Nyelvtörténeti kutatások alapján a magyar nyelv 2500-3000 éve önálló, fennmaradása pedig „beköltöző” nyelvként szinte példátlan a kontinensen.
árpád
A magyar nyelv önállóvá válása azt feltételezi, hogy a magyarul beszélő nép is önállóvá vált. Mindez 3500 éve történt, népünk azonban csak 1200 évvel ezelőtt jelent meg a forrásokban.
Attila, Árpád vagy Dzsingisz kán talán nem véletlenül nyugszik ismeretlen helyen: a sírok megbolygatása hitük szerint komoly következményekkel járhatott az elhunytak és az élők számára is.
A 907-es pozsonyi csatában a magyarok szétverték a kiirtásukra érkező frank sereget, majd a következő évben viszonozták a látogatást.
Mén-Marót vezér büszkén visszautasította Árpád ajánlatát, de a magyar sereggel nem mert szembeszállni.
Salán vezér „nevetni való tréfaként” elküldte az Árpád által kért két korsó vizet és egy nyaláb füvet.
Hegyalját Árpád annak ígérte, aki előbb vágtat fel a mai Tarcal feletti hegyre: Tar győzött, de ellenfele szerint Tar csalt.
Salán vezér gunyoros, hetvenkedő fenyegetést küldött a Pannóniába érkező Árpádnak és magyarjainak.
Álmos vezér és övéi bevonultak Hung várába, ettől kezdve hívták a magyarokat hungvárusoknak.
Szvatopluk fejedelem lekezelően fogadta a magyarok ajándékát, azt hitte, parasztok jönnek a földjét művelni. Aztán arcára fagyott a mosoly, mert Árpád és népe örökségét jött átvenni.
Attila halála után száz évvel a hunok vagy magyarok ismét kiszálltak Szittyaországból, hogy elfoglalják Pannóniát.
Az elmúlt két évtizedben egyre több helyen ütközhetünk furcsa alkotásokba. Összegyűjtöttük őket.
Nagyfejedelmünk nyughelyét – ha egyszer rátalálunk – pazarnak, és fényűzőnek várjuk, de épp a hun Attila király a példa, hogy ez nem törvényszerű.
Jó eséllyel azonban senkivel sem osztotta meg a titkot – pedig igazán megérdemeltük volna!
"Honszerző Árpádról" vajmi keveset tudunk. Személye megközelíthetetlen lehetett, élete a nyilvánosság kizárásával zajlott. Árpád napja van.
A Kárpát-medencébe költöző magyar állam szinte azonnal élethalálharcra kényszerült, miután az egyik "szuperhatalom" feje elrendelte kiirtásukat. A kor egyik legnagyobb csatáját nyertük meg 907-ben Pozsony közelében.
Két remek csel után oly nagy volt a meglepetés, hogy sok keresztény nyakát még étellel a torkán szúrták át.
Árpád vitézei úgy törték le a bajorok kevélységét, hogy 120 évig felénk sem mertek nézni.
A X. századi Európát szipolyozó, rablóhadjáratokból élő, „kóborló” magyar közösségekről alkotott kép hamis. A kard mellett ott volt az ekevas, a százévnyi rablásból összeharácsolt kincseknek pedig nyoma sincs.
Kevés történelmileg hiteles információval rendelkezünk Árpádról, a magyarok második nagyfejedelméről. Egyet azonban biztosan tudunk: méltó módon fejezte be apja művét, a magyar állam átköltöztetését az „új hazába”.
Történelmünk talán egyik legnagyobb jelentőségű győzelmét aratták eleink 907 nyarán Pozsony közelében. Felszámolták a kor egyik legnagyobb és legmodernebb hadseregét, amely a frank király parancsára a magyarok hatalmának megsemmisítésére indult harcba. Ezzel a diadallal egyedül Hunyadi János nándorfehérvári győzelmét lehet párhuzamba állítani.
Egyes híradások arról számolnak be, hogy a magyarokat a besenyőktől elszenvedett katonai csapás kényszerítette a Kárpát-medencébe. Tévedés.
