Tech

Magyar startup forradalmasíthatja a hírfotózást

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2016. 12. 17. 17:00

A Reporter mobil applikáció múlt héten indult el Magyarországon, de ezzel párhuzamosan Spanyolországban és Portugáliában is. Roppant egyszerű elven működik: bárki feltöltheti a rendszerbe a mobiljával készített hírfotóját, amiket megvehetnek a nagy médiumok. A startupot már most nemzetközi figyelem övezi. A Reporter egyik atyjával, Szőke Tiborral beszéltünk.
Korábban a témában:

Mobillal készített fotók a nagy hírügynökségeknek, lapoknak. Honnan jött az ötlet?

Az ötlet nem mai keletű, az alapokat már elég régen kitaláltuk. Már az egyiptomi forradalom alatt, amikor gyakorlatilag a közösségi média volt az egyetlen hírforrás, nagyon szívtuk a fogunkat, hogy ha lenne ilyen kezdeményezés, akkor mennyire durván végig lehetne vinni a dolgot, a nagy lapoknak legalább lenne miből válogatniuk a fotóanyagukat. A társamnak, Hajdu Norbertnek az egész családja a médiában dolgozik. Az egyik nővére szerkesztő egy regionális lapnál, a másik tévés tudósító, az édesapja pedig szintén egy regionális lapnál dolgozott, ezért viszonylag jó rálátásunk volt a problémára.
Nagyon sokáig kerestünk forrást, befektetőket az ötletünkhöz. Eleve kockázati tőke alapon szerettünk volna befektetőket találni, mert úgy gondoltuk, van olyan jó az elképzelésünk. Kb. másfél évvel ezelőtt be is jött egy kockázati tőkealap, aki rábólintott, amennyiben megcsináljuk hozzá az üzleti tervet.

24.hu / Neményi Márton

Hogyan működik az applikáció?

Az applikációt le kell töltened a mobilodra. Nem kérünk el semmilyen adatot, hogy sürgős esetben azonnal meg lehessen csinálni a fotókat. Amikor eladásra feltölti a user a képeket, és azokat megveszik, akkor kérjük el a pénzügyi adatokat. Igyekeztünk szögegyszerűségre törekedni, mert úgy látjuk, ezzel lehet előbbre jutni. Ha a user megcsinál egy képet vagy videót, rákattint az ujjával. Meg kell adnia egy rövid, tömör leírást arról, hogy mit látni az elkészített képen, felvételen, kb. egy tweetnyi hosszúságút, de lehet hosszabbat is, nincs limitálva. Tagelnie is kell, hogy kategorizálni tudjuk a felvételt, ehhez ITPC-t használunk, ami médiumok esetén a legjobb tagelési rendszer. 17 kategóriánk van jelenleg 9 nyelven, nyelvenként 1500-2000 címke. Ezeket már tudja az app, de öntanuló a rendszer. Végül pedig a usernek meg kell adni az árat, mennyit szeretne kapni a felvételért. Ezek után egy egygombos feltöltés következik, amelynél beállítható, hogy wifi használat közben történjen-e.

Nagyon fontos, hogy a a médiatartalomhoz hozzá van rendelve a valós idő, a felvételkészítés, nem pedig a feltöltés időpontja. A Twitteren például a tweet időpontját látni, nem pedig a content elkészítésének pontos időpontját. Az elmúlt hónapokban mindenhonnan ömlik, mennyi fake content van jelen, ezért ennek a szűrésére egy algoritmust is beépítettünk az app-ba. Ennyi történik az applikációban, ami látszólag nagyon egyszerű. A vásárló, tehát egy hírügynökség mondjuk megkapja a fotót, de azokat az információkat is, amelyeket a telefon eltárolt fotókészítés közben.

Rögzíti a telefon kamerájának az adatait?

Nem csak azt. Egy iPhone-ban pl. 14 szenzor van. Ott van például az iránytű, hogy milyen irányban tartod a telefont, a fény érzékelése, stb. Ezeket mind rögzíti az app, nem azért, hogy ezt bármilyen célra felhasználjuk. A tárolt adatokat magába a képbe vagy a videóba rögzítjük, de nem az exif-be vagy a meta-adatba. Ha valaki valamiért például Photoshop alá vetné a felvételét, akkor ott valami meg fog sérülni. Mi egyrészt digitális eljárással látjuk el a felvételeket, másrészt pedig a pixel-koordináták meg fognak sérülni, ha valaki manipulálja a képet.

Tehát nem lehet manipulálni?

Ebben a műfajban nincs olyan, hogy 100 százalékos biztonsággal ne lehessen, de már tudunk egy erős 99 százalékot produkálni, és ahogy haladunk előre, egyre több fejlesztést hajtunk majd ezen végre. Részben mesterséges intelligenciával, részben egyszerű összehasonlításokkal ma is ellenőrizzük a szenzoradatokat. Ha például egy kép teljesen sötét, de a szenzoradat világosat mutat, akkor arról mi figyelmeztetést kapunk, és a képeket egyesével megnézzük, hogy miért történhetett ez. Egyszerű ránézési lehetőségekkel már most tudunk szolgálni a médiumoknak, ha érdekli őket a dolog. Például megmutatjuk, hogy a Google Street View-n hogyan nézne ki a felvétel, amit a telefonjával a user a megadott szögben készített.

24.hu / Neményi Márton

Mennyibe kerül egy ilyen applikáció létrehozása és üzemeltetése?

Pre-seed nagyságrendet tudott adni a befektetőnk, ez volt a plafon, de szerencsére az előző uniós ciklus Jeremie-programjának utolsó leheletét is el tudtuk még kapni. Egy óriási hullámvasút volt az egész, de végül sikerült az utolsó pillanatban.
Első körben összejött a kockázati tőke, majd a Jeremie-forrás, és úgy számoltunk, hogy ha kb. ennek a tízszerese bejön, akkor 20 országban tudunk regionálisan működni és komoly állományt is tudunk foglalkoztatni. A fejlesztést globális felfogásban indítottuk el. A fotók szűrése nem biztos, hogy itt, Magyarországon fog történni, de annyit szeretnék, hogy a céget, amennyire lehetséges, itt tartsuk Magyarországon. Mikor még nem jött ki az app, mi már szakmai berkekben hirdettük az igét, hogy ezt fogja tudni és jó lesz. Ennek folyományaként meghívtak minket Azerbajdzsánba, a hírügynökségek világtalálkozójára. Ezt három évente rendezik, nagyon nagy szerencsénk volt, hogy ott lehettünk és épp, hogy idén volt.

Ott voltak a nagy amerikai ügynökségek is?

Az AP, a PA, az AFP, a Reuters, találkoztunk a BBC-vel is később, de ott volt még a Canadian Press, a DPA, az Új Kína, a TASS és még sorolhatnám. Nagy részük nemzeti hírügynökség, de olyanok is vannak, amelyeket nagy publisherek hoznak létre a világban. Ők voltak ott és mi, egyedüli hírekkel foglalkozó cégként. A háromnapos kongresszus alatt lehetett találkozni az első számú vezetőkkel.

És vittétek a szerződéseteket is angol nyelven?

Nem, erre a mai világban már nincs szükség, mert a média oldaláról látható felület. A hírügynökségek látják a nyersanyagokat is, úgy, ahogyan azok nyers formájukban vannak, a szerkesztői felelősség már a médiumé, hogy az adott ország jogrendjének megfelelően jelentesse meg az anyagokat, pl. kitakarja a gyerekeket, pixelezi a rendőr arcát, stb. Mi annyira felkészültünk erre, hogy van egy ÁSZF-ünk, ami megvan értelemszerűen magyarul, az európai jogrendre alkalmazva angolul és megvan az amerikai jogrendre alkalmazva szintén angolul. Így gyakorlatilag a világ országainak nagyon nagy részében elfogadott szerződéses környezetünk van mindenre, ezért nem kellett szerződést vinnünk papír alapon. Annyiból áll az egész, hogy küldünk az adott médium megadott e-mail címére egy tokennel védett belépési kódot, ami azzal kezdődik, hogy elfogadja a szerződési feltételeket.

Negyvennyolc ügynökséggel beszéltem kint, egyetlen egy sem utasított el, mert rizikó gyakorlatilag nincs: ez egy felhasználás-arányos szerződés, nincsenek havi díjak. Amennyi képet megvesznek, annyit fizetnek. Jelen állapotban 20 fölött van az olyan ügyfelek száma, akik nemcsak klikkeltek, hanem élő kapcsolatban vagyunk velük. A szlovák hírügynökség például, ahogy hazajöttünk, minden anyagunkat elkérte, ami létezett, és bevitte az igazgatósági ülésére. Velük fogjuk elkezdeni azt a fajta profilozást, ami egyébként egy szerkesztőségre is jellemző: lesznek olyan belépők vagy médiaszereplők, akiknek van fizetési jogosultságuk, ők egyféle kategóriájú belépést kapnak. Akik nincsenek hozzárendelve budget-költéshez, ők lesznek a másik kategória: meg tudják jelölni, hogy milyen képet szeretnének, amiket később az hagy jóvá, aki fizethet.

Ha egy regionális médiumban gondolkozunk, aki vélhetően az adott régió hírei után érdeklődik, azt úgy állítjuk be, hogy azokat a híreket kapja defaultba, amelyek őt érintik. Egyébként mindenki rálát mindenre, de defaultban az jön fel, ami leginkább érdekelheti. A sportszerkesztőségnek például a sporthírek jönnek fel elsőként, ezért is fontos a tagelés, a címkézés.

24.hu / Neményi Márton

Hogyan néz ki az árazás? Ha én 10 dollárt kérek a képemért, akkor ti 20 százalékot tesztek rá?

Átlagban húszat. Emellett úgy gondoljuk, hogy elég sok ingyenes tartalom is lesz, mert ez egy olyan eszköz, hogyha van tartalmad, de te nem akarsz ezzel igazán foglalkozni, akkor felteheted a YouTube-ra vagy a Twitterre, de ott nem biztos, hogy megtalálják a médiumok. Ha ide felteszed és nem akarsz keresni vele, csak hírt akarsz magadnak generálni, akkor tedd fel ingyenesen, látható lesz a hírrel foglalkozó kollégáknak, akiknek a profilja azokra a tagekre van beállítva, amelyekkel te azt elláttad. Nyilván az ingyenes képekkel végül mi sem keresünk.

Hogyan lehet fizetni nálatok?

Lesznek még finomhangolások a rendszeren, mert perpillanat PayPalt használunk default fizetési módként, de az adott médiumtól függ majd, hogy szeretnének-e mást. Ha banki átutalást akarnak például, akkor azt is lefejlesztjük. Attól függően, hogy milyen jogállása van a user-nek, aki a fotót készítette, az adó is eltérő lehet, illetve országonként is változik. Nagy és költséges fejlesztéseket igényel még a Reporter. Azt szeretnénk, hogy a nagyobb piacokon legyen egy-egy leánycég, fióktelep, hogy minél több belföldi tranzakciót csinálhassunk, hogy például a német fióktelep kiállíthassa a számlát, ha egy német feltöltőtől jött a kép.

Mikor fogtok száz százalékosan működni?

Mindenki azt mondta, hogy szeretne most már egy a felhasználók által feltöltött contentet látni, ezért most a userekkel foglalkozunk, illetve országonként haladunk a médiában. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk idáig a médiumoktól Magyarországon. A regionális lapokkal nagyon jól állunk és az internetes felületekkel is. Nincs ugyanis rizikó a dologban.

Kivéve a profi fotósokat.

Van egy olyan szegmens, amire azt tudom mondani, hogy ez nekik is jó. Egyrészt biztosan sokkal jobb érzékkel készítenek akár telefonnal is képeket, mint az amatőrök. Másrészt eddig a felvételeiket annak a médiumnak adták el, akivel kapcsolatban álltak. Most, ha ezzel az alkalmazással csinálják a képeiket, és feltöltik azokat, az egész világnak felkínálhatják a felvételeiket.

24.hu / Neményi Márton

Lehet majd csalni, hogy a fényképezőgéppel készített képeimet átrakhatom a mobiltelefonra? A profi fotóimat is feltölthetem?

Ilyen is lesz majd, de első lépésben még nem csináltuk meg. Most az app-pal kell elkészíteni a fotókat, azért, hogy az említett 14 szenzoradat is rögzítésre kerüljön és a kép kapjon egy verifikációs pipát az oldalon, hogy ellenőrzött, nem próbálták megtörni. A későbbiekben fel lehet majd tölteni sima kamerával készítettet is, legálisan, csak erre mi nem tudjuk kiadni a verifikációs pipát.

Továbbá, mi rangsoroljuk is a Reporten a feltöltő, rendszert használó usereinket. A ranking-rendszerben 5 csillagot lehet elérni. Ha sok felvételt tölt fel és jó arányt ér így el a user, tehetségesebb vagy jobb lesz, akkor több csillagot fog kapni, és így lesz majd értelme azoknak a fotóknak is, amelyek nem az app-pal készültek, hanem mondjuk kocsi kamerával, egyebekkel. Mert azoknak is komoly értékük van, de majd a médiumon múlik, hogy azt eldöntse, van-e ilyenekre igénye.

Azért lenne fontos, hogy az app-pal csinálják meg a userek a képeket, mert a rendszer például egy belső térképre is felhelyezi a felvételeket a képadatok alapján. Ha beírunk egy keresőszót vagy taget, az egyből szűri a képeket földrajzilag is. Beállíthatjuk, hogy hol keresünk: lehet az a világ vagy Magyarország, és persze beállíthatunk időszakot is, később majd akár percre pontosan is, ha olyan sok content lesz. Ha például egy konkrét eseményről akarunk képeket, akkor rákereshetünk arra a releváns egy órára, amikor az történt. És most itt nem az a lényeges, hogy mikor teszi fel valaki a Facebookra a képet, hanem, hogy pontosan mikor csinálta azt – mi ezt látjuk, a Facebook, YouTube nem. Hajszál pontosan meglesz minden. Körülbelül egy hét múlva feltesszük a média oldali platformra a Facebook- és Twitter-contenteket is, melyek ugyanígy kereshetőek lesznek. Azokat nem áruljuk, azok azért lesznek, hogyha a médiumnak van egy valid felvétele tőlünk például a Teréz körúti robbantásról, amellett megnézheti, hogy még mit posztoltak az arra járó emberek. Nem a sztorikat fogja látni, csak a contenteket. Ezeket nem akarjuk árulni, mert nincsenek tisztázva a szerzői jogai, és más körülményei sem, és nem is ez a lényeg.

Voltak már hasonló citizen-journalism kezdeményezések. Mennyiben különböztök ti ezektől?

Sok olyan cég van, ami már próbálkozott ezzel, de nem voltak szofisztikáltak, valahogy nekifutottak, de nem értek el igazi eredményeket. Van 3 olyan próbálkozás szerintem, aminél jó a gondolat, a megközelítés. Egyik ezek közül például a nagy hírügynökségek és médiumok által használt NewZulu. Ők már tőzsdei cég, viszont annyiban különböznek tőlünk, hogy nem verifikálják a képeket, amit majd az idő fog igazolni, hogy szükséges. Továbbá komplett sztorit várnak el a feltöltőtől, le is kell írnia, mit látott. Én ebben személyesen nem hiszek. A professzionális újságírót az különbözteti meg az utca emberétől, hogy az tud írni, míg az utóbbi nem feltétlenül. Mi a professzionális újságírókat látjuk el olyan contenttel, amit az esetek nagy részében nem tudnak máshonnan beszerezni. Ha a médium kiküld egy fotóst, akkor az egy esemény következményeit tudja dokumentálni, a Reporteren keresztül pedig nagyobb eséllyel lehet magával az eseménnyel találkozni.

Vér és bél?

Nem mindig a balesetre és a vérre kell gondolni. Az egyik regionális lap főszerkesztője mondta, hogy ha csak a napi eseményeket nézzük, iszonyúan népszerűek az arról szóló a hírek, hogy pl. Gödöllő milyen meccset játszott a szomszédos településsel. De nem küldhet ki minden kis meccsre fotóst, akinek sok időt kellene ott töltenie…

Ki kellene fizetni az egész napját.

Így van, és ha a kis településeket nézzük, nincs is annyi fotós. Viszont az olvasói körben meg van kereslet ezek iránt a hírek iránt. A főszerkesztő annyit mondott, hogy ha rendszeresen volna fent content arról, hogy például Nagykáta játszik Baggal, mondjuk meglenne a gól, akkor ő simán megvenné. Nem 100 dollárért persze, de megérné neki.

Ezen kívül van még két konkurensünk. A Stringer, ami szintén komplett sztorit kér a felhasználóktól és a harmadik, a Fresco. A Fresco azt csinálja, amit mi ötödik lépésnek tervezünk megvalósítani, hogy feladatokat ad a regisztrált usereknek attól függően, hogy hol tartózkodnak. Ha van valamilyen esemény a user közelében, akkor szól neki, hogy menjen oda és csináljon fotót, ha tud. Ez egyrészt Amerikában működik csak, másrészt úgy látom, hogy nincsenek értelmes feladatok. Kint kipróbáltuk és használtuk, de azt tapasztaltuk, hogy ez nem elég jó.

Mi egyelőre az első lépésnél tartunk és az ötödik lépés részeként lehet, hogy lesz majd ilyen lehetőség, de csak akkor, ha már látszik, hogy ki a jó felhasználó, ki csinál jó képeket, tartalmakat, ki rendelkezik sok képpel.

24.hu / Neményi Márton

A koncepcióval nyitott ajtókon döngettetek?

Nagyon érdekes dolog történt mostanában. Baku után elmentem Portóba, a New European Media nevű konferenciára, ahová a portugál hírügynökség odaküldte két emberét, hogy még egyszer beszéljenek velünk erről a dologról. Azóta már bent is vannak a rendszerben. Ők kifejezetten azt kérték, hogy a web 2-es kampányunkat helyezzük át most egy kicsit Portugáliára, legyen ott minél több user, hogy láthassák, esetükben hogyan működik.

Rengeteg pénzt költötök, hogy a szociális médián hirdessetek?

Hamarosan elkészülnek a Facebook-reklámok portugál mutációi, és egy kicsit meglőjük Portót és Lisszabont, a két városra koncentrálunk.
A portói konferencián odajött hozzánk az egyik legnagyobb spanyolországi médium is, katalánok voltak, akik három tv-t és számos lapot visznek, és ugyanezt kérték, hogy Barcelonát is tegyük be a kampány első körébe. Most Barcelona is bekerült, szóval nincs az a pénzösszeg, amit most ne tudnánk elkölteni erre.
A szlovákokkal kiemelten foglalkozunk most, de első körben fogunk még a németekkel, osztrákokkal, Angliával. Az USA-val úgy vagyok, hogy már kétszer voltam kint, hogy tárgyaljak ez ügyben, egyrészt második körös befektetőket kerestem, másrészt nézegettem, hogy mi a helyzet a médiumokkal. New Yorkban volt egy nagy találat, mert a New York Times, a Wall Street Journal és a Guardian amerikai kiadása szintén belépett, elég jelentős figurákkal, pl. a „social media strategy editor” is bent van. Ők kifejezetten azt kérték, hogy Amerikára, leginkább a keleti partra helyezzük a fókuszt. Ezzel úgy vagyok, hogy meghallgatjuk ezeket a kéréseket, de persze mindenki azt akarja, hogy oda tegyük a fókuszt, ahol ő van. Valószínűleg Amerikában januárban indulunk majd. Van néhány amerikai kockázati tőkealap, akik azt kérték, hogy induljon el a dolog. A múlt héten már elindult, de valamilyen számokat muszáj felmutatni, hogy komolyan lehessen velük folytatni az egyezkedést.

Elegen vagytok a cégen belül, hogy ezt megcsináljátok?

Nem, de folyamatosan fogunk fejleszteni. Az a lényeg, hogy legyenek következő körös befektetések. Megmondom őszintén, azt szeretném, annak ellenére, hogy ez egy globális biznisz, ha találnánk egy magyar befektetőt is. Most van is rá esély, hogy ez megtörténik, mert az látszik, hogy hamar fel tudunk majd fejlődni. Az üzleti terv szerint 3 év múlva, ha lesz mondjuk 500 millió forintnak megfelelő befektetésünk, azaz szűk 2 millió dollárunk, akkor 130 fő fölötti lesz globálisan az állományi létszám. Ha ez megvalósítható, a céget mi itt hagynánk Magyarországon, mert mindenhol lokálpatrióták az emberek.

Miért nem viszitek ki a céget?

Philadelphiában beszéltünk két körben egy befektetővel, aki azt mondta, hogy minden rendben van, de az egészet vigyük Philadelphiába. A New York-iak azt mondták, hogy az egészet vigyük New Yorkba.

Iszonyat mázlink volt, hogy pont ebben az évben volt a hírügynökségi találkozó, pont időben megkaptuk a Jeremie-támogatást, de volt egy nagyon jó tapasztalatunk a Magyar Kereskedőházzal is. Tavaly decemberben nézegettem a Figyelőt a karácsonyi bejgli nyomása alatt, és ott láttam, hogy indul egy startup-támogató program, melynek keretében az Egyesült Államokba lehet kiutazni. Megnéztem a feltételeket és úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy sikerülhet. Nem ismertem ott senkit az ég világon, de beadtuk a pályázatot, és egy hét múlva visszajött a válasz, hogy nyertünk.

Említetted, hogy lesz egy startup-verseny Mumbaiban. Hogyan készültök, megnyeritek?

Nem hiszem. Voltunk a Tech Week-en New Yorkban. Ott 600 körüli indulóból bejutottunk a legjobb 40-be. Nem is kell ezeket megnyernünk – persze nem lenne rossz, rajtam ne múljon –, de India elképesztően jó piac. A mumbai startup-versenynek 360 ezres Facebook közössége van, ez önmagában olyan user-számot hozhat be, hogy csak győzzük lefedni médiával a túloldalon. Az indiai hírügynökség vezetőjével találkoztam is Bakuban, és ők benne is lennének.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.