Érthető módon a Habsburgoknak soha nem volt szívügyük magyar királyok, politikusok emlékének ápolása. Sőt. Hiába volt a nagy békülés, a kiegyezés, Ferenc József is úgy gondolta jobb, ha nem épül kultusz a rebellis ősök köré. Ezért is volt óriási jelentősége, amikor 1906. október 27-én II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem földi maradványai végre magyar földre “léptek”.
Rákóczi, Zrínyi, Thökly
A fejedelem hosszú száműzetés után 1735. április 8-án hunyt el Rodostón, Zrínyi Ilona mellé temették Isztambulban. Nyughelye nem merült feledésbe, de zarándokhellyé sem vált. Kultusza a reformkorban bontakozott ki, egyre gyakrabban merült fel hamvainak hazahozatala és újratemetése. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverése után erről persze szó sem lehetett, de az 1860-as években, főleg Thaly Kálmán író-költő tevékenységének köszönhetően ismét széles körű igénnyé vált – írja a Múlt-kor.hu.
A Rákóczi-szabadságharc 1903. évi bicentenáriumát már országszerte megünnepelték, ami már a rehabilitáció és a hamvak hazahozatalának előjele volt. Az események motorja természetesen nem Ferenc József volt, ám felismerte: a terv politikai kockázattal egyáltalán nem jár, viszont népszerűsége tovább nőhet általa. Rákóczi személyében nem látott ellenfelet, ezért újratemetése hivatalos szintre emelkedhetett. 1904 júniusában arról is döntést hoztak, hogy a fejedelmen kívül hazahozzák Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós tábornagy, gróf Esterházy Antal tábornok, Sibrik Miklós udvarmester, és Thököly Imre fejedelem maradványait is.
Rákóczi-kripta a kassai dómban (Wikipedia)
Magyar földben
Egy belpolitikai válságnak köszönhetően csak 1906 őszén indulhatott Isztambulba a magyar küldöttség. Október 20-án az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot megbélyegző 1715-ös határozatot, és megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező törvényt. Az ereklyék végül 1906. október 27-én Orsovánál érkeztek magyar földre: “Átadom a szent hamvakat a magyar kormánynak” – mondta ünnepélyesen a küldöttséget vezető Thaly Kálmán.
A hamvakat szállító vonatot a határtól a fővárosig mindenhol ünneplő tömeg fogadta. Október 28-án reggel fél kilencre ért be a vonat a Keleti pályaudvarra, ahol Bárczy István főpolgármester mondott ünnepi beszédet. A koporsók gyászhintókra kerültek, majd a díszmagyarba öltözött előkelőségek és a Rákóczi-kort megjelenítő díszmenet a Kerepesi úton és a Károly körúton át a Deák térre vonult. Ezt követően Rákóczit és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt pedig a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel, mindkét templomban gyászmisét celebráltak.
Október 29-én reggelre ért a különvonat a Felvidékre; Rákóczi, Bercsényi és a többiek temetése még aznap lezajlott a kassai dómban, másnap Thökölyt is végső nyugalomra helyezték a késmárki új evangélikus templomban. Méreteiben Rákóczi és társai fővárosi gyászmenete csak a Kossuth-temetéshez és az 1896-os millenniumi díszmenethez fogható. Az pedig már igazán a sors kegyetlen fintora, hogy a bujdosók csupán 13 évig nyugodhattak magyar földben.
