A keddi újabb, cudar nagy Barca-verés (Juventus-Barcelona 3-0) okán beszámoltunk már arról, hogy látták az edzők a mérkőzést, és ahogy ők, úgy mi is fényeztük a Juve 23 éves argentin támadóját, a két mesteri gólt szerző Paulo Dybalát.
Nem szabad azonban elfeledkezni arról sem, hogy bár meglehetősen impotensen, ötlettelenül játszottak a katalánok, Messi is csak szenvedett, de ettől még akadt két olyan helyzetük, amit tökéletesen végig játszottak, a kapu előtt a létező legjobb megoldást választotta Iniesta, majd Suárez, mégsem lett egyikből sem gól. Hogy miért?
Mert a Juventus kapujában ott tornyosult egy, a 40. életévét taposó faszi, bizonyos Gianluigi Buffon, aki mindkét esetben – különösen Iniesta közeli lövésénél – káprázatos mozdulattal hárított, tolta milliméterekkel a kapufa mellé a labdát.
Ezen a szemüvegen keresztül figyelve ez a meccs nézhetett volna ki sokkal jobban is Barcelona szempontból, ha nincs Buffon. De ott volt. Úgyhogy, ha Dybalát fényeztük a két gólja miatt, legalább akkora kalapemelés jár a Juventus hálóját 2001 óta óvó kapusnak is.
Maga Buffon így emlékezett a kedd estére:
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen fantasztikus csapatban játszhatok, így nekem is demonstrálnom kell, hogy kellően jó vagyok ahhoz, hogy ezen a szinten futballozzak. Nagy védés volt, valóban. Nem csak azért, mert kritikus időpontban történt, hanem maga a hárítás is nehéz volt. A másodperc tört része alatt történt, de ahogy mondtam, ilyen védéseket kell bemutatnom, ha azt akarom, hogy top kapusnak tekintsenek.
Ennyi.
