Bár a legkorábbi mentéstörténeti feljegyzések Mária Terézia idejéből származnak, és uralkodása alatt jelentős eredményeket ért el a mentés szerveződés terén, a mentésügy szervezetté váláshoz még több mint száz évet várni kellett. Végül 1887. május 10.-én a budapesti Lipót bazár elől indult útnak az első lófogatú mentőkocsi. 1890-ben megépült a Markó és Sólyom utca sarkán a Mentők székháza, mely a mai napig az Országos Mentőszolgálat székhelye.
A BÖME mintájára vidéken is megkezdődött az önkéntes egyesületek szerveződése, melyeket végül 1926-ban Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete néven fogtak össze. 1948. május 10-én új korszakot nyílt a mentés történetében: a korábbi két szervezet államosításával létrejött az Országos Mentőszolgálat és ezzel együtt a mentés állami feladattá vált.
Az alakulás évében a mentők csupán 76 mentőállomással, 359 mentődolgozóval és 134 db mentőkocsival rendelkeztek. Az induló járműpark világháborús ostromot túlélt és adományokból verbuvált gépkocsikkal indult.
1954. március 29-én az Országos Mentőszolgálat történelmet írt. A Markó utcai Központi Mentőállomáson kezdet meg működését a világ első rohamkocsija.
AJÁNLOTT LINKEK:
Az Országos Mentőszolgálat honlapja
Megemlékezés az 55 éves Rohamkocsi szolgálatról (Kékfény, 2009)
