László az elűzött és megcsonkított Vazul unokája volt, 1046. június 27-én született, és bátyja, I Géza halála után a pápa javaslatára koronázták meg 1077-ben. Uralkodása nagy részére unokatestvérével, Salamonnal vívott örökös belharc nyomta rá a bélyegét, így is minden téren nagyot alkotott. Az első magyar király volt, aki hódító külpolitikát folytatott, megszilárdította Magyarország függetlenségét, kiváló hadvezérnek, messze földön híres lovagnak ismerték. Három törvénykönyvet alkotott, szigorúan védte a kereszténységet és a magántulajdont.
A mennyei haza kiérdemlése
A Képes Krónika úgy emlékszik rá, mint “kegyes, bőkezű adakozó, szeretettel jeles” uralkodóra. “Oroszlánokkal és medvékkel játszott, miképpen akolbeli bárányokkal … Megfutamította mindenütt ellenségeit, és kiirtotta az ellene szegülőket. Magas termetű volt, miképp neve is nagy”. “Miután Isten rendeléséből átvette az ország kormányzását, szívének egész indulatával nem mulandó és veszendő világi dicsőségre törekedett, hanem a mennyei haza kiérdemlésére” – írja róla a forrás.
“Vigasztalta a bajtól sújtottakat, felemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt. Az ország minden lakosa, tulajdonnevét elváltoztatva, csak jámbor király néven emlegette; győzedelmet és tiszteletet nyert, hírneves és fönséges volt, de nemcsak neve szerint, inkább tetteiért, mert Magyarországot gyarapította.”
A Tordai-hasadék
Isten előtt is kedves lehetett, hiszen már életéből számos csodát megőrzött a hagyomány. Miként Mózes a Vörös-tengert, Szent László egy hegyet választott ketté. Történt ugyanis, hogy az országra törő kunok ellen a király vereséget szenvedett Erdélyben. Futottak a magyarok a Torda feletti hegyen, nyomukban a kunok. László hátranézve azt látta, az üldözők már olyan közel vannak, fejszéjükkel csaknem elérhetik.
Istenhez fordult sóhajtva: “Szabadíts meg, Uram, éretted harcoltam!” A következő pillanatban a hegy megrepedt mögötte, épp a kunok előtt. Azok alig tudták visszarántani lovaikat, nehogy a hirtelen keletkezett, óriási szakadékba zuhanjanak. A bizonyíték ma is ott áll, ez a Tordai-hasadék, ahol a sziklák évszázadok óta őrzik Szent László lova patkójának nyomát.
Máskor az országot dúló oroszokat üldözte a királyi sereg, mikor egy kietlen pusztaságban minden élelmük elfogyott. László ismét Istenhez fordult: “amiképpen régen Izrael népét a pusztában mennyei kenyérrel megelégítetted, akképp a szegény keresztény népet se engedd éhen meghalni”. Erre seregnyi szarvas, őz, bivaly tűnt elő a semmiből, egyenesen haladtak az éhes sereg tábora felé. Amikor pedig katonáit szomjúság kínozta, Isten ismét meghallgatta a király könyörgését, és lova lába nyomán bővizű forrás buggyant fel e földből.
Szent László pénze
Váratlan helyzet váratlan megoldást kíván, így született meg Szent László pénze, természetesen Isten segedelmével. És a király nem a követ változtatta arannyá, hanem épp fordítva. A Kolozsvárt szorongató kunokat verte szét a király serege, a pogány alig bírt futni a sok zsákmányolt kincs súlyától. Hogy életüket mentsék, az üldözőket lassítsák, temérdek aranyat szórtak maguk mögé a földre.
Be is jött a számításuk, a magyar vitézek egymás után ugrottak le lovukról, hogy összeszedjék. Hiába biztatta őket László, az üldözésnek bizony vége szakadt. Ekkor fordult Istenhez, aki ismét meghallgatta szavát, a temérdek arany mind kővé változott… László király még nem töltötte be 50. évét, amikor 1095-ben elhunyt. Somogyváron, majd 1113 körül Váradon helyezték végső nyugalomra, sírja utóbb számos csoda színhelye és zarándokhely lett. III. Béla 1192-ben avatta szentté pápai jóváhagyással.
