Neki köszönhetjük azt, hogy a betyárokra nem feltétlenül negatív éllel emlékezünk, hanem sokszor mint nemzeti hősökre gondolunk. Az önbíráskodás 19. századi megtestesítői voltak a betyárok, akikben amolyan „hippyvér” csörgedezett.
Rózsa Sándor több bűncselekményt is elkövetett, de állítólag sohasem káromkodott, és az igazságszolgáltatás jegyében cselekedett. Megbüntette az elitet, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején 150 fős seregével kiverte a szerb megszállókat a Délvidékről – maga Kossuth Lajos kérte meg arra, hogy segítsen.
Úgynevezett muszájbetyár volt, azaz a hatalom kényszerítette arra, hogy szembeszálljon a törvényekkel. Volt kitől örökölnie a csibészséget, mert apját egy alkalommal elkapták, amikor ellopott egy lovat. Ő azonban nem úszta meg, felakasztották – ekkor még gyerek volt Rózsa Sándor.
23 évesen viszont már nem kölyökként tekintett rá a bíróság: tehénlopásért sokévnyi börtönre ítélték Szegeden. Megszökött a rabságból, és innentől kezdve a menekülés és kalandok egész sora következett életében az Alföld pusztáin, tanyáin. Szinte mindenki befogadta, kapott ételt, italt, szállást. Élő legenda volt, akinek a híre gyorsan terjedt.
Részlet a Rózsa Sándor című filmből (főszereplő Oszter Sándor):
1845-ben kérvényt nyújtott be, melyben vállalta volna, hogy becsületes életet él élete hátralévő részében – ezt a kérvényt a hatalom elutasította. Az 1848-as, szerbek elleni harcokért cserébe Kossuthtól kapott egy amnesztiára vonatkozó menlevelet. Érdekesség, hogy a karikás ostor volt a 150 fős betyársereg legnagyobb fegyvere, erre nem tudtak felkészülni a szerb janicsárok. A strázsai csatában 637 szerb halt meg, és nincs feljegyzés arról, a betyárok közül ottmaradt volna-e valaki.
A szabadságharc leverése után vérdíjat tűztek ki a fejére, méghozzá 10000 pengőt, ami szokatlanul magasnak számított akkoriban. 1857-ben adta ki Katona Pál, a tárgyalása 1859 februárjában kezdődött. Rózsa Sándor annyira népszerű volt, hogy nem merték kivégezni, életfogytiglani börtönre ítélték. Kufsteinbe, majd Theresianstadtba, később Pétervárra került, hogy aztán 1868-ban amnesztiával szabaduljon.
Hofi Géza paródiája:
Miután kiszabadult, megpróbált becsületesen élni, de az emberek sztereotípiákkal közelítettek felé. Újra összeállt a banda, vonatokat és postakocsikat raboltak. Ráday Gedeon pandúrfőnök csapdát állított neki, újra elfogták és a szamosújvári börtönben halt meg, 1878-ban.
Rengeteg legenda szól róla, nem véletlen, hogy versek, népdalok, sőt filmsorozat is készült életéről, nem beszélve a paródiákról. Ha valamit zsákmányoltak, mindig egyenlően osztotta szét azt a többi betyár között. Akinek csak tudott, segített. Talán ezért maradt pozitív hős.
