A kúpcsigáknak több fajuk él a világ tengereiben és óceánjaiban és nem mindegyik táplálkozik halakkal. Amelyik viszont igen, annak életmódja és fegyverzete felülírja a „békés”, megfontolt, kínzóan lassú mozgású lényekről bennünk élő képet. Bár lassúnak éppen ő is pont olyan lassú, mint bármelyik társa.
Kifinomult érzékszerveivel a kúpcsiga felméri a fenéken pihenő halat, lassan megközelíti és közvetlen közelről egy szigonyhoz hasonlatos szervvel mérget juttat bele. A döfés olyan gyors, hogy az emberi szem nem is képes követni. Az áldozat pillanatokon belül lebénul és a csiga egészben, még élve elnyeli.
Az emberre is potenciális veszélyt jelentenek, mivel a meleg tengerek part menti területeit kedvelik – egy fajuk a Földközi-tengerben is él – és házuk legtöbbször gyönyörű színekben pompázik. Összetett, hihetetlenül erős mérgüket ugyanis védekezésre is használják akár a meggondolatlan búvár ellen, aki gyűjteményét gazdagítaná a cifra csigaházzal.
Legtöbbjük mérge az embernek is komoly fájdalmakat okoz, de a textilmintás és a térképes kúpcsiga szúrása órákon át tartó folyamatos szívmasszázs és mesterséges lélegeztetés nélkül gyakorlatilag biztosan halálos. Ellenszérum nincs.
