Tech

Ez már nem is monitor, hanem egy űrhajó ablaka

Bátky Zoltán
Bátky Zoltán

tech-újságíró és zenész. 2016. 02. 18. 08:55

Brutális monitorszörnyet próbáltunk ki: az Acer Predator Z35 nem éppen olcsó, de a láttán szem nem marad szárazon.

Leginkább a játékosok örülnének, ha hirtelen a jótündér / anyuka / bőkezű bankvezér az ölükbe pottyantaná az Acer Predator Z35-öt, bár még ebbe az örömbe is vegyülne némi fájdalom, ez a 35 hüvelykes monitor ugyanis kegyetlenül nehéz, tehát ölbe ejtve fáj. Ezt nem is teszteltük, mert kevéssé életszerű, de miután kicsomagoltuk (végre egy olyan monitor, amit két mozdulattal ki lehet szedni a dobozból és visszatuszkolni sem embertelen feladat) és beüzemeltük, egy ideig csak bámultuk a Windows hátterét. Mert már az is olyan szépnek tűnt ebben a “keretben”.

Harcra kész kinézet

Eleve, ahogy a Z35 kinéz… Persze, egy irodába kissé extravagáns lenne, de a hatalmas hajlított kijelző bordóval fűszerezett fekete tömege, valamint az egybefüggő “gerinc” alatti, vadászgép-szárnyakhoz hasonlító talpra csak a “csajozós” jelzőt tudtuk ráaggatni, legalábbis a geek csajokra gondolva természetesen. A képernyő körül van egy keskeny káva, ami talán szintén meglepő lehet a “széltől szélig” kialakítású otthoni és irodai monitorokhoz szokottaknak, de itt egyáltalán nem zavaró a dolog, valahogy azt éreztük, kell ez a kis káva, meg kell tartani valahogy azt a sok-sok pixelt.

A gerinc kialakítása példás: egyrészt látszik rajta, hogy erősen tartja a hatalmas képernyőt, de az ötletesen fel-le tolható, valamint mérsékelten dönthető csukló is elég masszívnak tűnik ahhoz, hogy a nem épp pihekönnyű monitortestet megtartsa. A VESA kompatibilitást viszont el kell felejtenünk, falra szerelni nem fogjuk ezt a monitort, de ezt semmiképp se rónám fel hibaként, hiszen ez a modell egész egyszerűen nem erre való.

Villámgyors színorgia

A 21:9 képarányú megjelenítőn 2560×1080 képpont fér el, ami hihetetlenül éles, kontrasztos képet ad. A 100.000.000:1 kontrasztarány valódiságát most hagyjuk is, az ilyen óriási számokkal előszeretettel dobálóznak a gyártók, a lényeg inkább az, hogy még a két évvel korábban vásárolt, LED háttérvilágítású monitoromhoz képest is letaglózó a különbség ezen a téren (is). A 4 milliszekundumos válaszidőt szintén játékosokra szabták, míg a betekintési szög gyakorlatilag szinte a képernyő szélének síkjáig ugyanazt a kontrasztot és színmélységet adja, nyoma sincs a fakulásnak.

Ja, ha már síkokról beszélünk: az itt ugyebár nincs, egy hajlított panelről beszélünk, ami a játékos, multimédiás felhasználásra ideális, tényleg érezzük, ahogy “körülvesz” a világ. De egyébként egy ilyen képarányú és méretű monitornál már eleve jól jön a hajlított kialakítás, mivel ugyanezt a szélességet egy egyenes panelen már csak úgy tudnánk szemmel átfogni, hogy folyton nyújtogatnánk a nyakunkat a monitor két széle felé. Így viszont a megfelelő távolságra pozicionálva az eszközt, tényleg minden képpont nagyjából egyenlő távolságra kerül a szemünktől, ennél pontosabb távolsági kalibrációt már csak egy gömbhéj formájú panel adhatna.

Így viszont elfér két normál monitornyi tartalom ezen az egy kijelzőn úgy, hogy közben visszaadja azt a klasszikus hangulatot, mint amikor két különálló monitort használunk, a jó betekintési szögek miatt egymáshoz képest némelyest “szögbe állítva”. Mutatjuk is, hogy nézett ki a boncasztalunkon, akarom mondani, a szerkesztőség tesztpadján a mindent elfoglaló, de emellett minden tartalmat egyszerre megmutatni képes óriás.

A Predator Z35 a bemeneti csatlakozókkal viszonylag mostohán bánik, DVI és D-Sub sehol, de az is tény, hogy aki ilyen szintű (és árazású) monitort vásárol, valószínűleg rendelkezik hozzá normális videokártyával is, ami kompatibilis a DisplayPort 1.2a, vagy HDMI 1.4 csatlakozókkal. Van viszont négy USB 3.0 portunk, melyből egy gyorstöltő funkciót kapott, és egy jack csatlakozós fülhallgatót is “megeszik” a monitorszörny.

Sej, a mi képernyőnket fényes LED-ek fújják

Mindamellett, hogy a Z35 képe tűéles, színgazdag és minden egyéb tekintetben csodálatos, kapott egy olyan funkciót is, amivel a hozzánk látogató gamer cimborákat lehet elkápráztatni. Az alsó nyomógombokkal elővarázsolható menüben ugyanis bekapcsolhatunk egy hangulatfestőnek szánt ambiens világítást, amely a monitor alsó káváján levő fénycsíkot aktiválja. Ennek a színét, stílusát és fényerejét is állíthatjuk, így a monitor az asztallapot világítja meg szépen. Kipróbáltam, hátha gyakorlati haszna is van a dolognak, és segíti mondjuk a sötétben gépelést, de a fényforrás iránya nem igazán megfelelő erre, ez a funkció tényleg csak amolyan hangulati extra, annak viszont érdekes.

Az OSD menü egyébként teljesen jól kezelhető és érthető, ráadásul ha összelegózzuk magunknak a megfelelő beállítást, el is menthetjük, hogy később egyetlen gombbal ilyenre váltsuk a megjelenítést – erre egyébként három mentési helyünk van.

A W-LED háttérvilágítás egyszerre energiatakarékos, valamint szerencsére nem lövi túl a fehéreket, tehát ugyan nem kapunk AMOLED-szinten mély feketéket, de a sötét színek nem világítanak ordítva, mint az átlagos TN paneleken.

A játékosoknak ugyebár fontos az is, hogy a (minden bizonnyal csúcskategóriás) gépükből és videokártyájukból érkező adatok a lehető legmagasabb frissítési frekvenciával érkezzenek, ezért a menüben akár 200 Hz-ig is fel lehet tornászni ezt a processzorok túlhajtásához hasonlóan. Akiknek pedig NVIDIA kártyájuk van a gépben, kihasználhatják a G-Sync képességet is, amely segít a pontos frissítési szinkronban (mi AMD kártyával használtuk a monitort, és még a legdurvább beállítások mellett sem hiányzott a G-Sync, szóval nem éreztünk diszkriminációt).

Összegzés

Semmiképp sem akartam olyan szinten tesztelni a Predator Z35-öt, mint egy ultraprofesszionális hardveroldal, ezért nem mértem színhőmérsékletet és fényeloszlást, inkább arra próbáltam koncentrálni, milyen élményt ad a monitor egy olyan felhasználónak, aki saját szemével nézi a monitort műszerek helyett. Mert ugyebár lássuk be, a legtöbben így teszünk. Ilyen szempontok (értik, szem-pontok, hát mekkora ez már) alapján a Predator Z35 mindenképpen a legfelső kategóriában indul, ami persze el is várható a 350 ezer forint környéki árak mellett.

Pont ez az árszint jelzi azt is, hogy nem ez lesz az átlagos munkahelyek, otthoni alapgépek egyértelmű társa, viszont ha valaki egyébként is minőségi PC-t használ a jó és gyors játékélményért, ezt az árazást sem fogja egetverőnek találni, miután félmillióból épített fel magának egy izmos számítógépet. Abszolút benne van a “nehéz szívvel adtuk vissza teszt végén” kategóriában.

Ami tetszett:

+ robusztus, de mégis stílusos kialakítás
+ kiváló képminőség akár tuning lehetőségekkel
+ testre szabhatóság és ötletes extrák

Ami kevésbé:

– Húzós ár

A 24.hu Tech rovatának tesztjeit a következő kiépítésű PC segítségével végezzük:

  • Intel Core i7-5820K (LGA 2011-v3) processzor
  • ASRock X99 Extreme6/3.1 alaplap
  • ASUS Strix Radeon R9 380X grafikus vezérlő (4 GB)
  • Crucial BallistiX Sport DDR4 RAM (16 GB)
  • HyperX 240 GB SSD
vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Armed police officers guard at a police cordon outside the Houses of Parliament in central London on March 22, 2017 during an emergency incident. / AFP PHOTO / Daniel LEAL-OLIVAS
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.