. Jóval azelőtt, hogy maga a Tejútrendszer létrejött volna; ekkoriban a világegyetem még csak 300 millió éves volt.

Mégsem ezt teszi őket igazán érdekessé. Hanem az, hogy olyan kémiai ujjlenyomatokat találtak rajtuk, amelyeket még öregebb csillagok hagytak ott, és amelyek arra utalnak, hogy ezek az első generációs napok a világegyetem egyik legnagyobb energiájú jelenségében pusztultak el: hipernóvává robbantak.

„Ez a kutatás megerősíti, hogy még mindig vannak ősi csillagok a galaxisunk közepében – mondta Casey a Motherboardnak nyilatkozva. – A rajtuk található kémiai ujjlenyomatok pedig az univerzum egy olyan korszakáról árulkodnak, amelyről egyébként nem szerezhetnénk információkat.”

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.