A muhi csatában megsemmisítő vereséget szenvedtek a magyarok, a tragikus ütközetben még a király öccse is elesett.
iv. béla
A Magyar Nemzeti Múzeumot nem hatották meg a geoelektromos mérések eredményei.
A történészek sokáig azt hitték, a szemtanúk túloztak a mongol dúlás kegyetlenségéről. Aztán sorra bukkantak elő a tárgyi bizonyítékok totális pusztulásról, kannibalizmusról, gyilkosságokról.
Iv. Béla elvesztette ugyan a Lajta-menti csatát, de ellenfele, Harcias Frigyes holtan maradt a harcmezőn.
Margit hercegnő feletteseivel összefogva dacolt apja akaratával és soha nem hagyta el a domonkos kolostort, amiért IV. Béla a jelek szerint megharagudott.
IV. Béla használta először a fordulatot, miszerint hazánk Európa védőbástyája: sikerült elérnie, hogy a keresztény világ komolyan elkezdett foglalkozni a mongol veszéllyel.
Mindenkit megöltek Kötöny fejedelem pesti „kőpalotájában”, mire a feldühödött kun vitézek kiviharzottak az országból, épp a sorsdöntő muhi csata előestéjén. Mi lett volna, ha a kunok a magyarok mellett harcolnak a mongolok ellen?
A tatárjárás után az első kihívást az jelentette, hogy az élet visszatérjen az elpusztított országrészekbe. IV. Béla komolyan vette, hogy Istentől rendelt feladata népének védelme, ennek szellemében dolgozott.
A Mongol Birodalom eurázsiai „szuperhatalomként” olyan haderőt zúdított Magyarországra, amely a fél világ meghódítása során mindössze kétszer vallott kudarcot.
A mongolok úgy vélték, nagykánjuk az ég földi helytartója, előtte minden népnek, minden uralkodónak meg kell hódolnia. A körvadászat és a cunami elnevezésű stratégiát alkalmazták.
A kitartó ellenállás, az időjárás és a király sikeres menekülése végül oda vezetett, hogy a Mongol Birodalom feladta Magyarország meghódítását. Ögödej nagykán halálának ebben nem volt szerepe.
IV. Béla a tatárok elől menekülve is mindent megtett az ország és a családja védelmében, két leánya mégis életét vesztette.
A Dunántúlon az ellenség is komoly veszteségeket szenvedett: nem igaz, hogy eredménytelen lett volna a magyar ellenállás a Mongol Birodalommal szemben.
A mongol hódítás hazánkban is a megfélemlítésre, a terrorra épült, a halottak száma tízezres, sőt, százezres nagyságrendű volt, a foglyokat saját népük ellen hajtották csatába – az újabb kutatások egymás után tárják fel a tragédia kézzel fogható nyomait.
Az 1241-es muhi csata számunkra tragikus vereséggel végződött, de a mongolok is az egyik legkeményebb ütközetükként tartják számon. Sok volt a halottjuk, és egy ponton csaknem fel is adták.
A Sajó-menti csata után IV. Béla több száz kilométert nyargalt közvetlen életveszélyben, menekülését a jó szervezésnek, kísérői helyismeretének és önfeláldozásának köszönhette.
Az 1241-es muhi csata előtt a tatárok elképesztő sebességgel törték be Magyarország kapuját, megsemmisítették a nádor hadseregét és az ország közepe felé száguldottak. Ekkor már javában folyt a mozgósítás, aminek a véres kard körbe hordozása is része lehetett.
IV. Béla hiába küldte segélykérő leveleit a tatárok ellen, Európa hatalmasságai egymással voltak elfoglalva, de imádkoztak értünk. A nagy nehezen összeállított keresztes hadakat pedig eltérítették.
A magyaroknak épp akkor „sikerült” elűzni az országból kiváló harcosok nagy tömegét, amikor a kor katonai szuperhatalma már Magyarország kapuinál állt 1241-ben.
1241-ben a kor egyik legkiválóbb hadereje indult Magyarország ellen, és a magyarok bedőltek a hadicselnek is, amit korábban ők maguk is hatalmas sikerrel alkalmaztak.
„Az adományozásnak a legjobb mértéke a mértéktelenség.”
Hiába írt számos segélykérő levelet a keresztény hatalmasságoknak IV. Béla király, Európa nem mozdult, miközben Magyarország élet-halál harcát vívta a mongolokkal. De ki és miért is segített volna? Erre keressük a választ.
Az állkapcsán szúrták át a harcias férfiút - fogalmaz a Képes Krónika.
Ma 780 éve egy király az asztalra csapott, és megpróbálta visszaállítani az Árpádok koronájának tiszteletét.
