Tech

Pupillapornó és tehetséggyár egyben, avagy mi az a demoscene?

Van egy találós kérdésünk: akkora, mint egy lebutított JPG, csinál egy FullHD videót, mi az? A választ művészet, technológia és kísérletező emberek adják meg.

Van a számítógépes alternatív művészeti undergroundnak egy olyan ága, amit mindenki csodálattal vegyes értetlenséggel, a világból kifordulva néz: ez a demoscene. Amikor ezzel találkoznak az emberek, először általában azt kérdezik: hogyan lehet “olyan kis” helyre (sokszor 4 vagy 64 kilobyte-ba) belezsúfolni egy komplett videoklipet, animációval, zenével, koncepcióval együtt? Másodjára pedig azt: miért csak önmaguk szórakoztatására gyártanak technikai műremekeket azok a fiatalok, akik sokszor kenterbe verik a zenei-, programozási- vagy kóderszcénát? A válaszaink: olyan trükkökkel, amikre nem is gondolnánk. Illetve: azért, mert megtehetik.

Valahol itt robbant: 1993-ban mutatta be a finn Future Crew azt a Second Reality c. demót, amely zenével-látványvilággal-hangulattal a későbbi generációk művészeinek százait inspirálta.

Kik ők, mit csináltak, miért nem hallottam róluk?

A demoscene a nyolcvanas évek közepén kezdett el igazán érni: már akkortájt is másolásvédelemmel láttak el programokat, az ezeket feltörők pedig látványosabb effekteket, képeket, látványelemeket pakoltak a futó programok elé. A graffiti-mentalitás aztán továbbfejlődött: az említett látványelemekhez mellé elkezdtek zenéket is pakolni, a jelenség pedig annyira kinőtte magát, hogy az alkotók elkezdték feltörendő programok nélkül gyártani az akkor még letter vagy message néven ismert programokat – aztán ahogy a nyolcvanas évek közepétől elkezdett egyre több ilyen érkezni C64-re és ZX Spectrumra (aztán pedig minden más számítógépes platformra), ráragadt a demo név.

A demoscene tagjai – programozók, zenészek, grafikusok – azért fognak össze, hogy ún. demókat gyártsanak: ezek első látásra videoklipek, megvizsgálásra viszont olyan programok, amelyek valós időben állítják elő a képernyőn megjelenő, aprólékosan megtervezett látványt, mindehhez irányítást nem igényelnek. Művészetük a hardware és a technikai brillírozás találkozása az energiaitalszagú műtőasztalon, pupillapornójuk (mert az eyecandy-t akár így is magyaríthatjuk) sarokba térdepeltet számos videoművészt és zenészt egyaránt.

Rgba és TBC hat éve készítették az elevated c. demót: 3 perc 36 másodperc hosszú, FullHD 1080p-ben fut és mindezt egy 4096 byte méretű program generálja valós időben. Segítünk, ugyanebben a méretben egy kifejezetten kicsi, rossz felbontású jpg kép is alig fér el.

A nemzetközi szinten mintegy tíz-húszezer fős szcéna kisebb-nagyobb eseményeken mutatja be műveit: a legismertebbek az Assembly, a 2010-ig működő Breakpoint (és az örökében érkező Revision) és a The Gathering. A versenyművek (release) java zene – grafika – demó főhármasra bomlanak le, de ezeken belül is vannak alosztályok: akadnak olyan versenyek, ahol a demót méretkorlátok szorítják: 64, 16, 4 vagy éppen 1 kilobyte-nyi programot kell leadniuk a csapatoknak. A készítőket ez azonban egy pillanatig sem zavarja: nemcsak hosszban, hanem minőségben is tornyosulnak olykor rövidebb intrók a demók felé. (Magyar színtéren a Function demopartyt érdemes a legnagyobb figyelemmel követnünk.)

Külön említést érdemel a magyar Conspiracy csapat, akiknek Chaos Theory címen elhíresült 2006-os anyaga (ld. fent) egy 64k demó: ez elvitte a világ vezető cyberművészeti fesztiváljának tekintett Ars Electronica 2007-es díját computeranimáció/film/vizuális effektek kategóriában, az amerikai Siggraph fesztivál Oscar-nominálással járó zsűridíjáról pedig éppenhogy lemaradt, de kárpótolta őket több filmfesztiválos bemutatás, a demoscene pedig azóta is nagy becsben tartja az anyagot. A nemzetközi viszonylatban is rangos Conspiracy azonban csak egy a szcéna számos prominens csapata közül. A szcéna anyagait összegyűjtő egyik nagy archívum, a Pouet oldalait látogatva észlelhetjük, hogy milyen profi színvonalú anyagok születnek: legalább annyira keveredik ezekben a kilencvenes évek technokultúrája, mint az aktuális designtrendek, az íriszpárologtató pszichedélia, a szürrealizmus, mint az akkor és ott jó ötletnek tűnt és 1000 karakterrel kevesebben kódoltuk le pofátlan és csodálatraméltó maximalizmusa.

Mit adott a demoscene a világnak?

A huszonsok év alatt felhalmozott PC-s, Amigás, C64-es, Ataris, ZX Spectrumos demón, zenén és grafikán kívül? (Itt érdemes megjegyezni, hogy amiben van processzor, arra gyártható demó is: a Texas Instruments számológépeire, egy szélesebb LED-felületre, egy kollégiumi épületre vagy akár egy kisebb képernyővel rendelkező hűtő is áldozatául eshet a művészetnek.)
A számítógépes játékipar szereplői közül sokan demscenerként voltak ismertek korábban: a Max Payne videojátékokat fejlesztő finn Remedy Entertainmentet a már említett legendás Future Crew tagjai alapították és több finn demoscener dolgozik ma is ott, valamint több tucat játékfejlesztő csapat tudhat a tagjai között még scenereket.Frissebb és örvendetesebb a hír, hogy a nagy sikereket elért fantasy-játék, a Witcher 3 hangeffektjeit például pont egy magyar demoscenernek, Vincenzonak köszönheti.

A norvég Jesper Kyd pedig, aki a Kyd/Balle csapat tagjaként gyártotta a zenét, mára elismert film- és játékzeneszerző, többek között a Budapesti Szimfonikusokkal és a Magyar Rádió kórusával is dolgozott együtt a Hitman akciójátékok zenéin. És csak hogy a zenénél maradjunk: sokan alkalmazzák azokat az ún. tracker zeneíró szoftvereket, amelyek a demoscene zenészeinek és programozóinak keze alól kerültek ki, gondoljunk csak a Swedish House Mafiaból ismert Axwellre, Calvin Harrisre, az Infected Mushroomra vagy Venetian Snaresre, de Darude, Deadmau5, Blue Stahli vagy a Velvet Acid Christ is rá-rányúlt ezekre a programokra.

Nem bírom ki, akarom ezt, honnan deríthetek ki többet?

Első körben kötelező lesz megnézni a magyar nyelvű Vakondok dokumentumfilm-sorozat egyik másfél órás epizódját megtekintenie: ebben hazai és külföldi tehetségek beszélnek arról, hogy hogyan áll össze egy demó, miért néz ki egy zene úgy a trackerben, mintha Excelben könyvelnénk és miért annyira magával ragadó ez a szubkultúra. A film háromperces introja pedig zseniálisan foglalja össze a demoscene látványvilágának trendjeit és fejlődését, kötelező darab!

Aki pedig első kézből kívánja információit szerezni, az fusson neki több napi hideg élelemmel a pouet.net-nek, innen töltheti le a demopartykra beadott anyagokat. Akinél valami miatt nem futnának a demók, az megnézheti ezeket nagyfelbontásban akár a YouTube-on, vagy a külön erre szakosodott demoscene.tv és capped.tv oldalakon, a magyar vonatkozású híreket pedig vagy a scene.hu weboldalán vagy Facebook-feedjében találhatja meg.

Végső felütésként pedig: emlékszünk még arra, hogy huszonkét éve mi számított talajrázóan menőnek az akkor élbolyba tartozó Future Crew-tól? A magyar SIDRIP Alliance tisztelgésként dolgozta fel ezt: olyannyira jól, hogy mindez első díjat szerzett az idei Function demoparty wild demo kategóriájában. Ha megnézzük, érthető lesz, hogy miért.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik