Szórakozás

Trump őrjöng, sírnak a liberális tévések

Meryl Streep a hétfő hajnali Golden Globe-on két dolgot csinált:

A két dologból csak az utóbbi keltett nagyobb felháborodást. Streep elcsukló hangon beszélt, időnként még kicsit modorosnak is tűnt, de a beszéd erős volt. Nem nevezte meg Trumpot, csak azt mondta, hogy idén ő egy erős alakítást látott. Az alakítás szerinte nem volt jó, de működött, elérte a célját, akinek nevetnie kellett rajta, az nevetett. “Az a férfi volt az, aki országunk legnagyobb tiszteletben álló székében szeretne ülni, és egy testi fogyatékkal élő újságírót figurázott ki”, mondta Streep.

A színésznő szerint az, hogy ezt a leendő elnök tette, legitimálja a tettét.

A tiszteletlenség tiszteletlenséget szül, az erőszak pedig erőszakot

– Mondta Streep. Trump válasza nagyjából az volt, amit vártunk volna. A New York Times azonnal felhívta, nekik még csak azt mondta, hogy nem látta a beszédet, de nem lepődik meg, hogy a “liberális mozis emberek” megtámadták, mert Meryl Streep amúgy is hillaryimádó. Később viszont nekiült az internetnek is, ahol már azt írta, hogy Meryl Streep Hollywood egyik legtúlértékeltebb színésznője, és annak ellenére támadta őt meg, hogy nem is ismeri.

De mit számít ez az egész?

Az biztosan egészen szokatlan helyzet, hogy ha 2017-ben egy ismert színésznő kritizálja a hamarosan hivatalba lépő elnököt, akkor az szinte azonnal személyesen támadja meg. Erről már egy ideje beszélnek Trump kapcsán, mert az amerikai és a világpolitikát elég jelentősen meg fogja változtatni az, hogy Trump elnökként is bárkinek beszólhat 140 karakterben. Szinte látom magam előtt az ágyukban kucorgó diplomatákat, akik egy erőteljesebb hajnali tweettől rettegnek.

Meryl Streep a Golden Globe-on Fotó: Getty Images/Paul Drinkwater
Meryl Streep a Golden Globe-on
Fotó: Getty Images/Paul Drinkwater

És az is fontos kérdés, hogy mi lesz akkor, ha Trump nem Meryl Streepet találja meg. Streep egy híres, milliomos, fehér színésznő, akire tömegek néznek fel. Mi van akkor, ha egy teljesen átlagos ember találja meg Trumpot egy sértéssel, Trump pedig válaszol? Volt már erre példa.

Kirúgnak vajon a munkahelyedről, ha az elnök személyesen hülyéz le?

Azzal egyébként nagyon nehéz nem egyetérteni, hogy egészen gusztustalan jelenet volt, amikor Trump kifigurázta Serge Kovaleskit, a New York Times újságíróját, aki szokatlanul tartja a karját és gesztikulál az izmai elgyengülése miatt. Trump utólag – például most is – azzal magyarázkodik, hogy nem az újságíró testi fogyatékosságát figurázta ki, hanem a reakciót, amit arra adott, hogy Trump szembesítette vele, hogy nem írt igazat.

Ismét kiderült viszont az – amit amúgy már egy ideje tudunk -, hogy a híres emberek nem szeretik Donald Trumpot. Ha csak a hírességek kiállása alapján választanának elnököt Amerikában, akkor nyilván nem Trump győzött volna. Hollywood amúgy is elég liberális hely, sőt, Kalifornia is, ahol korábban még republikánus kormányzónak is egy nagyrészt liberális sztárt, Arnold Schwarzeneggert választották. A hollywoodi sztárok közül csak a c-, d- és e-lista néhány tagja állt ki Trump mögött, mint Mike Tyson, Hulk Hogan, vagy épp – dobpergés – Aaron Carter. Ennyi. Szinte minden híresség Hillary Clintont támogatta.

De mit számít az, hogy valakit támogatnak-e a hírességek?

Igazából semmit. Most újdonságnak hathat, hogy az elnököt ennyire nem bírja Hollywood, de elfelejtjük, hogy a két Obama-ciklus előtt olyan elnöke volt Amerikának, akit majdnem ennyire utáltak a liberális hírességek. És mi történt George W. Bush karrierjével, mert utálták a celebek? Semmi. Így is lenyomott két ciklust, még ha nem is volt sikeres elnök (utólag Obama sem lesz az, nyugi).

Van viszont pár dolog, amit Bushnak köszönhetünk. A hollywoodi, vagy a keleti-parti elitnek kifejezetten rosszul áll, ha szimpatizálnak a hatalommal. Sőt, igazából sokkal jobban áll nekik, ha utálják a hatalmat. Bush annyi muníciót adott a tévés elitnek, amiből komplett showműsor-legendák nőttek ki. Hol lenne most Jon Stewart Bush nélkül? Hol lenne Steven Colbert? Ha nincs ellenség, a fióknak legyünk pikírtek? A hatalom ellen harcolni amúgy is mindig sokkal menőbb volt, mint bejárni hozzá koktélozni a Fehér Házba.

Persze az is igaz, hogy Bush sokkal (valójában annyira nem sokkal, csak régen volt) kevésbé volt megosztó elnök, mint Trump. Ami még fontosabb, sokkal kevésbé volt agresszív. De kérdés, hogy tud-e egy kifejezetten agresszív Trump-adminisztráció bármit ártani Hollywoodnak?

Nem nagyon.

Az amerikai filmszakma nem úgy néz ki, mint a magyar, ahol ha megbántod a filmalap valamelyik irodistáját, életedben nem dolgozol többet filmeken. Azért nem, mert sem állami támogatástól, sem állami szabályozástól nem igazán függ az amerikai filmpiac. És nagyon nehéz egy olyan szektort megszívatni, aminek sok pénze van, és saját magának csinálta meg.

Donald Trump Fotó: Getty Images/ Jim Watson
Donald Trump
Fotó: Getty Images/ Jim Watson

Trump sokkal könnyebben tudná megszívatni például a kaliforniai techszektort, ahol nem csak az állami szabályozásra vannak nagyon rászorulva, de arra is, hogy ne lehetetlenítsék el a külföldi munkaerő beáramlását. Hollywoodnak kivételesen kifejezetten jól jön, hogy nagyrészt fehér férfiak dolgoznak benne.

Szóval Trump keménykedhet, amennyit akar, nehezen fogja tudni megszívatni a filmipart, vagy épp Meryl Streepet. Legfeljebb szórakoztató lesz a következő négy (esetleg nyolc, de ne ájuljanak el) év. És ha Trump annyit elér, hogy sokkal jobb lesz tőle tévét nézi, máris jobb hely lett a világ.

Make Tévézés Great Again!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik