Nos, ezen logika mentén haladva augusztus közepétől bizony komoly bajban leszünk kedves férfitársaim, hiszen ekkor kezdetét veszi az angol bajnokság 2013/2014-es szezonja. Ha esetleg valaki még nem tudná, további három évig biztosan a DIGI Sporton kísérhetik figyelemmel a Premier League mérkőzéseit, és persze a hozzá köthető műsorokat, a pénteki PL-magazint és a hétfői stúdiós összefoglalót. Így a jövőben szintén jónéhányszor előfordul majd, hogy hétvégenként akár hat élő mérkőzést is láthatnak.
Az angol futball egy olyan betegség, amiből kigyógyulni nem lehet.
1999. május 22-én Kovács István a WBC nemzetközi ökölvívó bajnoka lett és ezen a napon játszották az adott évi FA-kupa döntőt is. A Magyar Televízió késő este felvételről közvetítette a Manchester United-Newcastle mérkőzést, Knézy Jenő a helyszínről, a régi, legendás Wembley-ből kommentálta a találkozót (mint jóval később megtudtam, saját erőből utazott ki Londonba). Nálam ott és akkor jelentkeztek először a betegség tünetei.
14-15 éves fejjel két dolgot biztosan tudtam: ha a fene fenét eszik, legalább egy angol bajnoki meccset mindenféleképpen a helyszínen fogok megnézni, valamint azt, hogy ha nekem egyszer lehetőségem lesz ezt a mesterséget űzni, az egyik csúcsot vitán felül a PL-mérkőzések kommentálása jelenti majd.
Az első tervem 2005-ben vált valóra. A sors úgy hozta, hogy nyolc évvel ezelőtt a teljes nyarat Angliában töltöttem, naná, hogy már a kiutazás előtt azon törtem a fejem, hogy vajon melyik találkozóra fogok kimenni. Mivel Londonban laktam, Chelsea, Arsenal és Tottenham meccsek jöhettek szóba, legalábbis naívan így gondoltam. Akkor persze még fogalmam sem volt arról, hogy a fenti csapatok mérkőzéseire jegyhez jutni szinte képtelenség. Írhatnám persze hogy én ilyen, meg olyan rafinált voltam, és nekem sikerült, de sajnos nem…
A West Ham United volt az egyetlen olyan londoni csapat, melynek stadionjába esélyem volt bejutni, hiszen meglepő módon a PL-be éppen akkor feljutó csapat szezonbeli első meccsére még maradt néhány olyan jegy, melyre szabad volt a vásár, vagyis a bérletesek nem kapkodták szét az összeset.
Már maga a jegyvásárlás is rendkívül tanulságos volt. A pénztárhoz érve először alaposan kikérdeztek, elkérték az irataimat, leírták a címemet, a végén pedig közölték, hogy a jegyet az általam megadott címre küldik majd el, nagyjából egy héttel a mérkőzés előtt.
Emlékszem, rögtön az jutott eszembe, hogy 25-30 évvel ezelőtt Angliában kis túlzással az utcai verekedések közben egyszer csak kitört egy futballmeccs, ami viszont manapság már szinte elképzehetetlen, többek között az imént említett jegyvásárlási szisztéma miatt is.
Ami pedig a másik tervemet illeti, nos a DIGI Sport indulása után nemsokkal az is megvalósult, és bár a most következő már az 5. általunk közvetített PL-szezon lesz, az izgalmi állapot még mindig a régi. Nehéz ugyanis az esélyekről beszélni, hiszen nyáron, szokás szerint sok minden változott. Egyrészt a tavalyi dobogós csapatok mindegyike edzőt váltott, másrészt a csapatok már most több mint 300 millió eurót költöttek új játékosokra. Érdekes módon az egyik legbőkezűbb csapat eddig a Southampton volt, mely 25 millótól szabadult meg Lovren és Wanyama leigazolása után.
Hogy miből? Nos, a nyáron kötött szerződések értelmében 3 év alatt 3 milliárd(!) font áramlik az angol futballba a televíziós jogdíjakból, ez pedig azt jelenti, hogy a klubok bevételei nagyjából 70%-al emelkednek (a kisebb kluboké is, mivel a Premier League csapatai, ellentétben például a spanyol bajnokság csapataival nem külön-külön, hanem csomagban értékesítik a közvetítési jogokat, jelentősen növelve a kisebb csapatok alku pozícióját). Az átigazolási időszak ezáltal még bőven tartogathat meglepetéseket.
Csakúgy mint az előttünk álló szezon, mely augusztus 17-én rajtol a megszokott helyen, vagyis a DIGI Sporton.
Hiszen tudják, a legjobbak továbbra is nálunk játszanak.
