Ősi gyilkosságok, megfejthetetlen rejtélyek. A hajlam a gyilkolásra egyidős az emberrel, azzal az állatfajjal, amelyik leginkább hajlamos fajtársainak kíméletlen pusztítására. Előző cikkünkben öt gyilkosság rövid történetét ismerhették meg, íme, még öt, valószínűleg örökre megválaszolatlan kérdéseket felvető eset.
Georgie
Ismeretlen nemű gyermek csontváza került elő 2010-ben Vindolanda barakkjai alól – Hadrianus falától délre, Angliában. Először a régészek azt hitték, egy kutya maradványai, de később kiderült, hogy egy tíz év körüli gyermekről van szó, aki az i.sz. 4. században élhetett, és akit a szakértők Georgie-nak neveztek el. A jelek arra mutattak, hogy sietősen kaparták el, ami egyáltalán nincs összhangban a rómaiak temetkezési hagyományaival. Több mint valószínű, hogy egy bűntény nyomait igyekeztek eltüntetni. Maga a csontváz kiváló állapotban volt, a koponyából viszont szinte semmi nem maradt: a kutatók szerint a gyermek fejét bezúzhatták. Tovább bonyolítja a történetet, hogy a vizsgálatok kimutatták, Georgie nem helyi volt, hanem a mediterrán térségből származhatott. Az egyik római katona gyermeke lett volna? Vagy egy római rabszolga? A tudomány jelenlegi állása szerint ezt sosem tudjuk meg.
Hadrianus falának maradványai Angliában (Fotó: Wikipédia)
A svéd Pompeii
A Balti-tengeren fekvő Oland-szigeten, egy 5. századi erődnél végzett ásatások során a régészek a múltba dermedt jelenetet találtak. Az ásatás színhelyét a szakma a „svéd Pompeii” névvel illeti, holott a történteknek semmi köze nem volt a vulkáni hamuhoz. Tíz csontvázat találtak, és rengeteg egyéb maradványt, amelyek további áldozatokat valószínűsítenek. A kutatók szerint az erőd lakóit egyszerűen lemészárolták, a holttesteket pedig otthagyták. Akkoriban Skandináviában hagyományosan elégették a halottakat, itt azonban nem maradt senki, hogy megadja a végtisztességet. Ráadásul a támadók rengeteg aranyat, ékszert hagytak hátra, mintha az egyedüli céljuk a lakosság meggyilkolása lett volna. A régészek szerint azért maradt fenn a terület tökéletes állapotban, mert a mészárlás után az erőd tabuvá vált, senki sem akart a közelébe menni.
A Gallina-népirtás
Egy távoli új-mexikói kanyonban hét holttestet találtak: mindannyian abból a Gallina-törzsből származtak, amely 1100 körül bukkant fel a környéken, szerencsétlen módon egy időben az addig soha nem látott aszályokkal, 1275 körülre az egész törzs kihalt. Eddig száz test került elő, és szinte kivétel nélkül erőszakos halált haltak. Az elsőként megtalált hét csontváz egyike egy kétéves gyermeké volt, akinek koponyáját bezúzták, de a többiek között is találtak olyat, akinek a fejére olyan erejű ütést mértek, hogy a koponyája a vállai közé nyomódott. A törzs különös ismertetőjegye az volt, hogy a koponyájuknak különös alakja volt: a nyakszirtnél egy kicsit laposabb, mint a természetes állapot. Annyi bizonyos, hogy ez a deformitás gyermekkorban történt, de módjáról és jelentéséről mit sem tudunk.
A Gallina ásatás (fotó: Acient Standard)
A tékozló fiúk
Egy farmer találta meg 1964-ben három, 1500 éve halott férfinak a maradványait az amerikai Sacramento-folyó mentén. Egyértelműen gyilkosság áldozatai lettek. Egyikük bordái közül hét nyíl állt ki, a másik kettő gerincébe obszidián pengék fúródtak. Temetésnek nyoma nem volt, nem raktak melléjük semmit, csak elkaparták őket. A fogaik izotópos vizsgálata kimutatta, hogy a környéken születtek, ám felnőtt életük java részét máshol, északon töltötték. Miért tértek hát vissza a tékozló fiúk? És vajon ki várt rájuk?
A cancueni katasztrófa
Cancuen ősi maja városánál 50 csontvázat találtak, amikor 2005-ben ásatásokat végeztek a területen. Mindannyian egyértelműen erőszakos halált haltak a 8. században. A módszer: lándzsadöfések és baltaütések a fejre és a nyakra. A gyilkosok senkit nem kíméltek: férfiak, nők, gyermekek egyaránt voltak az áldozatok között. A palotákat lerombolták, az emlékműveket ledöntötték és a teljes királyi udvart lemészárolták. Nem csoda, hogy a város soha nem heverte ki a veszteséget, és sok más maja településhez hasonlóan elhagyatott maradt. Mégis maradhatott valaki, aki emlékezett rájuk: a legjobb ruháikban, drága ékszereikkel együtt temették el őket. Valószínűsíthető, hogy gyilkosaik egy másik nép tagjai voltak, de kilétük ismeretlen.
Tajal Chan Ahk, Cancuen uralkodója i.sz. 757-799 (fotó: Wikipédia)
