Ahhoz, hogy szakmai érvek mentén elfogulatlanul értékelni tudjuk a vasárnap esti, Portugália elleni 1-0-s vereséget, előbb bő egy, majd csak negyedévet vissza kell lépnünk az időben.
Tavaly nyáron a labdarúgó-válogatott utcára vitte Magyarországot, majd egy évvel később, június 10-én történelmi vereséget szenvedett Andorra ellen (1-0). A válogatott kétarcú. A Dárdai-Storck korszak tanulsága: olykor képes meglepően összeszedett játékkal nála sokkal magasabban jegyzett csapatok ellen is jó teljesítményre, máskor simán közröhej tárgya.
A legutóbbi mélypont utáni elemző írásunkban megállapítottuk, hogy a magyar futball hátországa nem akkora kincsesbánya, hogy bármely kapitány gáláns módon lemondjon a legjobbakról, vagy hogy több lépcsőt átugorva rendszeresen és egyszerre több olyan játékost dobjon mély vízbe, akik arra még nem biztos, hogy érettek.
A lettek (3-1) és Portugália elleni egymást követő vb-selejtezőkre az andorrai keretben hemzsegő újoncokból Márkvárt Dávid maradt hírmondóként, de ő sem lépett pályára. A kapitány aktuális szelekcióját mindezért beismerő vallomásként könyveltük el.
A keret összeállítása azt jelezte, Storck próbálkozott ugyan fiatalítással, de belátta, hogy hazánkban nincs azonnal bevethető utánpótlás. A magyar futball ezért nem képes arra, mint a német, hogy a B-csapat ugyanúgy, ugyanolyan stílusban és közel hasonló színvonalon játsszon, mint az A.
Bernd Storck meghúzta a váratlant
A kapitány ezért, no és azért nyúlt vissza a sikeres és legfőképp összeszokott Eb-csapathoz, mert nem maradt más választása.
Amit eltanulhatunk a portugáloktól:
Az általános tanulságokon túl több olyan játékszervezési megoldást is el kell lesni az Eb-győztestől, ami nem játéktudás, hanem csak tanulás kérdése.
1, Típus labdakihozatal szélen:
2, Védelmi vonal áttörés szélen:
3,Bedobásból helyzet kialakítás:
4, Ékek helyezkedése:
A német edző azonban nem lenne az, aki, ha a portugálok elleni meccsre nem talál ki valami váratlant: még a lettek elleni meccshez képest is öt helyen változtatta meg a kezdőt.
Előzetesen ki gondolt volna például arra, hogy éppen az Európa-bajnok Portugália ellen szakít az egy (erő)csatáros 4-2-3-1-es felállással és vált két (erő)csatáros (Eppel Márton és Priskin Tamás), 4-4-2 es játékrendszerre ?
Mi biztosan nem.
Storck a középpályán is cserélt; Dzsudzsák Balázs és a lettek ellen remeklő Pátkai Máté mellé az összekötő Nagy Ádám és a “színes ceruza” Stieber Zoltán helyett inkább két agresszívebb, ütközésben, szerelésben élenjáró játékosnak, Lovrencsics Gergőnek és Elek Ákosnak szavazott bizalmat.
Azt is leszögezhetjük, a német gondolkodása, a válogatott taktikája nemcsak minket lepett meg, de Európa-bajnok ellenfelünket is. Csapatunk fizikai és magassági fölényben került, ami előrevetítette azt az elképzelést, amit a kezdő sípszó után a pályán megvalósulni láttunk.
Miért volt szükség a változtatásra?
Sokakkal ellentétben azt állítjuk, a szerkezeti váltás nem első sorban a támadójáték erősítése tette szükségszerűvé. Sokkal inkább az, hogy
Storck ezért váltott, ezért oldotta meg inkább két emberrel egy helyett. A lehetőséghez jutó csatáraink – és középpályásaink – az első félidőben ragyogóan megvalósították a kapitányi elképzelést. Kezdetben Eppel és Priskin folyamatosan nyomás alatt tartotta a portugálok két belső középpályását, Moutinhót és/vagy Danilót, minek következtében akadozott a portugálok támadásépítése.
A mérkőzés első fél órájában azt láttuk, hogy két csatárunk által indított csapatszintű védekezésnek köszönhetően a portugál védők többször is kihagyva saját középpályájukat felívelték a labdát. Így a magyar középpályások, védők könnyebben erőszakolhattak ki párharcot, mintha a földön kergették volna a labdát, és mindez széttördelte ellenfelünk játékát.
A hazai labdaszerzések után még egy-egy támadásvezetésre, támadó harmadban kiharcolt szabadrúgásra – reálisan ezekből próbáltunk gólt szerezni – is futotta az erőnkből.
Íme az eset:
A válogatott azonban nem esett kétségbe. 60 percet futballoztunk emberhátrányban 4-4-1-es, gyakorta 4-5-0-s védővonalat húzva a kapunktól 20-25 méterre és bár a második félidő elején hamar gólt kaptunk, mégsem esett össze a csapat.
Tény az is, a vezető találata után Portugália nem forszírozta annyira a gólszerzést, megelégedett a sok passzra épülő labdabirtoklási fölénnyel (64 : 36), miközben arra várt, hogy kinyíljon a magyar védelem. Megjegyezzük, nem csinálta ezt másképp az Európa-bajnokságon sem, Fernando Santos edző megfontoltságra, türelmes játékra épülő taktikájának hozadéka az aranyérem.
A magyar válogatott védekezése azonban tíz emberrel is mindvégig stabil maradt, a sorok közötti távolságokat és a szögeket egymáshoz fegyelmezetten tartották a játékosok. Így mindig akadt valaki, aki ki tudta segíteni társát, még ha olykor szabálytalanság árán is.
A portugálok vezetésük tudatában a végére elfelejtették azt a tapasztalati tényt, miszerint a vesztésre álló csapatnak az utolsó pillanatokban rendre akad egy sansza – ez el is érkezett a 93. percben. Dzsudzsák szabadrúgása után, Fiola öt méteres fejesét védte a portugál kapus. Más kérdés, az asszisztens lest jelzett, így, ha hálóban köt ki a labda, a mindvégig erélyes holland Danny Makkelie játékvezető nyilván érvényteleníti a találatot.
Már nincs remény, de mégis van remény
A válogatott ezen a mérkőzésen matematikailag is elvesztette minden reményét a 2018-as világbajnokságra való kijutásra. Gyakorlatilag azonban már tavaly ősszel, a svájciak elleni hazai verség (2-3) alkalmával. Nem szerencsés, pusztán egyfajta szurkolói megközelítés, miszerint az októberi és a vasárnapi zakó is a vállalható vereség kategória. (Sportolói szemmel nézve a vereség nem lehet vállalható. Vereség és vereség közt vajmi kevés a különbség, a szájíz így is, úgy is rossz.)
Mégis, amilyen hullámhegyet, majd hullámvölgyet bejárt egy év alatt a válogatott, a vasárnap esti produkció a vereség ellenére is reményt keltő.
Ezúttal bebizonyosodott, hogy a játékosoknak
- mégis van szívük, képesek küzdeni.
- Nincsenek erőnléti gondjuk (futómennyiségben felülmúltuk ellenfelüket).
- Ha megfelelő válogatás után, eltalált taktikával küldik pályára a mindenkori legjobb tizenegyet, úgy képesek zártan védekezni, párharcokat kezdeményezni és azokat jó arányban megnyerni.
- Világsztárokat (C. Ronaldo) jó játékszervezéssel ki lehet kapcsolni a játékból.
Ha mindehhez még a hazai edzői és játékvezetői felfogást is sikerülne a nemzetközi trendhez illeszteni – a test-test elleni párharcokat nem lefújni, míg a szándékos játéktördeléseket komolyabban büntetni – és az OTP Bank Liga mérkőzéseinek aktív játékperc száma is közelítene a nemzetközi átlaghoz, úgy mindenképp azt mondjuk, ilyen akaraterővel, sikerorientáltsággal, ahogy a válogatott az elmúlt két mérkőzésen pályára lépett, tényleg van remény.
Ha másra nem is, arra mindenképp, hogy az MLSZ vezetésének ne kelljen letérni a megkezdett útról, Bernd Storck elpakolja a bőröndjét és a 2020-as Európa-bajnokságra újra kijusson a válogatott.
(Nyitóképen: a magyar labdarúgó-válogatott együtt énekli a himnuszt a közönséggel a Portugália elleni vereséget követően, Fotó: Szalay-Berzeviczy Attila/24.hu)
