Azok a Manchester United szimpatizánsok, akik sok éve Sir Alex Ferguson futball- és klubfilozófiáján szocializálódtak, nem igazán értik, mi történik mostanában a klubnál. Amióta nincs a “Főnök”, egyre több a klubidegen megnyilvánulás.
Zlatan Ibrahimovic még áprilisban szenvedett csúnya térdsérülést az Anderlecht elleni EL-meccsen, és már az első diagnózis után egyértelművé vált, hogy 2018. januárnál előbb nem léphet pályára.
A svéd addig szárnyalt a Unitedben. Negyvenhat alkalommal lépett pályára, s 28 gólt szerzett. Ő volt a legeredményesebb játékos, nagyrészt neki köszönhető az EL-menetelés és bár a döntőn már nem léphetett pályára, az úton
Mindezek után jött a hír; a United vezetősége közölte, hogy ugyan a 35 éves sztárt tavaly a PSG-től ingyen, 1+1 évre igazolták, mégsem kívánnak élni a plusz egy éves opciójukkal, nem kínálnak új szerződést a támadónak.
Sir Alex és a gentlemanstílus
A Manchester United háza táján empátia terén nem ez volt a jellemző. Legalábbis Sir Alex Ferguson soha nem csinált olyat, hogy a klub színeiben parádézó, majd sérülést szenvedő játékost már felépülése előtt lapátra tegyen. Egyszerűen nem illik ilyet tenni. A „Főnök” mindig bajtársiasságot vállalt maródi embereivel, mert hitt abban, hogy rehabilitációjuk után ugyanarra a szintre tudnak jutni, mint a sérülés előtt.
A United gazdasági okokra hivatkozva vált meg Zlatantól. A klub úgy érzi, indokolatlan egy olyan játékost a csapatnál tartani, aki még fél évig alkalmatlan a játékra, ellenben heti 300 ezer font a fizetése.
Aki meg akarja érteni a klub lépését, gondolja végig az okokat. Ibra leigazolásánál úgy gondolkodhattak: adott egy öregedő, de még nem kivénhedt világklasszis, aki nyilván már pályafutása utolsó éveit tapossa, és bár nem a csapat jövőjének kulcsa, de gyors és garantált tűzoltást jelent a jelenlegi csatárkrízisre.
Arra valószínűleg senki nem számított, hogy a Martial, Rashford, Rooney csatártrió mellett a jó öreg Zlatan 28 gólt hint, legeredményesebb lesz, arra meg pláne nem, hogy szinte csere nélkül játssza végig az évadot valamennyi sorozatban – PL, EL, FA-kupa, Ligakupa.
Mindezek tudatában több kérdést is feltehetnek a szurkolók:
- Mi lett volna, ha Mourinho nem hajtja szét ennyire Zlatant?
- Ha nem nullázza le teljesen Martialt, és egy időre az ifjú Rashfordot is?
- Ha a két fiatal többet játszik a 35 éves svéd klasszis helyett abban a Premiere League-ben, ahol iszonyatos tempót diktálnak?
- Elképzelhető, hogy Ibrahimovic térde azért sérült meg ennyire, mert szinte pihenés nélkül volt a pályán április közepéig (Ronaldo csak 32 éves, de a 2016/17-es idényben a bajnoki játékpercek 74%-át töltötte a pályán, míg tavaly ugyanez a szám 93% volt)?
- Nem lehet, hogy talán elkerülhető lett volna ez az egész, ha a svéd kevésbé terhelt, fittebb, pihentebb?
Tény, hogy a sportorvosok régóta szajkózzák, hogy a túlhajtottság könnyebben eredményezhet boka kifordulását, térdsérülést.
Ibrahimovic mindig, mindent megtett a csapat érdekében. 35 évesen messze a United legeredményesebb játékosa volt, és ha néhány meccsen szürkébben is szerepelt, az kizárólag azért lehetett, mert eszement mennyiségű játékperccel “kínálta meg” Mourinho.
Vészes csatárhiány
Most pedig immár bizonyossá vált, elküldik. Úgy, hogy Rashfordon és a saját magához képest halovány Martialon kívül nincs csatár. Mert ugye az világos, hogy Mourinhónak Rooney már nem opció.
A Griezmann-ügy lezárult, a francia hű marad az Atletico-hoz, Mbappé viszonylag korán, röhögve kikosarazta a vörös ördögöket. Különben is, a magafajta fiatal játékosok mind a Realba és a Barcába akarnak menni – mintha nem is létezne más…
Itt van tehát a Manchester United kettő darab fiatal csatárral, akik közül mellesleg Ibra miatt menet közben szélsőt csináltak, és ennyi. A klub vezetősége pedig gazdasági okokról, meg heti 300 ezer fontról beszél. Az a klub, amely a 2015/16-os szezonban 698 millió eurós bevételt könyvelhetett el. Az a klub, amely az Adidasszal kötött szerződés értelmében 750 millió euróval gazdagszik. Ilyen számok mellett mi az a heti háromszázezer, amit ki kéne pengetni ahhoz, hogy például azt a Rashfordot tanítsa, mentorálja, aki őt rajongásig szereti, csodálja, és aki nem győzi elmondani, hogy Ibra és Ronney jelenléte már az edzésen is olyan tananyag, amit semmilyen tankönyvből nem tudna megtanulni?
Azok után tehát, ahogy Mourinho idén porig alázta a német világbajnok Schweinsteigert, ahogy totál hülyét csinált a fiatal balhátvéd Shawból, ahogy lenullázta a tavaly remeklő Martialt, ahogy klubikonná akar emelni egy többek által nem MU-szintnek tartott Fellainit, ahogy következmények nélkül non stop pályán van az érhetetlenül rommá játszatott Pogba, most itt van ez a Zlatan-ügy.
Ruud Van Nistelrooy eset
Sir Alex Ferguson a következő történetet mesélte Ruud Van Nistelrooy-ról:
A PSV-nél Ruud térde teljesen tönkrement. Végignéztük a felvételen, amint üvölt a fájdalomtól. Mit tehettünk volna? – Ha megfelelő szakemberek veszik kezelésbe az embert, akkor pár hónap alatt lábra áll az effajta sérülésből – mondtam Martin Edwardsnak. Van Nistelrooy végül Dr. Richard Stradmanhez ment Coloradoba kezeltetni a térdét, és majdnem egy évet kihagyott. A szezon végén tért vissza, és mi 2001-ben igazoltuk le rögtön azután, hogy láttam játszani az Ajax ellen. A mozgékonysága változatlan volt, a járása sem sérült. Nem ő volt a leggyorsabb csatár, de azért tudott sprintelni, ha kellett, és a tizenhatoson belül helyén volt az esze. Lábadozása alatt meglátogattam otthon és elmondtam neki, hogy a sérülése dacára elvisszük az Olda Traffordra. Sokat jelentett ez neki, mert karrierjének ezen a pontján nem volt túl magabiztos.
Ez volt tehát egykoron a United hozzáállása. Ma már más szelek fújnak Manchesterben. Kevésbé az emberi oldal, mint inkább a monetáris szemlélet a domináns.
Kreivich Orsolya
