Diploma nélkül vették fel a Facebookhoz a magyar mérnököt

„Középiskolában szörnyen rossz tanuló voltam, úgyhogy nem is álmodtam az egyetemről – a jegyeim alapján úgysem kerültem volna be. Amikor először írtam kódot, már 22-23 éves voltam, tehát sokára tanultam meg” – meséli Podor István a Hungarian notation-on. A nehéz kezdet dacára Podor pár év múlva már a Facebooknál dolgozott mint rendszermérnök, második magyar alkalmazottként a cég történetében.

Hogy mindez hogy történhetett meg? „Gimiben nem érdekelt sok minden a haverokon és a házibulikon kívül. 15 lehettem, amikor úgy döntöttünk: egy warez szerveren megosztjuk a PC játékokat, amiket LAN partikon nyomtunk. Végül mindenki rákattant, terjeszteni kezdték a szerver címét, és imádtam, hogy mindenki az én szerveremet használja – több, mint hatszázan, ami meghaladta az iskolai létszámot.

Érettségi után egy kis létszámú cég webshopján kezdtem dolgozni, ami nem volt egy kódolási kihívás. Csak egy szoftverben kellett klikkelgetni, aztán feltölteni a szerverre az általa generált HTML-t. Nekem aztán mindegy volt, amíg számítógépes munkáért fizetnek. Néhány hónappal később az IT vezető kilépett, így a projekt, amin dolgozott – egy ERP szerver a cégnek – gazdátlanul maradt. Így a tulajdonos hozzám jött oda: „István, meg tudnád csinálni?”

Azt hiszem, a sikeres emberek közös vonása, hogy amikor valaki odajön hozzád: „meg tudod csinálni?”, a válaszod, hogy „igen, meg tudom”.

Aztán azonnal nekilátsz, és bármilyen nehéz a feladat, beletanulsz és végrehajtod. Fogalmam sem volt, mi az ERP, de igent mondtam. A következő hónapok során mindent megtanultam róla, és végül létrehoztam egy szervert.

Néhány év után a LiveJasminhez kerültem, ami a világ egyik legnagyobb szexchat oldala. Egy barátom ajánlott be, és izgatottan vártam, hogy egy (látogatottság alapján) top 100-as oldalnak dolgozzak. Mivel nagyobb volt a látogatottsága, mint a CNN-nek, a szerverek gyakran voltak túlterheltek. Így ennek a megoldása is rám hárult. Ezzel kapcsolatban azt tanácsolom: pánikba esni a legrosszabb, és semmin sem segít.

Csak állj neki, próbálkozz, néha vallj kudarcot – nem hangzik olyan menőn, ahogy ezt a szakmát sokszor beállítják. Mégis ez vezet sikerre.

A LiveJasmines főnököm buzdított, hogy tanuljam meg a PHP-t. Ekkor döbbentem rá, hogy amint megtanulsz kódolni, korlátlan lehetőségek tárulnak fel az alkotásra. Eszedbe jut valami, és bumm, már meg is csináltad. Ezért egyre inkább belemerültem. Innentől, ha nem találtam megoldást egy problémára – megírtam a sajátomat. Például kidolgoztam egy új rendszert az SMS-ben történő értesítésekre.

Innen egy Percona nevű céghez kerültem, ahol nagy hasznát vettem az eddigi tudásomnak. Először nem kaptam meg a pozíciót, amire pályáztam – nem tudtam eleget az általuk használt MySQL adatbázismotorról. Ez arra ösztönzött, hogy mindent megtanuljak róla, így egy év múlva enyém lett a munka. Végül MySQL szakértővé képeztem magam, és így talált rám a Facebook is.

A Percona-nak még Magyarországról dolgoztam, de külföldre vágytam. Egy londoni konferencián talált meg a Facebook toborzója, aki MySQL szakértőket keresett. Imádtam az állásinterjú minden pillanatát, mert izgalmas problémákról beszélgettem profi mérnökökkel. Végül a MySQL tudásom, a top 100-as weboldallal való tapasztalatom és a kódolási képességem által vettek fel.

Mégis úgy gondolom, elsősorban a mentalitásom juttatott be a Facebookhoz. Az, hogy imádok problémákat megoldani. Motivált vagyok, hogy semmit ne adjak fel félúton, mindent véghezvigyek. De miért számítana ez egy ekkora cégnél, ami rengeteg profit foglalkoztat? Hát, mert amikor éjjel kettőkor hívnak, hogy beütött a krach, senki nincs ott ezekből a profikból. Egyedül kell nekiülnöm. Lehet, hogy nem írok kódot olyan szépen mint mások, de végül mindig megoldja a problémát.”