Mivel telnek a napjaid most, hogy visszavonultál?
Nagyon sokat dolgozom, még mindig az ökölvívásban, csak a másik oldalon. Edzősködöm a Madárfészekben, az akadémián, valamint a Bedák Zsoltinak segítek, éppen egy amerikai versenyre készülünk, néhány nap múlva indulunk Vegasba. Nyilván a család az első, aztán jön a munka, de mostanában sajnos sokszor csak két munka között tudom beiktatni őket. Napközben haza-haza ugrok egy-két órákra, aztán megyek vissza megint a dolgomra. A páromtól kaptam is már egy-két megjegyzést, hogy nagyon hiányzom neki, meg jobb lenne ha többet lennénk együtt. Mondtam neki, hogy persze kicsim, nekem is ez a célom, és azért dolgozom minden nap, hogy minél többet tudjunk együtt lenni. De valakinek biztosítania kell a hátteret is, így a család aztán nyugodtan élhet. Nemrég, amikor kezdett már szebb idő lenni, eldöntöttük, hogy elmegyünk egy hétre a Balcsira. Úgy volt, hogy hétfőtől vasárnapig maradunk. Aztán közbejött valami hétfőre, aztán keddre is, szerdán elindulunk, de előtte szóltak, hogy akkor nekem csütörtökön vissza kell jönnöm Pestre. Tehát az egy hetes nyaralásból két nap lett.
Fotók: Berecz Valter
Hogy viseli ezt a párod?
Egyáltalán nincs belőle veszekedés. Mi nem veszekszünk sosem. Az összes hülyeségemet elnézi és az összes bajommal együtt szeret, hála istennek. És ez kölcsönös. Egyszerűen megsérteni sem tudom, még hogyha néha be is szólok neki, lepereg róla, mintha nem is mondtam volna semmit. De az utóbbi időben többször elhagyta a száját az a mondat, hogy “hiányzol”. Ezen szeretnék változtatni a jövőben, például a héten olyan napokat beiktatni, amikor csak a családomé vagyok és senki másé.
Elvileg már megtörtént a visszavonulás, de gyakorlatilag még nem?
Annak idején, mikor aktív voltam, volt egy meghatározott menetrend, aminek alapján éltem, az egy rendszert vitt az életembe. Most viszont azt látom, hogy egy kicsit rendszertelenül jönnek össze a dolgok, és van úgy, hogy máról holnapra, ide vagy oda elrángatnak, elhívnak. Meg kell tanulnom nemet mondani. De most is ott van Katalin, a menedzserem, aki ezt a nemet mondást helyettem is sokszor megteszi.
Meddig lehet ezt bírni?
Én ezt a nap minden pillanatában abba akarom hagyni, aztán minden pillanatban jön még mindig valami hozzá. De komolyan, ezt egy kicsit kordában kell tartani, és sokkal több időt kell szentelni olyan dolgokra, amit az ember tényleg szeret. Szeretek például otthon lenni, kertészkedni, még akár füvet is nyírni. A családommal kirándulni, elmenni együtt horgászni, ilyenekre kell egy kicsit több időt fordítani.
Sokan aggódtak értetek, amikor a kislányod koraszülötten érkezett. Hogy van most?
Fantasztikusan. Hála istennek olyan anyja van, aki tényleg minden pillanatban tökéletesen ellátja és neveli. 11 hónapos, már alszik éjszaka, és nappal is kicsit fenn van. Elkezdett gagyogni, lassan mászik, de azért ő három hónap hátrányba van a többiekhez képest, mert ugye ennyivel korábban jött. Nagyon szépen hozza be magát, nem nagyon van lemaradva a többiekhez képest, csak súlyban. Most egyszerre öt foga nő, és nem is sír. Gagyog, magyaráz, nézi a kis matricákat, amik fel vannak neki ragasztva a pelenkázónál. Olyan édes, hogy meg lehet zabálni. Úgy néz ki, mint egy vámpír, és amikor vicsorog a kis fogával, meg lehet zabálni. Persze ezt nem adja mindenkinek elő. Ha én vagyok ott, vagy Réka, a párom, akkor nevet, de amikor jönnek idegenek, akkor előadja a flegmát.
Lesz még baba? Azt lehetett olvasni, hogy nem.
Ez kacsa. Most nem tervezzük, hiszen a Gréti egyelőre száz százalékot igényel. Nem lehet megosztani a figyelmet. De megmondom őszintén, hogy legutóbb, mikor a kisfiam éppen a Gréti mellé odabújt, néztem őket, és valahogy hiányzott valami. Gondolkodtam, hogy mi hiányzik, hát egy harmadik gyerek.
A kisfiad hogyan fogadta a kistesó érkezését?
Igazából nem nagyon tud vele mit kezdeni. Ő egy pörgős gyerek, jön-megy, mint a pók a falon, nem lehet leállítani. Ha kicsit leragad, odamegy a Grétihez, megsimogatja, megpuszilja. Úgy veszem észre, hogy nagyon szereti a picit, nagyon cuki, aranyosnak tartja egyértelműen.
Mostanában óriásplakátokon is lehet téged látni. Miért vállaltad be?
A Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Turizmus Zrt. Agrármarketing Vezérigazgatósága felkért, hogy legyek az arca a sertéshúst népszerűsítő kampányuknak, amelynek legfőbb üzenete, hogy a sertéshús egészséges. Azt gondoltam, hogy én egy hiteles ember vagyok, és hitelesen tudom ezt az üzenetet képviselni. Sportolóként is az egészséges étkezés, az egészséges életmód híve vagyok, amelynek fontos része a sertéshús mértékletes fogyasztása. Ezért vállaltam el ezt a megtisztelő szerepet.
Szoktál főzni?
Szoktam, sertéshúsból készült dolgokat is. Nagyon csülkös vagyok, pékné módra a kedvencem. De a körömpörkölttől kezdve a sonkáig, a tarjáig, a pörköltig, igazából nagyon szeretem a disznóhúst. Tegnap elég érdekes volt, meghívtam a Kótai Misit ebédelni. Elmentünk egy étterembe, beültünk, és akkor mondom neki, mit kérsz? Csirkét, pulykát? Azt mondja, én disznót eszek. Rendeltünk egy hatalmas nagy csülök kompozíciót. A sertéshús is egészséges. Még a fogyasztásaim során is mindig eszegettem, mert tényleg egy olyan fehérje forrás, vas forrás, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember jó erőben érezze magát. Bizton állítom, hogy én az erőmet nem a kölesből, meg nem a hajdinából nyertem. Annak idején volt, hogy steakből megettem már egy kilót is, ha megkívántam.
Mit szólsz ahhoz, hogy a bulvár az elmúlt években ennyire aktívan foglalkozik veled?
Ezen csodálkozom, hogy őszinte legyek. Nem tudom, hogy miért van ez. Igazából nem szolgáltattam rá semmiféle okot. Én azt hiszem, hogy elsősorban a sportolói kvalitásommal jutottam el oda, ahova eljutottam, és igazából én soha nem is akartam celeb lenni. Ha valaki azt mondja nekem, hogy celeb, akkor kicsit meg is vagyok sértve.
De megnyertél egy olyan versenyt, ami erről szólt.
Igen, de tudod, véget ért egy karrier. Az ökölvívó karrierem lezárult, és valamit kellett kezdenem magammal. Nyilván én elkezdtem az edzősködést, nekem ott vannak a srácaim és foglalkozom velük, de valahogy egy kicsit ébren akartam tartani az emberek figyelmét rám nézve. Soha az életben el nem vállaltam volna ezt, de ott volt a menedzserem, és ő meggyőzött. Azért van a menedzser, hogy megbízhass benne és támaszkodhass rá. Akkor azt mondtam, hogy oké, de utána hetekig azon gondolkoztam, amíg el nem indultunk, hogy vajon jól döntöttem-e. Ez bennem óriási dilemma volt, mert nem akartam bohócot csinálni magamból, aztán azt kell mondanom, hogy jól éreztem magam kint. Nyilván voltak renitens személyek, de azok is csak átmenetileg, valahogy velük is szót értettem. Velem nem nagyon szoktak hepciáskodni az emberek, lehet hogy azért, mert hogy tudják hogy én az Erdei Zsolt vagyok és akkor jól nyakonvágom őket, pedig erre nem igen került volna sor sosem. Velem Aurelio is teljesen normális volt. Kétszer vagy háromszor kiakadtam, akkor kivettem a cigit a szájából, és elküldtem a balfékre, aztán megemberelte magát. Tényleg nagyon jól éreztem magam, mert nem volt telefon, nem volt autó, nem volt elektromos áram. Nem volt rohanás. Visszatérve erre a celebségre. Én nem szeretném, ha az emberek engem celebnek tartanának. Mert azt gondolom, hogy az én ismertségem mögött igenis teljesítmény van. Aki ezt nem így gondolja, az próbálja meg utánam csinálni azt, amit én csináltam. Nem azért, mert el vagyok ájulva magamtól, hanem mert tudom magamat a helyén kezelni. A Celeb vagyok, ments ki innen!-ben szerepeltem. Most erre nem mit tudok mondani, valahol lavírozok a kettő között, mert nem akarok celebségre eljutni, meg akarom őrizni ezt, viszont ahhoz, hogy ezt megőrizzem, ahhoz kicsit a celebitás felé kell, hogy hajoljak.
