Milyen érzés újra az RTL Klubnál dolgozni?
Az RTL régi vágyam volt, még ott kezdtem. 98′-ban kerültem oda, és 2004-ig, közel hat-hét évet folyamatosan az RTL klubnál dolgoztam, először a Fókusz riportereként, aztán felelős szerkesztőként, később a Fókusz portré egyik műsorvezetőjeként. Majd 2004-ben elkezdtem a Csernust csinálni, majd a Napló riportere lettem a TV2-nél.
Hogyan jött a váltás? Te kerested meg őket, vagy ők téged?
Az RTL-lel nekem mindig jó viszonyom volt. Azon kevesek közé tartoztam, akik úgy jöttek el annak idején, hogy gyakorlatilag bármikor visszamehetek. Nem volt senki oldaláról sértődés, mindig jó maradt a viszony és gyakorlatilag egyetlen beszélgetés alapján eldőlt az újbóli közös jövőnk. Nem kellett házalnom ezzel a műsorral, én nem máshová vágytam, én konkrétan az RTL-re szerettem volna visszatérni. Tetszett, ahogy ott gondozzák a műsorokat és a stílus, ahogy a televíziózást csinálják.
Az új műsor az előző folytatása lesz, vagy egy kicsit változott a koncepció?
Meg kellett változtatni a címét, hiába mi találtuk ki az Ottalszikot is. Végül a Pimaszúr Átcuccol mellett döntöttünk, több jelentésű, több értelme van, egyrészt egyik csatornáról a másikra, másrészt átcuccolok a vendéglátóhoz és persze ott is alszom. A lényeg ugyanaz marad, csak most jó pár, eddig elérhetetlen szereplővel is sikerült forgatni.
De ha minden áron változást vagy változtatást kell említeni: Sok mindenben változtunk mi magunk is a feleségemmel a két csatorna közti váltás elmúlt fél évében. Azt hiszem hogy ennek a pozitív nyomait magán fogja viselni az új műsor, az új részek. Más lett ezáltal a hangvétel, kicsit talán a stílus is. Az alapkoncepció persze ugyanaz, az RTL azt kérte , hogy semmiben se változtassunk, ők pont ugyanazt a műsort szeretnék, mint a korábbi volt. Még nincs szükség az újításra. Így hát maradt az eredeti verzió. Egy szabad, kötetlen együttlét, az otthont bár alaposan bemutatva, onnan mégis kimozdulva semmiképp sem összezárva egy kanapén üldögélünk. Nem forog megállás nélkül a mindent fürkésző kamera amitől folyamatosan szerepelni kellene, viszont az együtt töltött közös napot végig beszélgetjük, így rengeteg dolgot megtudhatok a vendéglátónkról. Amire később van aztán lehetőségem már a kamera előtt is rákérdezni.
Felvettétek már a szezon összes részét?
Nem, azért azt nem lehet. Most vad nyár van, és már szinte télbe fogunk hajlani, mire kipörög az utolsó.
Elárulhatod, hogy kikhez cuccoltatok át?
A főcímben jó páran benne vannak, így nem titok. Nagy Feró, Kis Ádám, Aleska Diamond, Éder Krisztián divatfotós, vagyis az egykori SP, Gönczi Gábor barátom, akivel éveken át a legjobb barátok és kollégák voltunk a Fókusznál, aztán Laár András a KFT zenekarból meg a L’art pour l’art társulatból, és Szívós Marci világbajnok vízilabdázónk.
Mennyire van szabad kezed a vendéglátók kiválasztásában?
Minden esetben mi választjuk ki az alanyainkat, ebbe nincs beleszólása a csatornának, erről korábban is mi döntöttünk. Egyeztetni persze kell, de ukázba sohasem adta eddig senki, hogy márpedig ez és ez kell, hogy legyen a következő. Így nem is tudna működni. Annyira intim és érzékeny műfaj ugyanis, hogy ha mi nem érezzük azt, hogy el tudunk tölteni nyugiban egymással egy napot, akkor ez nem működik. Nagyon sok érdekes ember van, akit nagyon sokra tartok, de nem biztos, hogy szeretnék akár egyetlen órát is a konyhájában üldögélni. Mert a legfontosabb, hogy azt érezzük, megvan köztünk kémia.
Ilyenkor tényleg a sztárok hálószobájában töltitek az éjszakát?
Ilyen is, olyan is van. Van, aki átadja a saját hálószobáját és a saját ágyát megvetve. De vannak olyan hírességek, akiknek nem akkora a lakásuk, vagy nem tudják ezt megoldani. Így marad a konyha, a föld, a garázs, bármi. Volt már olyan, hogy egy szobában aludtam valakivel, de jobban szeretem, ha egy kicsit külön tudunk lenni. Kordáéknál például nagyon szerencsés helyzet volt, hogy egy külön vendégszobájuk volt külön fürdőszobával. Ez sokszor egy kényelmetlen játék, nem véletlen, hogy kétszer is meggondolja valaki, hogy belemegy-e, de aztán sosem bánják meg szerencsére. Egyedi hangulatú portrék születnek, ahol az igazi pimaszság a bekéredzkedésben rejlik. Meg egy-egy magas labda lecsapásában. Alapja a tisztelet és az elfogadás. Nem akarunk soha indiszkrétek lenni. Legutóbb a közel 70 éves Nagy Feró hozott zavarba egy kicsit. Elvitt megmutatni a hálóját, amit gyalupadnak hív, azt mondta röhögcsélve, hogy az öreg itt szokott még gyalulgatni. Épp egy szituációban voltunk, forgott a kamera, így felvettük ezt is, de nem az ilyen jeleneteket keressük. Sosem kérünk kellemetlen dolgokat, és nem filmezünk titokban.
Voltak meghökkentő szituációk?
Hajnali hatkor keltem a Nagy Feróék házában, Őrbottyánban. Azt hittem elsőként, gondoltam lelopakodok, elvégzem a dolgomat addig. Ekkor azt látom, hogy Feró már a kávét főzi köntösben. Merthogy ő minden reggel ezt csinálja, az ő reszortja otthon, hogy kávét készít kis pálinkákkal. Pálinkával indul a nap, ezt szolgálta fel nekünk is. Mondta hogy menjek csak vissza, mert hogy ő ezt szereti felhozni az ágyba. A feleségének is úgy szokta.
Aztán ugyanúgy meglepődtem és meghökkentő helyzet volt, amikor SP-vel elmentünk a barátaihoz főzőcskézni, és annyira szétcsaptuk magunkat, hogy hajnali háromkor estünk haza, így már nem tudtunk éjszaka beszélgetni. Szóval ott azért picit elbulikáztunk. De Kiss Ádival például minden bulizás nélkül reggel fél ötig dumáltunk, hajnalban már felkelt a nap, mire lefeküdtünk aludni. Szóval elég spéci a hangulat ilyen szempontból. Aleska Diamondról kiderült, hogy egy házitündér, süt, főz, takarít. Egy komlói lány, aki elég egyszerű körülmények között élt, és kemény munkával elérte, ami neki fontos volt, hogy híres legyen, tv-ben szerepeljen. Gönczi Gáborral a negyvenedik szülinapján forgattunk. Gábor például most először engedett betekintést az otthonába, a családjába, elég intim beszélgetések zajlottak a magánéletével kapcsolatosan is.
Mennyire nyomja rá a bélyegét a mindennapjaitokra a sok közös munka a feleségeddel?
Figyelj, az a szerencsénk, hogy nem kell állandóan elmesélni egymásnak, hogy kivel mi történt. A konyha mellett van egy kis vágósarkunk kialakítva, ott dolgozunk, az egész napot együtt töltjük. Tehát nem kell nagyon sztorizgatnunk. Egyelőre azt kell, hogy mondjam, imádjuk ezt, remélem nem megyünk egyszer csak egymás agyára.
Még mindig hajnalokig dolgoztok a vágással?
Most is, csak most nem kell elmennünk ezért sehová. Csak a konyhába kell kicsoszognunk. De miután nekünk alapvetően valahogy ez állt be, ez a ritmus, hiába van most például iskolában a fiunk, és tudnánk napközben dolgozni, valahogy ez nekünk ilyen éjszakai műfaj lett. Ha már lefekszik, akkor szoktunk elkezdeni dolgozni, addig igyekszünk vele együtt lenni, mert pontosan érezzük, hogy nagyobb szüksége van ránk a nappalok során, hogy együtt legyünk, meg együtt tanuljunk, játsszunk.
Ő is örült, hogy volt néhány hónap szabadidő?
Igen, csak épp rosszkor volt ez a bizonyosa szabadidő. A mi szabadidőnk ugyanis most januártól májusig tartott, rossz idő volt, esett az eső, neki pedig sulija volt. Nekünk ez az idei forró nyár volt a feszített munkaidőnk, így azt hiszem Ábel nem bánná már, ha lassan újra normális szülei lennének, akik nem épp a vakáció alatt feszülnek meg a melóban.
Van erre esély?
Miután ehhez értek, és nem látom magam mondjuk egy bankfiókban dolgozni, így nem nagyon. Ez egy olyan műfaj, ahol a legnagyobb múzsa az a határidő. Tehát akkor van a legnagyobb ihlete az embernek, amikor egyszer csak le kell adni az adást, hiába vannak hónapjai sokszor hogy elkészüljön az ember, akkor még ráér. Minden az utolsó pillanatban áll össze, ez egy ilyen alkotás. Nem kizárt, hogy egyszer kipróbálok valami teljesen mást, de most ennek van itt az ideje és egyelőre nagyon élvezem!
