Tavaly indult el a fesztivál partihajója, de akkor még nem mertük kipróbálni, mégiscsak több óráig ragadsz egy helyen. Túl nagy rizikó, nulla menekülési útvonal.
Ha egy valamire költ a fesztiválon a pia mellett, az legyen ez! Sőt, a vödrös koktélokat még a legelszántabb belgák is tuti lecserélnék egy hajóért.
Nem mondom, hogy olcsó, bérlettel 7500/9000 ezer forintért lehet jegyet venni, bérlet nélkül pedig 10500/12000-ért, és az alkohol is a szokásos fesztiválárakon megy (egy fél liter víz 500 forint). Éppen ezért alig lehetett magyar szót hallani, amikor pedig lehetett, egy fiútársaság melegvicceket sütött el. Nem túl jó arány.
Arról próbáltak meggyőzni, melyikük meleg, és melyikük az igazi férfi, hiába mondtam, hogy egyik opció sem rázna meg. Ahhoz képest viszont, hogy több órára egy szűk helyre zártak össze egy csomó fesztiválozót még annál is több long islanddel és pár szürreális toi toi-jal a fedélzeten pár centire a víztől, nem lőtt senki túl a célon. Sőt, ez volt a Sound béke szigete, a hajó alsó szintjére konkrétan aludni jártak az emberek.
Maximum az nem változott, hogy fél métert se lehetett megtenni anélkül, hogy ne sétáljak bele egy élőbe vagy szelfibe, GoPróba. De ez van, ha egy bulihajó találkozik a Kékszalaggal.
Csütörtökön a berlini Jan Blomqvist dj setje volt, ami tiszta felüdülés volt a nagyszínpadhoz képest. Lehet, hogy a live act, lehet, hogy a Balaton tette, de alfában szálltunk le a hajóról. És valószínűleg azok a hosteszlányok is imádták, akik csak a soundosokat jöttek szórakoztatni.
