Egy új kutatás azonban ellentmond annak, hogy a homoszexualitás előnytelen lenne evolúciós szempontból a madaraknál.
Geoff MacFarlane, az ausztráliai Newcastle-i Egyetem biológusa és csapata arról számolt be 2007-ben, hogy a hím homoszexualitás gyakoribb a poligín fajoknál, ahol a hímek számos tojóval párosodnak, míg a nőstény homoszexuális viselkedés inkább a monogám fajoknál fordul elő.
MacFarlane-ék most azt szerették volna kideríteni, hogy az utódgondozás jellege vajon hatással van-e a homoszexualitásra. Egy elmélet szerint ugyanis az a nem, amelyik kevesebb időt tölt utódgondozással, több partnerrel párosodik.
130 madárfajból arra a 93 madárfajra összpontosítottak, amelyeknél a természetben is megfigyelték azonos neműek szexuális kapcsolatát – udvarlást, párzást, kötődést.
Minden faj esetében kiszámolták a homoszexuális viselkedés gyakoriságát, illetve az utódgondozásra fordított időt mindkét nem esetében. Szoros összefüggés mutatkozott az utódgondozás jellege és a homoszexualitás között.
Meglepő eredményt hozva a kutatás bebizonyította, hogy az azonos neműekhez vonzódó madarak ugyanannyi energiát fordítottak az utódnevelésre. Az ellenkező viselkedés a poligín fajok csélcsap hímjeire és a monogám fajok nőstényeire volt inkább jellemző.
A kevésbé terhelt nem képviselői tehát szabadon lecsaphatnak az előttük felkínálkozó lehetőségre. Hiszen ha az egyed “fürdik” a szaporodási lehetőségekben, egy kis homoszexuális viselkedés már nem oszt, nem szoroz a hosszú távú szaporodási siker szempontjából.
Az állatfajok nagy többségére a poligínia jellemző. A poligín fajok azok, amelyekben egyes hímek több nősténnyel képesek párosodni egyetlen szaporodási időszakban.
