A nyár közepén röviden már foglalkoztunk a Panasonic idei csúcsmodelljeivel, de a közép-európai premier alkalmával még nem volt lehetőségünk tüzetesebben bevizsgálni az új okostévéket. A vadiúj készülékek azóta megérkeztek Magyarországra is, és ennek apropóján teszteltük a japán gyártó TX-65EZ950E kódnevű modelljét, ami 4K felbontással (3840×2160 képppont), HDR-rel és meglehetősen méretes, (esetünkben) 65 colos képátlóval csábítja a tehetősebb vásárlókat.
JÁRT UTAT JÁRATLANRA?
A Panasonic szépsége hatalmas dobozban érkezett, amit szétkapni ugyan egyszerű, viszont a tévé felállítása már kétemberes feladat. A készülék paneljét üveglap borítja, de így sem vastagabb, mint egy ceruza, éppen ezért nagyon finoman kell bánni vele, mikor összeszereljük és a helyére tesszük.
Amíg az LG és a Sony idén extra megoldásokkal igyekeztek kitűnni a tömegből, addig a Panasonic maradt a jól bevált megoldásoknál. A készülék egy masszív, hét kilós talpba illeszthető, ami stabilan tartja az önmagában 23 kilós készüléket. A szélek tényleg extra vékonyak, hátul viszont megtaláljuk a hagyományosan vastagabb „dobozt”, ami magában foglalja a szükséges technikát és a hangrendszert.
komponens, kompozit, Ethernet, analóg és digitális hangkimenet, egy SD kártyaolvasó és akad egy kétkártyás CI+ foglalat is. HDMI 2.0-ból négyet kapunk, illetve van három USB-csatlakozó, amiből kettő 2.0, egy pedig 3.0, és jó tervezői érzékről tanúskodva az utóbbi a könnyebben elérhető oldalsó panelrészbe került, nem a fal felé néző felültre.
Összhatást tekintve az EZ950E egy kifejezetten elegáns készülék, finoman lekerekített élekkel és sarkakkal, mindenféle felesleges csicsa nélkül. A képernyő a maga 165 centis képátlójával bőven tiszteletet parancsoló, még kikapcsolt állapotban is vonzza a tekintetet, ha pedig benyomjuk a power gombot, le sem tudjuk venni róla a szemünket.
MOZIÉLMÉNY A NAPPALIBAN
Az EZ950E OLED panellel van felszerelve, és 2015 óta lényegében ez a második alkalom, hogy a Panasonic ilyen technológiával szereli fel a csúcsmodelljeit. Ennek ellenére elképesztően képminőséggel volt dolgunk, sőt egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg ez a modell biztosítja az egyik legszebb látványt a felsőkategóriás képernyők piacán.
Az egyenként vezérelhető pixeleknek köszönhetően a tévé feketéi tökéletesek (0 cd/m²), a kontrasztarány végtelen, és a megfelelő kalibrálást követően a készülék képes az sRGB szintér 99,9 százalékos lefedésére. Mindezt közel tökéletes színhűség egészíti ki, így megfelelő forrással (Ultra HD, 4K)
65 colos „kiszerelésben” a képernyő még három méterről is képes kitölteni a látómezőnk jelentős részét, és UHD-tartalom esetén a képminőség tényleg olyan szintű, hogy ugyanúgy pásztázzuk a képernyőt jobbra-balra, megfigyelve és csodálva a részleteket, mintha egy filmszínházban lennénk.
Ehhez ráadásul nem kell méregdrága 4K-s Blu-ray lejátszóra és túlárazott lemezekre költeni, hiszen már egy 3400 forintos Netflix előfizetéssel is több száz órányi Ultra HD sorozatra nevezhetünk be, és a House of Cards vagy a Stranger Things olyan minőségben pereghet a szemünk előtt, hogy még napokkal az első bekapcsolás után is szájtátva ülünk a tévé előtt.
Habár a betekintési szöggel abszolút nincs probléma, a Panasonic ezen modellje nincs felszerelve az úgynevezett Absolute Black technológiával (a csúcsok csúcsának számító EZ1000 viszont igen), és a speciális szűrő hiányában, megfejelve a panel előtt lévő üveggel a tükröződés bizony sokszor zavaró, néha még szemből is, akkor pedig pláne, ha oldalról követjük a képernyőn zajló eseményeket.
Felskálázás terén a készülék szintén nem dob nagyot: hiába izzad a panel mögött egy HCX2 processzor, ez sem képes látványos csodára. A 720p-s, illetve 1080p-s mozgóképek nem néznek ki rosszul a hatalmas képernyőn, de a menüből elérhető szoftveres rásegítéssel egész egyszerűen nem lehet elérni azt a minőséget, amit egy valóban jó minőségű 4K-s tartalom lejátszásakor tapasztalunk.
Az egyetlen hátrány, hogy a készülék csak a HDR 10 szabványt támogatja, így a Dolby Visionnel megtámogatott tartalmakkal nem tud mit kezdeni. A Netflix például az utóbbit preferálja, így ezen a tévén képminőség szempontjából nem tudjuk 100%-ban kiélvezni a streamelős szolgáltatás UHD kínálatát, ugyanakkor a PlayStation 4-en futó, HDR-t is támogató videojátékok (Horizon Zero Dawn, Injustice 2, Uncharted: The Lost Legacy) esetében valóban érződik, hogy van értelme a nagy dinamikatartományt is kiválóan megjelenítő panelnek.
OKOS(KA)
Képminőség terén az EZ950E kiválóan teljesít, a készülék szoftverét illetően viszont a Panasonicnak azért még bőven van hová fejlődnie. Okostévéről lévén szó kapunk egy operációs rendszert, ami Home Screen 2.0 néven fut, és lényegében a (Mozilla által már magára hagyott) Firefox OS továbbfejlesztett változata.
Alapvetően egy gyors, átlátható, és könnyen kezelhető rendszerről van szó, de egy 1,7 millió forintos készülék esetében joggal várja el az ember, hogy a szoftver ne csak kezelhető legyen, de ki is nézzen valahogy. A Panasonic készülékének körökkel operáló megoldása a 2000-es évek elejét idézi, nyoma sincs a manapság alapvetőnek számító letisztultságnak, és az egész egy kicsit fapados hatást kelt.
Persze ha valakinek a dizájn nem fontos, ezen aligha fog fennakadni, hiszen hibára (fagyás, kilépés, indokolatlan lassulás) a teszt során nem futottunk, a rendszer részben akár testre is szabható, letölthető appból száznál is többet találunk, és előre telepítve már eleve vártak ránk az olyan közkedvelt szolgáltatások, mint a YouTube vagy a Netflix.
Amin viszont feltétlenül javítani kellene, az a tévé saját médialejátszója. Az még csak mókás, hogy 2017-ben csupán JPG típusú képeket jelenít meg a rendszer, az viszont már bosszantó, hogy nincs rendesen felkészítve a különböző videóformátumok kezelésére. Vannak olyan fájltípusok, amit a szoftver nem ismer fel (Mov), vagy nem hajlandó lejátszani (DivX), és az egyhetes tesztünk során kétszer is volt arra példa, hogy egy .mkv konténerfájl hangsávjával nem tudott mit kezdeni a lejátszó.
Mindez egy szoftverfrissítéssel persze orvosolható, de ilyenkor azért megint csak az jut az ember eszébe, hogy 2017-ben egy közel kétmilliós készülék esetében már nem nagyon illenék ilyen problémákba ütközni.
ÉS AZ APRÓ
Hangrendszer terén a Panasonic szintén nem tudott nagyot gurítani. A rejtett hangsugárzók teljesítménye 40 Watt, ami egyébként nem rossz, de megvannak a maga korlátai. A minőségre ugyan nincs gond, a tévéből érkező “erő” viszont jóindulattal is csak közepes, főleg a mélyek esetében, szóval, ha valaki nemcsak a képminőségnél akar moziélményt, hanem a hanghatások terén is, annak muszáj lesz beneveznie egy több kraftot biztosító külső hangrendszerre.
Ami érdekes, hogy a TV mellé két távirányítót kapunk, bár az összkép még így is meglehetősen vegyes. Az egyik egy hagyományosnak mondható, hosszúkás modell, rengeteg gombbal, amivel minden megoldható. Az egyetlen problémánk az volt, hogy a mi ízlésünknek már túlságosan is hatalmas, és az operációs rendszerhez hasonlóan
Újításban viszont a Panasonic sem akart lemaradni, így a tévé dobozában találunk egy kisebb távirányítót is, ami jóval kevesebb gombbal, és egy „touchpaddel” rendelkezik. Habár ez a megoldás kifejezetten érdekes, a felület simogatása számunkra nem igazán tette gyorsabbá vagy élvezhetőbbé a menük kezelését, így pár órányi ismerkedés után inkább visszatértünk a méretes, de már jól bevált változathoz.
VERDIKT
A Panasonic Viera TX-65EZ950E egy jól sikerült készülék, főleg ha a képminőséget nézzük, így főleg azoknak ajánlható, akiknek sokat számít, hogy a lehető legmodernebb megoldás várja őket a nappaliban. 4K, HDR, OLED panel, szinte tökéletes összképpel, ráadásul a képernyő nem csak filmezésre, de a kifejezetten alacsony válaszidejének (30 ms) köszönhetően videojátékra is tökéletesen alkalmas –
A hang és az operációs rendszer terén ugyan messze vagyunk a csúcstól, ez viszont még nem ad okot arra, hogy bárkit lebeszéljünk a vásárlásról. A Panasonic okostévéje esetében az egyetlen igazán gyenge láncszem valójában az ár, hiszen a magyar háztartások jelentős részének egy 1,7 milliós készülék csupán álom lehet (még az 55 colos verzió is 1,2 millió Ft-t kóstál).
Ha viszont valaki megteheti, hogy ennyit költsön egy okostévére, annak a Panasonic modelljén érdemes elgondolkodnia, hiszen a EZ950E csúcsra járatja a kiváló képminőséget biztosító OLED-technológiát, és megfelelő forrás esetén ez a tévé tényleg képes egy jobb mozi minőségét csempészni a nappaliba.
