Tech

Az atombomba atyja: “én lettem a halál”

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 11. 03. 13:00

Korábban a témában:

A második világháborúban a szövetségesek komolyan tartottak attól, hogy ha Németországnak elég ideje lesz, valóban olyan haditechnikára tesz szert, amely behozhatatlan előnyhöz juttatja. A V-1 és a V-2 bevetése csak fokozta aggodalmukat. Nyilvánvalóan nem szabad szó szerint “elhinni”, hogy az Egyesült Államok háborúba lépésének évétől, azaz 1941-től azért kezdett az atomenergia katonai célú felhasználásán, hogy Hitlert megelőzze.

Meg kellett előzni a nácikat

Franklin D. Roosevelt elnök 1942-ben tette meg Julius Robert Oppenheimert a Manhattan Projektben részt vevő brit-amerikai tudóscsoport vezetésével. Oppenheimer Manhattan luxusnegyedében nőtt fel védett környezetben, kiváló oktatásban részesült. Az angol mellett folyékonyan beszélt olaszul, franciául, németül és görögül, rajongott a francia költészetért, behatóan tanulmányozta a keleti filozófiát, és már 12 évesen nagyon komoly ásványgyűjtőnek számított.

Végül mégis a fizika mellett döntött, a világ legjobb egyetemein tanult Nobel-díjas tudósoktól. A Harvardon fizikát hallgatott, Cambridge-ben kvantummechanikával és a relativitáselmélettel foglalkozott, doktori fokozatát Göttingenben szerezte meg. Huszonöt évesen, 1929-ben kezdett fizikát tanítani a Kaliforniai Egyetemen.

Visszatérve az atombombára, az Amerikában földönkívülinek tartott Szilárd Leó és Albert Einstein már 1939-ben figyelmeztetett, mekkora veszélyt jelentene, ha a nácik atombombát fejlesztenének – pontosabban ők fejlesztenék ki először. Roosevelt jórészt e két tudós “kezdeményezésére” döntött a Manhattan-terv elindításáról, a helyszín pedig az új-mexikói Los Alamos volt.

Oppenheimer vezetésével gyors és eredményes munkát végeztek, az első kísérleti atomrobbantást 1945. július 16-án végezték az ugyancsak új-mexikói Alamogordo közelében. Az akció fedőneve Trinity, azaz Szentháromság volt…

Világok elpusztítója

Az eredmény elsöprő siker volt, egy közeli farmot a robbanás gyakorlatilag eltörölte a föld színéről. Oppenheimer később így emlékezett vissza azokra a percekre:

Tudtuk, hogy a világ ezentúl már nem lehet a régi. Egyesek nevettek, mások sírtak, a legtöbben csak hallgattak. Nekem a hindu Bhagavad-ghíta szavavai jutottak eszembe: Én lettem a halál, világok elpusztítója.

Szinte szó szerint. Máig vita tárgya, hogy mennyire volt “létszükség” japán ellen atombombákat bevetni 1945 augusztusában. Az amerikaiak élesben is ki akarták próbálni a fegyvert, elrettenteni a világot, főleg az új, hatalmas ellenséget, a Szovjetuniót. Sokak véleménye szerint ennek az elrettentő hatásnak is köszönhetjük, hogy a hidegháború folyamán mind az amerikai, mind a szovjet vezetők tartózkodtak a nukleáris fegyverek bevetésétől…

Trinity:

Most mi lesz?

A Hirosimára, majd Nagaszakira ledobott két bomba pár nap alatt csaknem 300 ezer emberrel végzett. Oppenheimer következetesen állította, hogy lelkiismeret-furdalása lenne az atombomba előállításában végzett munkája miatt, de felelősségét soha nem tagadta.

Három hónappal a Japán elleni két atomtámadást követően, 1945 novemberének elején Oppenheimer tudósok előtt beszélt arról, miért volt szükség az atombomba megalkotására,és hogy e tömegpusztító fegyver birtokában az országok közti sokkal szorosabb együttműködésre lesz szükség.

Ma este úgy szeretnék megszólalni, mint tudós, és mint olyasvalaki, aki önökkel együtt aggódik, hogy most mi lesz.

[…]

Az ember nem lehet tudós, ha nem hisz a tanulás értelmében. Nem lehet tudós, ha nem hiszi, hogy a legfontosabb érték a tudás megosztása mindenkivel, akit ez érdekel. A tudósnak hinnie kell abban, hogy a világ ismerete, valamint az ebből eredő hatalom létfontosságú az emberiség számára, és segítenie kell ennek a tudásnak a terjesztésében, továbbá vállalnia kell a következményeit is.

[…]

Kijelenthetjük, hogy az atomfegyverek mindenkit veszélyeztetnek a világon, tehát általános problémát jelentenek a világon éppúgy, mint a szövetségesek számára jelentett a németek legyőzése. Azt hiszem, ezt a közös problémát csakis közös felelősségérzet birtokában oldhatjuk meg.

[…]

Nem feledhetjük, hogy nemcsak tudósok, de emberek is vagyunk, kölcsönös függőségben embertársainkkal […] Ezek most már a legerősebb kötelékek a világon, erősebbek azoknál is, amelyek bennünket kötnek egymáshoz, mert ezek a kötelékek, amelyek minden embertársunkkal kapcsolnak össze.

Atombomba tesztje 1946-ból:

Kegyvesztett lett

Oppenheimer 1947-52 között az Atomenergia Bizottság tudományos tanácsadója volt, de lassan kiesett a kormány kegyeiből. Az ’50-es évek elején ugyanis, a kommunizmustól való rettegés tetőfokán a tudós keményen ellenezte az atombombánál is pusztítóbb hidrogénbomba kifejlesztését, és követelte a fegyverzet Szovjetunióval közös ellenőrzését.

Kiállásával sok ellenséget szerzett mind a politika, mind a hadvezetés soraiból, aminek meg is lett a következménye: kommunista kapcsolatokkal gyanúsították és kizárták a titkos kísérletekből. Ettől kezdve a New Jersey-i Princetown egyetemén dolgozott 1967-ben bekövetkezett haláláig.

(Oppenheimer beszédének részletei: Világrengető beszédek, melyek megváltoztatták a világot. Geographia Kiadó, Budapest, 2012. Kiemelt kép: gombafelhő Hirosima és nagaszaki felett/Wikipedia)

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.