Tech

Ezek a legjobb hackerszimulátorok

Mutatjuk, hogy törhetünk fel egy bankot, írhatjuk át színjelesre gyermekünk vizsgaeredményeit, esetleg küldhetjük főnökünket börtönbe öt perc alatt anélkül, hogy bárki ránk törné az ajtót.

A hollywoodi filmipar igen türelmesen magyarázta el az elmúlt huszonöt évben azt, hogy meghackelni egy bankot, a Pentagont, a NASA-t, az amerikai elnököt vagy a jómellű szomszédlány telefonját (kizárólag a szelfik miatt, naná) pontosan olyan könnyű és látványos, mint összekattintgatni egy gyors Prezit. A törhető szerverekre bejelentkezve természetesen mindig csodálatos grafikákat kapunk, majd összehúzott szemöldökkel kattintgatunk és pötyögünk picit, mintha egy böngészőben futó játékot irányítanánk, a szerver kiírja, hogy „fel vagyok törve” és miénk a világ legzsírosabb bankszámlája, sika, kasza, léc.

A valóság ehhez képest a biztonsági szakemberek (meg a gyakorlat) szerint jóval sivárabb: szaktudás, szaktudás, szaktudás, gépelés, gépelés, gépelés, szaktudás, gépelés, gépelés, türelem, türelem, türelem, gépelés. Mindez ráadásul egy teljesen jellegtelen szöveges képernyő előtt. A végeredmény persze ugyanaz, lefölözött bankszámlák, katonai, nemzetbiztonsági és űrtitkok (meg persze a szelfik a lányról). Csak ugyebár egyértelmű, hogy ha ezt egy mozifilmben valós időben ábrázolnák, a nézőtér percek alatt kiürülne, mert senki nem értene semmit és még olyan szőke eszkort se kíséri a hackelőszéket (igen, ez egy új szó), mint aki Hugh Jackman figyelmét vonta el a Swordfish egyik hírhedt hackelőjelenetében. Megjegyzés: a Swordfish összes hackelést ábrázoló jelenete mindmáig bicskát nyitogat a hozzáértők zsebében.

Aki esetleg nem tudná, mi is a hackelés: a közkedvelt terminológiában ez az a folyamat, amikor egy számítógépet, eszközt, vagy rendszert kívülről addig berhelünk, amíg a működésében zavart okozunk, esetleg bejutunk és adatokat szerzünk róla, vagy módosítjuk a működését.

1995-ben még Angelina Jolie is hackelt, egy szavunk sem lehet.
1995-ben még Angelina Jolie is hackelt, ráadásul Jonny Lee Millerrel, egy szavunk sem lehet.

A vadromantikus szereplőkké váló hackerek világa és szakmai hozzáértése a sci-fi irodalom és filmművészet mellett a játékokat is megihlette: számos játékban lehet biztonsági rendszerekkel összeakaszkodni: a legkorábbi ilyen az Activision 1985-ben publikált Hacker-e volt, a leghíresebb az 1988-as, William Gibson klasszikusából született Neuromancer (ezt az Interplaynek köszönhetjük), a legpszichedelikusabb a Microprose által 1993-ban piacra dobott Bloodnet (ebben LSD-gőzös felhők között lebegő liftesrobotok, bádogrobotok és robotsárkányok között kellett kóvályognunk), a legvérlázítóbb pedig a 2014-es Watch Dogs, amelyben egy cigigyújtásnyi idő alatt lophatjuk ki mobilunkkal a körülöttünk lévő emberek bankszámlájáról a pénzt.

A hackerek munkája szerencsére egy külön játéktípust is megihletett: a hackerszimulátorok főként arról szólnak, hogy kiket és hogyan hackelünk (igaz, a történet szempontjából néha a miért is fontos). Ezek főként azoknak szólnak, akik szeretnek felfedezni, sokat olvasni és repetitív dolgokkal foglalkozni – a játékokban ábrázolt hackeléshez ugyanis jó figyelem, jó reflex és pontos helyzetismeret szükségeltetik, más viszont egyáltalán nem. Akik azonban hangulatosnak tartják azt, hogy az erkélyen Aphex Twin-hallgatás közben egyik energiaitalról a másikra gyújtunk és közben egy koreai gengszterparadicsom illegális javait szívjuk át a makaói brókeren keresztül a saját tizenöt eloszott bankszámlánkra úgy, hogy a támadás láthatóan nem Budapestről, hanem Grúzia mélyéről érkezett, azok határozottan csapjanak le az alábbi játékok valamelyikére, szerencsésebb esetben pedig mindegyikére.

Uplink

A brit Introversion Software tizenöt évvel ezelőtt alapozta meg a hackerszimulátorok zsánerét Uplink címen futó, azóta klasszikussá vált játékával. A sztori szerint kezdő hackerként lépünk be az Uplink Corporation néven futó társaságba és már a játék elején eldönthetjük, hogy aktív részesei akarunk-e lenni a játék történetének (amelyben két gigacég küzd az internet túlélésért, ill. pusztulásáért), vagy passzív elszenvedőként akarunk csak egyre jövedelmezőbb munkákat behúzni. A jobb munkákért nemcsak több pénz jár, hanem státuszunk is ennek megfelelően változik – a magas státuszhoz pedig olyan feladatok illenek, amelyek elvégzése előtt nagyon sok pénzért nagyon ütőképes számítógépet és biztonsági rendszert kell felépítenünk. Míg a játék elején csak védtelen cégek gépeiről kell elemelnünk kutatási anyagokat, személyazonosságokat kell eltörölnünk vagy vizsgaeredményeket kell átírnunk egyetemi szervereken, pár óra elteltével már nemcsak bankokat törhetünk, pénzmozgásokat követhetünk és bűntényeket hamisíthatunk, mások életét tönkretéve ezzel (ha ilyen munkákat végzünk el, ez inkább hírhedtté, mint híressé tesz minket).

A játék emészthető és felfogható hackelési módszert prezentál – gépelnünk nagyon keveset kell csak és azt is csak a bonyolultabb küldetéseknél; illetve azt, hogy hány másodpercünk van még hátra, mielőtt az FBI garantáltan rájön arra, hogy honnan bűnözzük szét az adófizetők pénzét, visszaszámolva, hangjelzéssel kísérve látjuk… határozottan a Swordfish vagy a Hackers grafikus-szájbarágós iskoláját követi, nem túl hiteles, ellenben igen könnyen hozzá tudunk szokni. A hangulata tökéletes, a játékot kísérő zene nagyon megragadó, a popkult rajongói pedig örömmel fedezhetik fel a benne elrejtett utalásokat (például a WarGames és a Sneakers filmekre, illetve a Steve Jackson Games játékkiadóra, többek között).

Hacknet

Ha az Uplink a hackerjátékok ükatyja és grafikus gyorstalpalója, akkor a Hacknet a mélyvíz felé közelítő reménység. A tavaly augusztusban kihozott játék egybehangzóan pozitív értékeléseket kapott a Steamen, bár van aki hozzáteszi: ez nem hackerjáték, hanem egy kalandjáték, amiben rengeteget kell gépelni és túl sok izgalmas anyag van a megtörhető (tehát megtörendő) szervereken, úgyhogy nagyon el lehet ezekben tűnni – ráadásul ha keveset tudunk a biztonsági rendszerekről vagy ezek megtöréséről, a játékot játszva nagyon jó alapképzést is kapunk ezekből.

A játék története szerint Bit, a világ legütőképesebb biztonsági rendszerét megalkotó hacker eltűnik, valószínűleg meghalt: miután már 14 napja nem jelentkezik be számítógépébe, egy automatizált rendszer instrukciókat postáz ki… nekünk.

„Három órája játszottam már, amikor rájöttem, hogy nem a játékban vagyok és megtörtem a CIA szervereit. Azóta menekülök a rendőrség elől, egy dzsungelben bújkálok éppen, hernyókat eszem, a saját vizeletemet iszom és törzslakók WiFijét lopom éppen.” (egy vélemény a Steamről)

A program nem sokkal grafikagazdagabb, mint az Uplink, szöveg viszont több van benne, ráadásul nem csak a hackerkultúra felé emel kalapot, hanem az IRC-kultúra felé is (az IRC volt gyakorlatilag a csetszobák őse, a rendszer ráadásul a mai napig tartja magát és használható) – a játékban található szövegek egy jó része például a bash.org-ról lett átemelve: ez az oldal tartalmazza a csetlogos beszélgetések legjobb részeit. Mindemellett a recenziók nagy része próbál nem spoilerezni arról, hogy milyen jó a történet és olyan csavar van benne, amit senki sem várt volna, úgyhogy tényleg csak javasolni tudjuk.

…és a többiek

A hackerszimulátor zsáner többi tagja ugyan megpróbálja túlszárnyalni az Uplinket, de a legtöbb esetben, az ezekben felhalmozott remek ötletektől függetlenül, hajlamosak elcsúszni.A 2004-es Street Hackerben például vírusokkal és wormökkel dolgozhatunk, valamint betörhetünk épületekbe, hogy a saját igényeinkre gyengíthessük a biztonsági rendszereket.

Street Hacker: a 3D modelleket meglátva mindenkit joggal önt el a nosztalgia
Street Hacker: a 3D modelleket meglátva mindenkit joggal önt el a nosztalgia

A 2007 és 2011 között futó Hacker:Evolution játéksorozat a nagy klasszikust próbálja meg túlszárnyalni, történetben és játékélményben egyaránt: az előbbit a játék során megjelenő, minket elpusztítani akaró AI ámokfutása, az utóbbit a sandbox mód (küldetések hiányában azt csinálunk, amit akarunk) és a moddolás teljesíti ki.

A legizgalmasabb talán a fenti videóban is látható CodeLink V2 volt ezek között (fent éppen egy bankot kezdenek el törni): egy olyan sokjátékos, online hackerszimulátorről van szó, ahol egy szeparált tesztrendszerben tudtunk egymással kommunikálni, összedolgozni vagy éppen megtámadni egymást – a játékfejlesztő Momoguru saját elmondása szerint túlságosan ráfizetéses rendszert üzemeltetett Flash-alapú játékában, ahol már 100 egyidejűleg bejelentkezett játékos képes volt élvezhetetlenül lassúvá tenni a játékot futtató szervert, jelenleg egy Reddites híresztelés szerint éppen azt tervezi, hogy hogyan tudná Kickstarterre vinni a CodeLink új változatát.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik