Jól kiszámítható, jól megtervezett, igen hangulatos és az idei év témáinak igen jól megágyazó sci-fi rövidfilmként kell elkönyvelnünk Giacomo Cimini alkotását, a The Nostalgistet. Spoiler nélkül nehéz beszélnünk a filmről (az pedig egy másik dolog, hogy a spoilerűzés kultúrája kezd egybeforrni a túlérzékenységgel és az abszurditással egyaránt), de annyit érdekességképpen érdemes elmondanunk, hogy a technológia iránt érdeklődőknek ismerős lesz a film alapjául szolgáló novella írója, Daniel H. Wilson.
Wilsont több irányból is megközelíthettük már: Where’s my Jetpack? című könyvében a hidegháborús sci-fik által beígért technikai fejlesztések alapjairól és aktuális fejlesztési állapotairól számol be, a How to Survive a Robot Uprising-ban azt fejtegeti, hogy mi történhet az emberekkel, ha a robotok végre fellázadnak ellenünk (végre, hiszen ahány tucat filmben és könyvben újra- meg újraidéztük ezt a szcenáriót, elég nehéz nem azt mondani, hogy nem futunk a pofon után), a Robopocalypse c. regényében pedig ugyanezt elemzi, aggasztó elemként beemelve azt, hogy amikor egy AI úgy dönt, hogy összefog az internet of things-ben összeolvadt robotok ellen, az az embereknek fel sem tűnik.
A The Nostalgist, ahogy mondtuk, igen jól ágyaz alá a 2016-os sajtóhíreknek: rávilágít a kevert valósággal kapcsolatos számos kérdésre (mi történik akkor, ha túl sokáig hordjuk a periférikus látást amúgy meglepően jól befedő szemüveget? és ugye milyen könnyű lekapni egy ember fejéről egy ilyen felszerelést? és milyen nehéz összehangolni embereket akkor, ha az egyik az igazi világot nézi, a másik a rávetített virtuálist, de egy légtérben vannak? milyen szinten hangolhatóak össze a valós világ tárgyai a képzelt világ érzeteivel?), ugyanakkor a mesterséges intelligenciák jövőbeli képességeit sem pörgeti annyira előre, mint az AI-kat szerepeltető filmek legtöbbje – szerencsére.
Pont emiatt jobban is hihető a történet, a Merovingiként megismert Lambert Wilson láttán pedig sejthetjük, hogy a film nem lesz heterogén happy-end (cyberpunk filmrajongók nemcsak a Mátrixból, hanem a Babylon A.D. és a Dante 01 filmekből is érezhetik, hogy ő a neonszagú jövő Sean Beanje) – ennek ellenére a film után mindenki el fog gondolkodni legalább azon, hogy milyen lenne egy robotgyerekkel együtt élni. A film után azonban maradnak kevésbé felületes kérdések is, nem is kevés.
