Már hetek óta a Betörő az albérlőm című krimivígjátékot próbálja a Madáchban. Hogy haladnak?
Egészen jól. Rengeteget dolgozunk, szinte minden nap tíztől kettőig próbálunk, délután pedig szövegtanulás következik. Szerencsére nagyon hamar összecsiszolódott a csapat, igazán kedves és profi kollégák vesznek körül. A darab pedig igazán izgalmas, mindenkinek ajánlom.
Ritkán játszik vendégként máshol. Milyen érzés egy kicsit kimozdulni a Vígszínházból?
Én – mondhatni – a kezdetektől ott vagyok, ezért most ez az egész egy jó vérfrissítés nekem. Mindig jó más helyen, más színészekkel, más rendezővel, más szokások szerint próbálni. Sőt, itt a közönség is nagyon más. Kifejezetten érdekes lesz, hogy a közönség hogyan fog majd fogadni engem.
A rengeteg munka mellett hogy fér bele az idejébe a család?
Igyekszem úgy beosztani az időmet, hogy a lehető legtöbbet lehessek velük, bár most ez egy nagyon húzós időszak. Szinte minden percem munkával telik, de ha mégis ki tudok rúgni a hámból, akkor találkozom az unokákkal. Nagyokat játszunk és sétálunk együtt. Néhány hónapja egy hétre elutaztunk Ausztriába az egész családdal. Nagyon jó volt kimozdulni egy kicsit, sokat síeltünk és bohóckodtunk. Ez nálunk már hagyomány. Ha a színház megengedi, akkor minden télen elmegyünk a kedvenc helyünkre. Ilyenkor éjjel-nappal együtt vagyunk a gyerekekkel, és ezt nagyon élvezem.
Fotó: TV2
Ha jól tudom, a kicsik csak nemrég kerültek újra közel Önhöz…
A fiam jó ideig Amerikában élt, így csak ritkán láthattam őket. Három unokám van. Egyikőjük még óvodába jár, a másik kettő pedig első és második osztályos. A két kicsi még kint született, szerencsére szépen beszélnek angolul. Nagyon örülök neki, mert erre ma mindenkinek annyira szüksége lenne, mint egy falat kenyérre. Kinyílt a világ, és nagyon nehéz belőle bármit is megérteni, ha az ember csak olyanokkal beszélhet, akik tudnak magyarul. Amikor én főiskolás voltam, franciát tanultam, mert az volt a művészeti közegben a legfontosabb nyelv, de aztán elkezdtem angolórákat is venni.
Az unokáknak van kedvenc Halász Judit-daluk?
Ezt nem kérdeztem még tőlük, de biztosan van.
Szokott nekik énekelni?
Esténként szoktam nekik énekelni, de leginkább altatódalokat, és nem a sajátjaim közül.
Próbálja terelgetni az unokákat valamilyen pálya felé?
Egyelőre nem. Még először ki kell derülnie, hogy mi érdekli őket hosszú távon. Volt egy pillanat, amikor az egyikről úgy gondoltuk, hogy a zene érdekli, de aztán kiderült, hogy mindez tévedés. Az ilyen dolgok a kisgyerekeknél naponta változnak.
Fotó: TV2
Mi a titka az arcán lévő folyamatos mosolynak?
Most épp az, hogy a gyerekekre gondolok, de a jókedv egyébként is nagyon fontos az életemben. Na hiszen, szép is lenne, ha nem mosolyognék! Azok közé a szerencsések közé tartozom, akiknek a munkája megegyezik a hobbijával.
Összeszámolta már, hogy naponta hány gyermek szalad oda Önhöz az utcán?
Nagyon jó érzés, amikor odajönnek. Sok mindent mondanak, nagyon sok mulatságos történet elhangzott már. Hál’ istennek nekem sok vőlegényem van és volt az országban. Ma már biztosan nem mindegyiknek vagyok a menyasszonya, de nagyon sok kisfiú feleségül akart már venni. A kislányok pedig sokszor egy-egy otthon talált tárggyal a kezükben énekelnek, és eljátsszák, hogy ők „halászjuditok”. Aztán volt olyan gyerek, aki harmincéves koromban azt hitte rólam, hogy százéves vagyok. Egy kisgyerek még talán nem is tudja, hogy mi a különbség a kettő között, mert mindkettő nagyon öreg neki. Ezeket a történeteket talán egyszer majd érdemes lenne feljegyezni.
Tudatosan kezdett el gyerekdalokat énekelni?
Egyáltalán nem! Először filmekben és színdarabokban szerepeltem. Aztán az első lemezem népszerűsége után jött az ötlet, hogy a másodikat már kifejezetten gyerekeknek írjuk. Amikor először találkoztam élő gyerekközönséggel, az nagyon riasztó és ijesztő volt, de pár hónap múlva kifejezetten beleszerettem a gyerekekbe, és úgy éreztem, hogy ők is kifejezetten megszerettek engem. Ez már sok-sok éve volt, de azóta sem telik el úgy hét, hogy ne koncerteznék. Nagyon tele van a naptáram fellépésekkel, már annyit nem is tudok elvállalni, mint ahány helyre hívnak.
Hogyan tud lazítani? Mikor jut ideje pihenni?
Június közepén el szoktunk menni kettesben nyaralni a férjemmel, mert akkorra már annyi munkám szokott lenni, hogy elájulok, ha nem tartok egy kis szünetet. Emellett pedig már a főiskolás évek alatt megtanultam, hogy mivel tudom karbantartani magamat. Ha tehetem, elmegyek síelni, teniszezni, úszni vagy futni is. Sokat sétálok és sokat járkálok, ha időm engedi.
Emellett pedig biztosan sokat számít az otthoni légkör is…
A férjem a hétköznapokban óriási támasz számomra. Mindent meg tudok vele beszélni, véleményezi a szakmai dolgokat, és olykor még a háztartási munkálatokba is megpróbál besegíteni. Bár szerencsére van otthon egy házvezetőnőnk, aki mindent megcsinál. Nagy segítség, hogy ő velünk van.
Fotó: TV2
Ahogy látom, a másik nagy segítség a kezében lévő okostelefon.
Részben már a modern technikával is megbarátkoztam. Például igen, okostelefonom van, amin remekül tudom használni az internetet és az elektronikus levelezésemet is. Otthon pedig szintén van számítógépünk, amin meg tudom nézni a próbatáblát és a híreket is. Lassan belejövök, mint a kiskutya az ugatásba.
A saját nevére rákeresett már?
Nem igazán. Jobban érdekelne, hogy miket írnak rólam, mint amennyi időt rá tudnék fordítani, így inkább hagyom is.
