A hajszárítás számomra egy szükséges unalmas tevékenység, ami hetente kétszer ellop az életemből durván húsz percet. Persze ez is elüthető hasznosan, sokszor tolok közben egy Hearthstone-meccset, vagy futom át az aktuális tech-híreket. Valószínűleg nem is keltette volna fel az érdeklődésemet egy hajszárító-teszt, ha nem egy olyan „intelligens hajszárítót” nyomnak a kezembe, amit négy évbe telt lefejleszteni, és amiről még a Wired is írt.
A Dyson Supersonic-kal kapcsolatban az elején le kell szögeznem: nem „okos” kütyüről van szó. A legtöbben arra gondoltak először, mikor az eszközt szóba hoztam, hogy egy appal vezérelhető, internetre kötött újabb smart-izéról van szó, de a kütyüHőérzékelőt és mikroprocesszort építettek bele, ami segít az optimális levegőhőmérséklet eltalálásában, így mindig úgy lövi be a levegőt, hogy annak hője ne hasson roncsolóan a hajra.
De mit lehet újítani hajszárítók terén? A brit Dyson szerint a hajszárítók dizájnja nem változott jelentősen az 1960-as évek óta. A tipikusan “L-alakú” eszközök olyan nagy motorokkal működnek, amik csak a fejrészben férnek el. Nem így a Supersonicban, aminek elsőre is szembetűnik furcsa csőalakja. – ezért a megszokottól eltérő kialakítás.
A kézszárítóiról híres Dysonnak ez az első szépségápolási eszköze, és azt rendkívül komolyan vették. A Supersonic 50 hónapnyi fejlesztés után született meg a kimondottan erre a célra alapított hajlaboratóriumban, ahol a cég:
- közel 1,010 mérföldnyi (kb. 1600 kilométer) természetes hajfürtön végzett teszteket
- több mint 50 millió fontot fektetett hajkutatásba (átszámítva kb. 20 milliárd forint)
- 600 prototípust készített
- 103 mérnököt foglalkoztatott: 30 motorspecialista, 24 elektromérnök, 19 felhasználói élménnyel foglalkozó mérnök, 27 tesztmérnök, 3 hajjal foglalkozó tudós dolgozott az eszközön
Ettől nem forr fel az agyvizünk
Ezek után nem csoda, ha kíváncsi lettem, mit művel a méregdrága, 123 ezer forintos hajszárító a mell alá érő, vastag, száraz, festett vörös sörényemmel. Amikor kézbe fogtam, az első gondolatom az volt, hogy rendkívül kényelmes a fogása. A külseje letisztult és divatos, gombok terén sem estek túlzásba a tervezők, a készülék csak a szükséges funkciókat adja a kezünkbe.
A nyélre került a bekapcsoló, és a hideg levegőt fújó gomb. A fej hátsó részén két digitális szabályzót találunk, az egyikkel a sebességi fokozatot (gyors szárítás, normál szárítás, formázás), míg a másikkal az alaphőmérsékletet állíthatjuk be legfeljebb hármas fokozatig (100, 80, 60 celsius fok). Ezeket LED-fények jelzik, ami erősíti a minimalista sci-fi hatást.
A furcsa külsőt fentebb már megmagyaráztam: a motor a nyélbe került, míg a fejrészbe került egy üveggyöngy termisztor. Itt kezdődik a csoda.
A leírás szerint a termisztor másodpercenként hússzor méri a kiáramló levegő hőmérsékletét, amit mikroprocesszor dolgoz fel, és ez alapján küld utasításokat a melegítőegységhez. Ennek köszönhetően a fűtőelem
Ezt magam is éreztem: mire végeztem, nem volt átsülve a hajam, és a súlyelosztásnak köszönhetően nem zsibbadt el a karom sem, ahogy az rendszerint előfordul a saját pár ezer forintos, műanyag hajszárítómmal.
Csodát persze nem kell várni, a már roncsolt hajszerkezetből nem varázsol egycsapásra puha, fényes frizurát, de valóban kevésbé éreztem kiszívva a tincseimet, és a megszokott szétfújt szénakazal hatás helyett sima, kócmentes végeredményt kaptam.
További furcsaság a kialakításban, hogy az átlagos hajszárítók motorja egyszerre fújja és szívja be a levegőt, ha túl közel tartjuk a szárítót, akkor a hajszálakat is benyelheti.
Itt annyi a különbség, hogy a levegő beáramlás a nyél aljában található borításon keresztül történik, ahol egy szűrőt találunk. A filter alatt azért összegyűlnek a porcicák, így a takarítást nem ússzuk meg.
Apró részletek, de sokat dobtak az összbenyomásomon: a szokásosnál hosszabb (2,7 méteres) kábelt kapunk, így nem voltam túlságosan helyhez kötve, ez főleg a fodrászoknak lehet előnyös. Nem kell bajlódni a kiegészítők felpattintásával, azok rögtön „odacuppannak” a helyükre.
Mellékelnek egy diffúzort, ami egyenlően oszlatja el a levegőt a fürtökhöz, és két formázó fúvókát, amivel egészen közelről is formázható roncsolás nélkül a haj.
Bevált, de azért az ára túlzás
Az eszköz hangja sem olyan, mint a hagyományos szárítóké. Sokkal tompább, halkabb, de még mindig nem annyira csendes, hogy mellette tévét, vagy filmet lehessen nézni – ezen a téren kevésbé váltja be az ígéreteket, csendesnek semmiképpen nem csendes. A fotós kollégának a fogorvosi fúrók jutottak eszébe róla (hamar végeztünk is a fotózással).
A cég leírása szerint a nagysebességű motor másodpercenként 41 liter levegőt keringet, percenként 110 ezer fordulattal, míg a hagyományos eszközök 12 ezret. Ez érezhető is volt: a kütyüben rendkívüli erő van, ráadásul a fejbőrön olyan érzetet keltettek az erős hullámok, mintha masszíroznának.
Lényegében nem is a meleg levegő az, ami megszárítja a hajat, hanem a légáram erőssége, ami valóban rendkívül fókuszáltan áramlott ki.
Az idő tényleg pénz
Összességében 12 perc alatt megvoltam a hosszú és nagy mennyiségű hajammal, ami általában 20 perces művelet számomra, ha teljesen a végekig szárazra fújom a legerősebb fokozaton. Több alkalommal is hasonló időtartamot mértem,
Ehhez a kényelemhez nem is volt nehéz hozzászokni, kicsit sajnáltam, hogy vissza kell adnom a teszteszközt, de valószínűleg nem én vagyok a célközönség, ugyanis az ára hihetetlenül húzós.
A kütyüt 122 990 forintért szerezhetjük be a cég honlapján, így a felső kategóriás, legdrágább hajszárítók árának is durván duplája. Ugyan az eszköz tényleg teljesen más megközelítéssel működik, és komoly pénzeket öltek a fejlesztésbe,Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy aki nem szárítja napi szinten hosszú frizuráját, vagy nem fodrászként dolgozik, annak megérnének ilyen borsos árat az általa nyújtott előnyök, hiába van szó egy olyan eszközről, ami mert változtatni a hosszú ideje bevált recepten.
