Ha valaki azért menne moziba, mert menthetetlen Pixar rajongó, akkor sajnos csalódnia kell, ugyanis a Merida, a bátor című animációs rajzfilm bőven a Szörny Rt, a Toy Story és a Némó nyomában mögött kullog a sorban.
A történet viszont olyan tanulságokban bővelkedik, hogy hogyan is lehet helyre hozni egy anya-lánya kapcsolatot. Merida a négy összefogott skót klán királyának a lánya, akit inkább érdekel az íjászat és a kardforgatás, mint hogy piperkőc kis hercegkisasszony legyen – ami eléggé hasonlít az 1992-es olasz, Az aranyrózsa barlangja című film Fantaghiro hercegnőjére, már aki emlékszik még rá. Merida anyja unszolása ellenére nem hajlandó férjhez menni, s hogy a nem kívánatos frigyet elkerülje, elszökik. Találkozik egy boszorkánnyal, aki varázslattal segít neki, hogy az anyja megváltozzon. Ám a királynét a varázslat medvévé változtatja, s elindul a harc, hogy visszaváltoztassák emberré.
A történet azon kívül, hogy a királyné medvévé változik, kicsit sablonos. Lázadó tini, boszorkány, balul elsült varázslat, majd a végére minden megoldódik úgy, hogy a szereplők egymásra is találjanak. Érdekes és szórakoztató poénok helyett langyos jelenetek váltják egymást, s a mese vége felé közeledve sem érez az ember késztetést arra, hogy tövig rágja a körmét izgalmában. Talán Merida és a banya találkozása az, ami kicsit is érdekes jelenetnek mondható, valamint az anya-lánya konfliktus kibontakozása és megoldása.
Egy nagy rejtélyt azonban körbelengi a filmet: a magyar címe Merida, a bátor, angolul pedig csak Brave (Bátor). A történetben viszont Merida egyáltalán nem viselkedik természetfelettien bátran. Sőt, az édesanyánknak elvarázsolt, megbűvölt – azaz megmérgezett – süteményt tálalni sem mondható jóindulattal sem túl bátor dolognak. A Merida, a bajkeverő vagy a lázadó inkább illik főszereplőnk profiljába, mint a bátorság.
Egy dologban viszont kiemelkedő a film: méghozzá az animációban. Ahogy a kis Merida vörös, bozontos haja lobog a szélben, az ember szinte azt hiszi, hogy igazi hajat lát a vásznon. A képi világa a történetnek gyönyörű, és az animáció egyetlen gyermekbetegsége sem zavarja meg az összképet. Mondjuk, a mai technológia mellett ez már nem is csoda.
A film alapötlete nem rossz, de mivel a Pixartól láttunk már sokkal jobbat, így egy kicsit csalódnunk kell, viszont kisgyermekes családoknak kiváló vasárnap délutáni szórakozás. A gyerekek még tanulhatnak is belőle, s a felnőttek tanulsága pedig az legyen, hogy nem minden arany, ami Pixar.
Zsingor Tünde
