Az ókori civilizációk népei teljesen máshogy nézték a színek skáláját, mint a mai, modern ember. Az egyik legismertebb zavarba ejtő színleírást az Illiászból és az Odüsszeiából ismerhetjük, ahol a “borsötét tenger” kifejezés található. Ezt egy 21. századbeli ember úgy értelmezné, hogy a tenger bordó színt öltött – írja a Múlt-kor.hu.
Homérosz egy mai hároméves szintjén
Az egyik legelső kutató, aki azt állította, hogy az ókoriak fejletlen színértelmezési képességekkel rendelkeztek, William Gladstone, klasszika-filológiával is foglalkozó XIX. századi brit miniszterelnök volt. Mark Bradley, a Nottinghami Egyetem ókortörténettel foglalkozó kutatója szerint Gladstone nagyon helyesen figyelte meg, hogy az antikvitásban a szín másként “hatott”, mint a modern korban.
A miniszterelnök feljegyzéseiben megemlítette, hogy az i. e. 8. században alkotó görög költő kevés színárnyalatot használt, a domináns a fekete és a fehér volt, valamint hogy ugyanazon színeket használta különböző színű tárgyak leírására. Úgy vélte, Homérosz kifinomult karaktereivel, számtalan irodalmi műfajban való jártasságával a nyugati irodalom megteremtője volt, azonban a színekkel kapcsolatos szókincsét tekintve egy mai hároméves csecsemő szintjén állt – isnertette a brit kutató Gladstone álláspontját.
Más színértelmezés
Ez teremtette meg annak az elképzelésnek az alapját, hogy az ókori görögök tulajdonképpen színvakok voltak. Bradley szerint a görögök magát a színt tulajdonképpen egy tárgy külső “héjaként” értelmezték. Például egy fatáblára nem azt mondták, hogy barna színű, hanem hogy faszínű, az üveg számukra üvegszínű volt, a haj pedig hajszínű. Tehát az ókoriak számára a színek gyakorlatilag tapinthatóak voltak.
Az ókoriak egyfajta szinesztéziás módon értelmezhették a színeket, tehát az egyik érzékszervük által keltett benyomás automatikusan aktivált egy másik érzetet. Például a lila szavuknak nem csupán a lila szín lehetett a jelentése. Mikor azt mondták, hogy “porphura” vagy “purpura”, leginkább arra a festékre gondoltak, amelyet a tengeri csigából vontak ki. Ez a színárnyalat rendkívül drága volt, csillogott és megtört rajta a fény. Ruhák festésére használták, tehát a gazdagságot is jelképezte, ugyanakkor rendkívül kellemetlen illata volt. Tehát a purpura szó vizuális és auditív értelmet is hordozott.
