Joszif Visszarionovics Sztálint sokan a történelem egyik leggonoszabb emberének nevezik, és e jelzőt nincs is szándékunkban cáfolni. A félelem, a terror, a kegyetlenség, a kiszámíthatatlanság jellemezte uralmát. Az erőszakos kollektivizálással járó holodomor, azaz éhínség Ukrajnában a becslések szerint 6-7 millió áldozatot szedett.
Sztálin gonoszsága
A nagy terror idején csak az első évben 700 ezer embert gyilkoltak meg, a halálbüntetést kiterjesztették a 12 év feletti gyerekekre. A szovjet katonák kegyetlensége legendás volt a II. világháborúban, de Sztálin lelkén szárad a katyni vérengzés, malenkij robotra hurcolt külföldiek és oroszok millióinak az élete. A sztálini terror áldozatainak számát 20 millió fölé teszik.
“Sztálin gonoszsága abban rejlett, hogy a feje tetejére állította a fennálló erkölcsi rendet: ami egykoron rossznak számított, jó lett, és amit jónak hittünk, rossz lett” – fogalmazott Mihail Gorbacsov. Ez a légkör pedig élete utolsó napjaiban visszaütött a zsarnokra. Amikor 1953. március 2-án hajnalban szélütés érte, környezete sokáig nem mert benyitni a szobájába. Személyes orvosa épp az NKVD vendégszeretetét élvezte, így késett az orvosi segítség is, ami pedig valószínűleg megmenthette volna az életét. De kezdjük az elején.
A vizeletben fekvő vezér
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a Generalissimus utolsó, egészségben töltött éjszakáján emelkedett hangulatban lehetett a Moszkva közelében fekvő kuncevói rezidencián. Malenkovval, Berijával, Bulgagyinnal és Hruscsovval filmet nézett és erősen italozott. Amikor a testőrség felfedezte a bajt, nem orvosért szalasztottak, hanem felhívták az állambiztonsági minisztert, aki a belügyért és az állambiztonságért felelős teljhatalmú miniszterelnök-helyetteshez, Lavrentyij Berijához irányította a rémült testőrparancsnokot.
A rettegés légkörében nem merték megkerülni a parancsot, miszerint Berija jóváhagyása nélkül tilos volt “fehér köpenyes gyilkost”, azaz doktort engedni Sztálin közelébe. A telefonba a parancsnok arról számolt be, hogy Sztálin immár négy órája fekszik a padlón vizelettől ázott pizsamában, a szeme nyitva, de beszélni nem tud. Berija kiadta a parancsot: „Sztálin elvtárs mélyen alszik. Ne zavard őt, minket pedig ne zaklass”.
“Hogy érzi magát, drága barátunk?”
Végül legkorábban 15 órával az agyvérzés után érkeztek ki az orvosok, akik a beszámolók szerint reszkettek a félelemtől: egyikük leejtette a diktátor műfogsorát, a másik még felsőjének kigombolásához is engedélyt kért. Sztálin állapota napokig mit sem javult, bár legalább egy alkalommal magához tért. Vorosilov marsall ekkor felkiáltott: „Sztálin elvtárs, itt vagyunk mindnyájan, az ön összes igaz barátja és munkatársa! Hogy érzi magát, drága barátunk?”
Válasz nem érkezett, de nyilván nem érezte jól magát, megállíthatatlan csuklás jött rá és többször is vért hányt. Végül március 5-én este 10 óra előtt halt meg. Ahogy a másnap kiadott hivatalos közlemény fogalmazott: “Lenin harcostársa, és ügyének zseniális folytatója, a kommunista párt és a szovjet nép lánglelkű vezére és tanítója szíve megszűnt dobogni”.
Magyarország is gyászba borult:
