Annyit tudunk biztosan, hogy Oroszország épít új reaktorokat Pakson, de azt nem, melyik típust. A jelenleg hozzáférhető információk szerint a két esélyes, a VVER-1200/V491 és a VVER-1200/V392M közül előbbi támaszkodik aktívabb biztonsági rendszerekre. De a tervezők megközelítése még ennél a típusnál is több kételyt támaszt a Nyugat-Európai Nukleáris Hatóságok Szövetségének hét biztonsági célkitűzése közül – mondta a Paksról komolyan címmel szervezett konferencián Helmuth Hirsch nukleáris biztonsági szakértő.
Ha egy repülő…
A biztonsági tartalékok tekintetében erős konfliktust jelent például a biztonság és gazdaságosság összefüggése. Problémát okozhat a reaktortartály anyagának ridegedése, kérdéses az olvadékcsapda megfelelő működése, és több veszélyes jelenség esetében is bizonytalanság tapasztalható. Mivel a konkrét terveket nem ismerjük, az osztrák szakértő egy Finnország által tervezett, ugyanilyen típusú erőmű alapos dokumentációjára hivatkozva beszélt Paks bővítéséről.
Ezért fogalmazott úgy, mintha tojáshéjon táncolna, konkrét részletek ismerete nélkül nem alkothatott határozott véleményt. Így kell értelmezni azt a mondatot is, miszerint a reaktor biztonsági rendszereit tartalmazó épületet – amennyiben a redundáns rendszerek egymás mellett helyezkednek el – nem úgy tervezték, hogy kibírja egy utasszállító repülőgép rázuhanását. Legyen az baleset vagy terrortámadás…
Paks II. beruházás helyszíne, háttérben az erőmű (MTI/Máthé Zoltán)
Probléma marad több százezer évig
Sokkal konkrétabb tényekről számolt be Koritár Zsuzsanna, a szervező Energiaklub projektvezetője, bár épp az információhiány miatt a lehetséges megoldások helyett ő is inkább a megválaszolatlan kérdéseket tudta sorolni. Még olyan kézenfekvő probléma esetén is, mint a kiégett, elhasznált fűtőelemek további sorsa. A hulladék végleges kezelésére az atomerőművek létesítése óta, immár 60 éve nincs megnyugtató megoldás. Jelenleg a világon mindenhol átmeneti tárolókban őrzik a sugárzó anyagot, ami természetesen már ma is komoly probléma, a bővítéssel viszont súlyosbodik.
Jelenleg a mélygeológiai elhelyezés tűnik a legjobb megoldásnak, ám ha ez is lesz a jövő, nyilván nem minden ország földtani viszonyai teszik lehetővé. Felvetődik tehát egy etikai kérdés is: “átpasszolhatja-e” egy állam veszélyes hulladékát egy másik országnak főleg úgy, hogy az még több 100 ezer évig sugározni fog? Hogy lehet ennek a költségét akár csak megbecsülni is?
Az orosz-magyar szerződésből kiderül, hogy a nukleáris hulladékot Oroszországban tárolják legalább 20 évig, ezután visszahozzák Magyarországra. Ott úgynevezett tenyésztőreaktorba kerül, ahol plutónium erőművekben használható fűtőanyagot nyernek belőle, majd a végleges elhelyezésről nekünk kell gondoskodni. Nem tudjuk, mekkora mennyiséget kell majd tárolnunk, így azt sem, lesz-e elegendő hely a Bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóban?
Pillanatnyi érdek dönt?
A létesítmény és a tervezett nagyaktivitásúhulladék-tároló lezárását 2080-ra tervezik, ám az új blokkok tekintetében már bőven átcsúszunk a következő évszázadba. Mi lesz akkor a hulladékkal? Hogyan lehet száz évre előre költségeket tervezni? – sorolta a kérdéseket Koritár Zsuzsanna. A szakértő szerint jelenleg a rövid távú érdekek felülírják a hosszú távúakat. Látszik ez abból is, hogy az állam idén egyéb költségvetési célokat támogatott a Központi Nukleáris Alap elvileg elkülönített pénzéből. Emiatt csúszik a kutatás a nagy aktivitású hulladékot befogadó tároló kialakítására.
Ugyancsak rövidtávú érdek vezérelte a 2003-ban megsérült paksi fűtőelemek Oroszországba szállítását a háborús Ukrajnán keresztül. Amíg a fűtőelemeket ugyanis a pihentetőben tárolták, szó sem lehetett a paksi 2-es blokk üzemidejének meghosszabbításáról. A rengeteg bizonytalanság mellett tehát az is aggodalomra ad okot, hogy az állam jól láthatóan pillanatnyi érdekét érvényesíti a hosszú távú stratégiával szemben – zárta előadását az Energiaklub szakértője.
