A földi élet egyik legalapvetőbb feltétele a Nap. Megfelelő hőmérsékletet biztosít, és energiával látja el az összes élőlényt, ám pusztítani is képes. Elég csak az UV sugárzásra gondolni: ha nem létezne az ózonpajzs – amit egyébként ugyancsak az ultraibolya sugaraknak köszönhetünk – a szárazföldi élet nem lenne lehetséges.
Kis jégkorszak
A csillag minden apró “rezdülése” komoly hatással lehet a földi klímára, márpedig ilyenből meglehetősen sok van. Napunk aktivitása ugyanis nem egyenletes, körülbelül 11 éves ciklusonként változik, ami a napfoltok aktivitásán figyelhető meg. A jelenséget már jó ideje felfedezték, ám pontos modellezése mostanában vált lehetővé.
Valentina Zharkova, a Northumbriai Egyetem professzora egy walesi konferencián jelentette be, hogy egy számítógépes modell segítségével 97 százalékos biztonsággal sikerült feltérképezni a napciklusokat. Ez alapján pedig igencsak riasztó képet kapunk a jövőről.
A kutatók ugyanis olyan páros magnetikus hullámokat fedeztek fel, amelyek várhatóan 2030-2040 körül egymás tükörképei lesznek, azaz kioltják egymást. Napunk teljesítménye akár 60 százalékkal is csökkenhet, amivel a tudósok szerint az 1645-1715-ig tartó kis jégkorszak fog visszaköszönni. A kis jégkorszak egész pontosan a XV. század elejétől tartott a XIX. század közepéig, az állandóan ingadozó klíma egyik mélypontja volt az imént említett időszakban.
A befagyott Temze 1677-ben (Abraham Hondius festménye a Wikipediáról)
Öt hónapig tart a tél
Ennek pedig fele sem volt tréfa. Észak-Amerikára és Európára rövid, hűvös, csapadékos nyarak, és szokatlanul hideg, novembertől március végéig tartó telek köszöntöttek. A ma egész évben jégmentes Temze például hetekre befagyott, a jégen vásárokat, úgynevezett fagypiacot tartottak. Az Alpokban hirtelen hatalmasra duzzadtak és előretörtek a gleccserek, falvakat romboltak le. New York kikötőjén száraz lábbal lehetett átkelni, a Nagy Tavak gyakorta június közepéig be voltak fagyva.
Bajban volt a mezőgazdaság is, ami gabona a zord tél után elő tudott bújni, azt a nyári esők rothasztották el. Gyakoriak voltak az éhínségek, az egyre gyülemlő társadalmi feszültségek olyan eseményekben robbantak, mint például a boszorkányüldözések.
Ma már, azaz 2030-ban remélhetőleg ilyen nem lesz, ám egy hasonlóan hideg periódus a modern gazdaságokat is komoly kihívás elé állíthatja. Ma is azt esszük, amit a föld megtermel, energiaéhségünk pedig soha nem volt ekkora. Persze kérdés az is, hogy az ember előidézte globális felmelegedés mennyiben befolyásolja, tompítja a várható minijégkorszak hatásait.
