Míg létét sohasem sikerült közvetlenül bizonyítani (bár közvetve többen is bizonyítottnak vélik), e fura erő hatásával magyarázzák, hogy miért távolodnak egymástól egyre nagyobb sebességgel a galaxisok. Ám az univerzum nem mindig tágult gyorsuló ütemben. Az asztrofizikusok feltételezése szerint 5-7 milliárd évvel ezelőtti időszakig a tágulás üteme folyamatosan lassult a gravitáció befelé ható erejének hatására.
A kozmikus tágulásban bekövetkezett változások elemzéséhez a tudósoknak meg kell mérniük a galaxisok közötti jelenlegi távolságot, és ismerniük kell az egymáshoz viszonyított helyzetüket a különböző korábbi korszakokban is. Ezeket a méréseket nagyon távoli galaxisok révén végezhetik el, amelyek fénye több milliárd évnyi vándorlás után csak most érkezik a földi megfigyelő állomásokra. Ily módon lehet megrajzolni a korai univerzum térképét.
A Max Planck Társaság Földönkívüli Fizika Intézete, a Portsmouth-i Egyetem, valamint a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium kutatói a világegyetem nagy léptékű szerkezetének tízmilliárd fényévig történő tanulmányozását lehetővé tévő BOSS-program (Baryon Oscillation Spectroscopic Survey) adatait használták fel.
Will Percival, a Portsmouth-i Egyetem asztrofizikusa, az elemzőcsoport egyik vezetője fenomenálisnak nevezte az eredményeket. “Eddig mindössze harmadát kaptuk meg azoknak az adatoknak, amelyeket a BOSS szolgáltat, de így is meg tudtuk mérni, hogy milyen gyorsan tágult a világegyetem hatmilliárd évvel ezelőtt. A hibahatár mindössze 2 százalék.“
A BOSS működésének első másfél évében 250 ezer galaxisról szolgáltatott adatokat. A program folytatásaként rengeteg további adatra számítanak a kutatók.
David Schlegel, a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium tudósa azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt 13 évben a sötét energia működésének csupán egy egyszerű modelljét ismertük. “Most olyan adatok birtokába jutottunk, amelyekkel elkezdhetjük felfedezni azokat az időket, amikor megjelent a sötét energia.“
