A mélytengeri horgászhalnál bizarabb lényt elképzelni is nehéz. Mintha egy másik bolygóról érkezett volna, mind extrém külseje, mind viselkedése alapján. Külsejéről annyit, ruganyos csontjainak köszönhetően nagy gömbbé tudja magát “felfújni”, és az egész nem tűnik többnek egy hatalmas, úszó szájnál girbe-gurba fogakkal – valahogy így festene a meséből ismert kisgömböc horrorváltozata.
Feje tetején a világ: horgászik a hal
A neve nem véletlen. Mélytengerek lakója, korom sötétben kell megoldania az étkezéseit, a zsákmány felkutatása bizony fáradságos munka. Lenne, a horgászhal ugyanis nem fecsérli idejét kutatásra, inkább megvárja, amíg az ebéd megy el őhozzá. Érthető, hisz annyira táplálékszegény környezetben él, hogy igyekszik minimalizálni energiafelhasználását. Nincs is szüksége lázas keresgélésre: hátúszójának egy tüskéje hosszú, mozgatható nyúlvánnyá módosult, végén kukacokhoz hasonló, világító képződményekkel. Mint egy horgászbot, rajta a foszforeszkáló csalival, mögötte pedig a lustán mélázó pecással.
Az apró élőlények úgy gyűlnek a fényre, mint éjjeli lepkék a lámpa köré. A halnak pedig nincs más teendője, mint bekapni őket. Irtózatos méretű szájával még ez sem okoz gondot. A tudomány könnyen felfedezte e csalafinta technikát és az is világossá vált, hogy a fényt az állat “horgászbotján” megtelepedő baktériumok szolgáltatják. Ám egyvalami évszázados rejtélyt jelentett a kutatók számára: a horgászhalak egyes fajaiból kizárólag nőstény egyedeket találtak.
Szexuális parazita
Hol lehetnek a hímek? Erre akkor sikerült választ találni, amikor mikroszkóp alatt kezdték vizsgálni a hölgyek testén található “bibircsókokat”, amelyeket addig élősködőknek néztek. Ezek a dudurok valójában a férfiak maguk, vagyis maradványaik. De kezdjük az elején. A hím horgászhalak fejletlenül, emésztőrendszer nélkül jönnek világra, méretük a nőstényhez képest apró. Életük fő célja és egyben létük záloga mielőbb találni egy nőstényt. Ebben fejlett szaglása és testméretéhez képest nagy szemei segítik, valamint feltehetően kapóra jön neki is az ara fénycsalis horgászata.
Ahogy kiszúrja a nőstényt, azonnal ráakaszkodik, átszakítja a bőrét és gyakorlatilag elkezd rajta élősködni. A két állat lassan egybeolvad, a hím spermiumai megtermékenyítik a petesejteket, és az apából idővel nem marad más, mint egy “pattanás” az anya testén. Nem egy dicső élet, és a hímek biztosan nem viselik büszkén tevékenységük tudományos megnevezését sem: szexuális parazitizmus.
