A héten kirúgta edzőjét az angol labdarúgó-bajnokságban szereplő West Bromwich Albion. Tony Pulisnak azért kellett mennie, mert a remek rajt (két győzelem) után már tíz forduló óta nyeretlen a birminghami együttes és csak a 17. a Premier League-ben. Pulis segítője, Gary Megson készítette fel a csapatot a hétvégi, Tottenham elleni bajnokira (1-1-et játszottak idegenben), a vezetőség pedig keresi az állandó megoldást.
Olyan nevek röpködnek az angol sajtóban, mint Sam Allardyce, Alan Pardew vagy épp Nigel Pearson. David Moyesé minden bizonnyal csak azért nem, mert ő nemrég vette át a West Ham United irányítását – és mutatkozott be egy 2-0-ás vereséggel a londoni kispadon –, és már Roy Hodgson is beszállt az idénybe, ő a Crystal Palace menedzsere lett a rekordgyorsasággal kirúgott Frank De Boer után.
A magyar futballon szocializálódott drukker meg sem lepődik az edzőkeringőn, de azért elgondolkodtató, hogy egy olyan labdarúgónemzetnél, mint Anglia, miért mindig ugyanazok a nevek bukkannak fel évek óta. Ha a Premier League-ben valahol menedzsert kell váltani miért van az, hogy miközben a világ egyik legerősebb és legkedveltebb bajnokságáról beszélünk, ahol évek óta a legjobb edzők dolgoznak, nem tudott felnőni egy komolyabb angol edzőgeneráció.
Mi, angol edzők alig kapjuk meg az esélyt
– mondta ezt nem is olyan régen Sam Allardyce a Match of the Day című műsorban és ez a kijelentés az ő szájából azért érdekesen hangzik. Tavaly még angol szövetségi kapitány volt – igaz, egy meccs után lemondott, mert belebukott egy botrányba –, majd ezek után némi pihenővel kinevezték a Crystal Palace élére, amit sikerrel tartott bent az élvonalban. Ő maga döntött úgy ezek után, hogy befejezi a munkát Londonban.
Abban azért igaza van Allardyce-nak, hogy ha most végigfutunk a Premier League vezetőedzőin, valóban azt láthatjuk, hogy mindössze hat csapat kispadján ül angol menedzser, de közülük kettő (Megson mellett az Evertont irányító David Unsworth) beugró.
Ha a brit mérleget nézzük, akkor jelenleg a Premier League-ben nyolc szakember dolgozik, vagyis az arány túlzottan nem javult, arról már nem is beszélve, hogy egyetlen másik topligában sincs brit vezetőedző. Phil Neville és Moyes spanyolországi lebőgése után mondjuk nem is csoda.
Gondolhatnánk, hogy így munkanélküli brit edzőkkel van tele az angol foci, de a New York Times kiszámolta, hogy az első négy angol osztályban játszó 92 csapatból csak 22-nél dolgozik Nagy-Britannián kívülről érkezett szakember. Így már nem annyira állja meg a helyét Allardyce kijelentése, az viszont elgondolkodtató, hogy például a másodosztályban dolgozó 17 brit vezetőedzőből csak öten fiatalabbak negyven évnél. A harmadosztályban is csak hatan, a negyedosztályban is csak nyolcan járnak a harmincas éveikben.
Ez úgy válik még elkeserítőbbé az angolok számára, hogy közben más topligákban szívesen támaszkodnak a hazai edzőkre és sorra jönnek fel a fiatal trénerek.
- Olaszország kiemelkedik, a 20 élvonalbeli csapatnál 18-nál olasz az edző. A két kivétel Szinisa Mihajlovic és Diego López, előbbi 1992, utóbbi 1998 óta része az olasz klubfocinak játékosként majd edzőként.
- A La Liga 20 csapata közül 16-ot irányít spanyol vezetőedző.
- A németeknél 18 együttes alkotja az élvonalat, csak hatot irányít külföldi edző. De például a Hertha vezetőedzője, Dárdai Pál 1997 óta él Berlinben, a Frankfurtnál dolgozó Niko Kovac pedig Németországban született, Németországban focizott, válogatott szinten képviselte Horvátországot.
- A franciáknál is a 20 Ligue 1-csapatból 14-nél francia szakember ül a kispadon.
A FourFourTwo és a Guardian is a németeknél érdeklődött, mitől lehet ez a nagy különbség a Bundesliga és a Premier League között, és elsősorban arra jutottak, hogy a PL-ben akkora pénz mozog, hogy a tulajdonosok nem mernek kockáztatni.
Idén az összeg várhatóan tovább emelkedik. Egyszerűen túl nagy biznisz a Premier League-ben szerepelni ahhoz, hogy egy klub kísérletezgessen és megkockáztassa a kiesést a Championshipbe, ami a világ legerősebb másodosztályú bajnoksága, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerül azonnal, vagy akár 2-3 éven belül visszajutni az élvonalba.
Ok lehet az is, hogy az angol első osztályban több klub is külföldi tulajdonban van. A bajnoki címre esélyes csapatoknál ők jóformán „világválogatottakat” építenek és ha már a játékosokra súlyos összegeket költenek, akkor edzőkből is próbálják a legjobbakat leakasztani.
Elég csak megnézni a mostani felhozatalt: Pep Guardiola, Antonio Conte, José Mourinho, Mauricio Pochettino vagy épp Jürgen Klopp is az angol bajnokságban dolgozik. Ez persze teljesen érthető, a probléma ott kezdődik, hogy ha angol/brit edzőt neveznek ki, akkor a jól bejáratott szakembereknek szavaznak bizalmat.
Mondjuk kérdés, hogy például Moyes, azt követően, hogy a jó evertonos évek után mindenhol csődöt mondott, mit tud majd kihozni a West Ham Unitedből, meg úgy eleve: mi garantálja, hogy egy többször megbukott, újat mutatni nem képes edző nagyobb segítséget jelent, mint egy tapasztalatlanabb kollégája?
De hol vannak a fiatal angol/brit edzők?
Az FFT januári adatok alapján kiszámolta, hogy míg a németeknél több, mint 1500, a spanyoloknál pedig kétezernél is több UEFA pro licences edző van,
Idevág Jamie Carragher, a Liverpool korábbi középpályásának nyilatkozata. Ő az mondta, hogy nem feltétlen éri meg a befektetett munkát az egész, mert ő például megszerezte ugyan a B-licencet, de nem nagyon vágyik többre. Televíziós kommentátorként is élvezi a munkáját, edzőként meg lehet fél év után kirúgnák a rossz eredmények miatt. Azaz nem annyira vonzó egy edzői pálya Angliában.
Közben meg a németek, amikor felépítették azt az utánpótlást, amire a 2014-es világbajnok csapat és a mostani válogatott épül, azt hozta magával, hogy miután kitermeltek egy csomó tehetséges játékost, felnőttek hozzájuk a fiatal szakemberek. A Bundesliga-csapatok is sokszor a saját utánpótlásukból merítenek a kispadra is. Jó példa erre Dárdai, aki az U15 éléről került a Hertha kispadjára és már több mint ezer napja irányítja berlinieket, megmentette őket a kieséstől, most ősszel meg az Európa Liga főtábláján szerepelnek. Vagy ott van Julian Nagelsmann, aki még csak 30 éves, de már 2016 februárja óta a Hoffenheim vezetőedzője.
Jamie Robinson, az angol szövetség (FA) edzőképzésért felelős szakembere szerint, ha csak a Premier League-t nézzük, akkor valóban elkeserítő a helyzet. De a szövetségben nem tartják cikinek, hogy külföldi példákból tanulva tegyék jobbá a honi edzőképzést. Nem csak jó edzőket, hanem a labdarúgást több fronton is segítő szakembereket akarnak képezni.
Hiszek az angol futballedzők fényes jövőjében. Viszont épp ezért meg kell vizsgálnunk több példát, átemelni dolgokat, hogyan is tudnánk őket a legmagasabb szintig segíteni
– mondta a FourFourtwo-nak Robinson.
A közelmúlt és a jelen viszont lehangoló az angol fociedzők számára:
- A Premier League 1992-es indulása óta nem nyert bajnoki címet angol vezetőedző. Négy olasz (Carlo Ancelotti, Roberto Mancini, Caludio Ranieri, Antonio Conte), két skót (Sir Alex Ferguson, ő 13-szor és Kenny Dalglish), valamint egy francia (Arséne Wenger), egy portugál (José Mourinho) és egy chilei (Manuel Pellegrini) szakember örülhetett a modern érában.
- Nemzetközi porondon még rosszabb a statisztika, mert amíg 1977 és 1982 között zsinórban hat BEK-et nyertek angol edzők, a legrangosabb európai sorozatban Joe Fagan volt az utolsó angol, aki a magasba emelhette a kupát. 1984-ben.
És elnézve azt, merre tart a Premier League és milyen döntéseket hoznak a klubtulajdonosok, ezek a rossz sorozatok nem mostanában fognak megszakadni. Hiába bizakodó Jamie Robinson.
A nyitóképen Eddie Howe, a Bournemouth 39 éves angol vezetőedzője látható. Fotó: Europress/DPPI/Paul Greenwood
