A családunk hétköznapjaiban nagy szerepet játszik a foci. Szeretjük, nézzük, és a fiúk művelik is. Sportolóként pontosan tudom, hogy milyen élőben szurkolni a példaképeknek. Ezért sem volt kérdéses, hogy kimenjünk-e a Nemzeti Tizenegy meccsére. Arról nem is beszélve, hogy ez volt az utolsó esemény, mielőtt nekiállnak a legendás Népstadion, ma már Puskás Ferenc stadion teljes átépítésének.
Rendesen bekészültünk. Több réteg ruha, kesztyű, sapka. A jegyeket ingyenes lehetett igényelni, már csak ezért is számítani lehetett a telt házra. Márk fiam, tíz éve (tíz és fél, bocs), megbabonázva állt a lelátó tetején. Már csak az ő tekintete miatt is megérte, hogy a bejáratnál elvették a méreg drága kézkrémemet, mondván.”ez veszélyes”. Azt nem tudom kiben tudnék kárt tenni vele, de ez soha nem is fog kiderülni. A nagydarab fickó azzal vígasztalt, hogy itt lesz az még mire kijövök. Itt lesz ám a nagy sz@rt-gondoltam.
A hatodik sorban ültünk, aminek a férjem nem örült, mert mindig legfelül szoktunk helyet foglalni. Onnan mindent látni címszóval. De később rájött, hogy a hatodik sornak is megvannak az előnyei.
Természetesen hideg miatt elfogyasztott teamennyiség megtette a hatását. A szervezők láthatóan nem sok női szurkolóra számítottak, mert négy férfi W.C.-re csupán egy női jutott. Mire megtaláltam és kibontottam magam a téli hacukábó…hagyjuk. Visszaérve a panaszkodni kezdtem a férjemnek, hogy csak egy női mosdó van, mire ő rezignáltan ennyit fűzött hozzá: sok
A meccs fantasztikus hangulatot varázsolt a lelátókra. Mindenki szurkolt, ugrált, kiabált. Sajnos előkerült néhány vuvuzela is, de a felbőszült tömegek hatására a pasas és a neje jobbnak látták, ha ráülnek. És jött a hullámzás. Ilyenkor úgy érzem, unatkozik a közönség, de most valahogy ez is jó volt. Még a V.I.P. lelátón az illusztris vendégek is beszálltak a buliba.
A fiam sokáig kapus volt, most védő lett, de tudom, hogy visszahúz a szíve a kapuba. Amikor Király a háta mögött dobta ki a labdát teljesen odáig volt, de megkértem, hogy ő ezt egyelőre ne próbálja ki. A meccs végén a válogatott körbesétált a stadionban és lepacsizott a szurkolókkal. A fiamnak ez hatalmas élmény volt, és bevallom nekünk is.
Ja! És kifelé menet visszakaptam a kézkrémemet is, amit a biztonsági őrök megőriztek.
