Magyarországot a belviszály és a török szakította darabokra a XVI. század közepén. A keresztény országrészek szűnni nem akaró vágya volt az egyesülés, amelyre az első alkalom 1551-ben jött el – legalábbis Habsburg I. Ferdinánd szerint. Mikor azonban – Fráter György meggyilkolása után – kezébe vette a keleti területek irányítását kiderült, hatalmas bakot lőtt. A török ugyanis nem hagyta Kelet-Magyarországot kivonni befolyása alól, 1552-ben büntetőhadjáratot indított.
Segedelmet embertől nem várhattak
Mivel a török ellen nem volt ereje, a király becsvágya e ponton alábbhagyott, az egyesítési kísérlet következményeit átadta az ország szerencsétlen lakosainak. Az idegen zsoldodok hamar feladták Temesvárt és Szolnokot, az oszmán hadak pedig 1552 augusztusának végén Eger felé vette az irányt. A tét óriási volt: Eger védte a Felvidéket, mögötte szabad út nyílt a szinte védtelen Kassa és az észak-magyarországi bányavárosok felé. Ha tehát a Dobó István parancsnoksága alatt álló vár elesik, török kézre jut a magyar érckészletek jelentős része, de talán az egész északi országrész is.
Egyértelmű lett volna, hogy a Habsburgok mindent megtesznek a vár védelmében, ha már Ferdinánd területeiről volt szó, amelyet ráadásul saját meggondolatlan, szűklátókörű politikája sodort veszélybe. Mégsem így történt, Dobó sorozatos segélykérő levelei hatástalanok maradtak. “Segedelmet csak Istentől várunk, nem az emberektől” – írta a kapitány keserűen, de nem volt hajlandó hazáját harc nélkül átadni a töröknek. Felkészült, ahogy erejéből tellett: munkára fogta a falak mögé menekült környékbelieket, besorozta a parasztokat. Így is mindössze kétezer harcossal várta a pogány támadását.
Egri nők a falakon (részlet Székely Bertalan Egri nők című festményéből)
Isten engem úgy segéljen!
Tisztában volt Eger tarthatatlan helyzetével a falak alatt 40 ezer fővel megjelenő Ahmed és Ali basa, az egyesített török had két parancsnoka is. Levelet írtak Dobónak 1552. szeptember 9-én: “…felszólítalak és figyelmeztetlek benneteket, hogy inkább a hatalmas és igazságos fejedelemnek, Szolimánnak kegyességét, mint fegyvereit tapasztaljátok meg, s adjátok fel Eger várát. Ha ezt megteszitek, megteszem, hogy … a régi királyok idejében élvezett szabadsággal és javaitok birtoklásával éljetek. Ha azonban makacsul és hajthatatlanul kitartotok a vár védelmében, nemcsak vagyonotokat, hanem azokkal együtt gyermekeiteket, végül saját életeteket is… el fogjátok veszíteni – idézi Istvánffy Miklós, a kortárs történetíró.
A követet válaszul Dobó és tisztjei bilincsbe verték, a felhívásra nem válaszoltak. A védők esküt dübörögtek: “Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!” (Gárdonyi: Egri csillagok)
Győztek, mert kitartottak
A kocka el volt vetve, az ostrom megkezdődött. Ahmed és Ali pasa terve egyszerű volt: először rommá akarták lőni a várat, hogy aztán a ledöntött falak között könnyűszerrel érvényesíthessék legalább hússzoros túlerejüket – írja a Rubicon.hu. A több mint egy hónapig tartó ostrom során Eger falai kitartottak, a védők több rohamot is sikerrel vertek vissza. Az 1552-es év ősze korai fagyokat hozott, az éhség és járványok tizedelte oszmán hadat sürgette az idő. Október 12-én és 13-án Ali és Ahmed pasa kétszer indított hajnaltól éjszakáig tartó általános rohamot a vár ellen.
Ekkor már a magyarok is a végkimerülés szélén álltak, csupán találékonyságuknak és hatalmas akaraterejüknek köszönhették, hogy végül mégis állva maradtak. Bornemissza Gergely híres bombái, a falaknál forró vizet és szurkot locsoló asszonyok, az ostromlétráknál elszántan küzdő vitézek emberfeletti, gigászi küzdelmet vívtak. A sikertelenség miatt pedig a török október 17-én visszavonult. Világraszóló győzelem volt ez, 2000 magyar megmutatta, a hatalmas Szulejmán hadát bizony meg lehet állítani.
Bikavér
A diadal máig tartó hatásként nyomot hagyott a magyar kultúrán is. Itt most nem Tinódira, Székely Bertalanra vagy Gárdonyira gondolunk, hanem az egri bikavér keletkezésének legendájára. Történt ugyanis, hogy a védők harci kedvét fenntartandó és tüzelendő, Dobó sokszor megnyittatta a vár pincéit. A vitézek jófajta egri vörössel acélosították bátorságukat, a harc hevében a bor persze patakokban folyt ruhájukon és szakállunkon. A török viszont meg volt róla győződve, hogy harc előtt bika vérét isszák, ettől küzd úgy minden magyar, mint száz ördög.
Egy másik magyarázat szerint viszont az egri vörösbort a török is megízlelte Allah minden tiltása ellenére, és szerfelett ízlett is neki. Csakhogy a próféta törvényével nem mertek szembeszegülni, ezért – állítólag egy élelmes helyi szőlőbirtokos tanácsára – bikavért rendeltek a kupájukba.
