Foci

A magyar foci átka: “Fos vagy fiam, de nyugi, szar még lehet belőled!”

Kálnoki Kis Attila
Kálnoki Kis Attila

sportújságíró. 2016. 10. 16. 08:00

Kőszegi Kristófról legfeljebb csapattársai hallottak. Egyelőre. A fiatalember májusban töltötte be a 16. életévét. Pályafutása legnagyobb részét eddig az UTE-ben töltötte, négy éven át öltözött hétvégente lila-fehérbe, aztán egyre többször csak felvette a mezt, majd két óra múlva szárazon visszaadta. Emiatt kétéves keringőbe kezdett. Több csapatnál is megfordult, de újra és újra a kispadon találta magát, így hétvégente a nagy pályát kicsire cserélte:

futsalozott is, csak hogy meccs legyen a lábában.

Most más, teljesen új úton jár. Itthon nem ment, ezért az őszt már Manchesterben, egy nemzetközi futballakadémia diákjaként kezdte. Kétszintes házban lakik mexikói és nigériai csapattársaival. Egy bejárónő segíti az életüket, vásárol, főz, takarít nekik. Minden délelőtt van edzés, aztán ebéd. Délutánonként egy héten kétszer tanulnak, a többi nap kiegészítő edzéseket végeznek, konditerem, nyújtás, elmélet, stb. Ami fontos, az eddigi hébe-hóba helyett hetente kétszer biztosan játszik meccset.

A magyar edzők nem a karaktereket, nem a jövőt keresik

”Kristóf nem egy buldózer típus. Most éppen 56,5 kilogramm, ahogy mondani szokták, vasággyal együtt. Mióta Manchesterben edz, 2-3 kilogrammot erősödött. Itthon inkább a testi adottsága – későn érő –, és nem a kvalitása jelentette számára a gátat. Tizenkét, tizenhárom éves korban egyes gyerekeknél már megindul a biológiai fejlődés. Tizennégy éveseknél már minden csapatban előfordul nem is egy olyan játékos, aki felnőtt méretekkel, izomzattal rendelkezik. Magától értetődik, hogy ők döntik el a meccseket. Az edzői azt kérték Kristóftól, hogy a középpályán többet ütközzön ezekkel a srácokkal. Azokkal, akik aktuálisan akár 20-25 kilogrammal súlyosabbak és izomzatuk folytán gyorsabbak is nála.

Nem tudta megoldani, ezért padoztatták, de kérdem én, Luka Modricnak az ütközés az értéke? Itthon az utánpótlás labdarúgásban általános jelenségként elmondható, az edzők nem karaktereket, személyiséget és a bennük rejlő erényeket, ergo a lehetőségeket nézik és keresik, hanem az aktuális állapotot, no meg a hiányosságokat. Általánosságban elmondható, nem úgy szervezik a csapatjátékot, hogy a gyerekek egyes pozitív tulajdonságait állítsák a csapat szolgálatába, így azok domborodjanak ki, hanem az akcelerált gyerekektől várják a siker kulcsát. Nem a potenciális jövőnek adnak lehetőséget, hanem a mának, a hétvégi győzelemnek élnek. A bajnoki rendszer is erre hajtja őket. Kristófnak persze vannak hiányosságai, de akadnak erényei is. Jól lát a pályán, gyorsan és jól dönt, képes helyzetet teremteni, és feltételezem, ha fejlődésben utoléri a többieket, még akár gyorsaságban és ütközésszámban, labdaszerzésben is felveszi majd velük a versenyt”

– ezt már az édesapa, Kőszegi András meséli, aki persze nem akar megbántani senkit, mert nem haragszik senkire. Neveket sem említ, nem mutogat visszafelé. Nem az a típus, inkább megoldáskereső ember, és futballtémában csak úgy dől belőle a szó.

A futball tanulható, de miért nem tanítjuk?

Magyarországon minden normális edző arról álmodozik, hogy ő fedezi fel az új Puskást. Ehhez képest bár 15 éves az első magyar akadémia, de momentán egyetlen európai mércével nézve klasszisnak mondott, vagy akként jegyzett játékost sem tud Magyarország felmutatni. Összetett a probléma, de a sok közül az egyik alapvető ok, hogy a magyar labdarúgás képzési színvonala bár az utóbbi években mutat némi előrelépést, mégis összességében gyenge. Az edzők általánosságban alulképzettek, nem építenek tudatosan csapatot, nem nevelnek posztra játékosokat. Ennek az állításnak látszólag ellentmond a gyakorlat, lévén a gyerekek már 7-8 évesen is csapatként szaladgálnak, jobb vagy bal védők, szélsők vagy csatárok.

A posztra állítás azonban inkább a véletlennek, vagy a pillanatnyi méretnek, erőnek köszönhető, mint annak, hogy valós személyiségi jegyeik, valós karakterük alapján tudatosan kiválasztanák, majd amikor eljön az ideje, az általános képzés után a nekik legmegfelelőbb posztra nevelnék őket. Túl korán beskatulyáznak gyerekeket, akiknek 14 éves kor előtt akár több posztot is érdemes lenne megismerniük, kipróbálniuk. Másrészt 14 éves kor után a nemzetközi követelményeknek megfelelően már tudatos futballra, posztspecifikus játékra kellene nevelni a labdarúgókat, de ezt nem teszik meg. Az edzők többsége a gyakorlások és a mérkőzések alkalmával csak meg nem válaszolható kérdéseket üvölt – „mit csinálsz?”, mert látja ugyan a rossz megoldást, de nem képes megfelelő formában, érthetően leoktatni azt a tudást, ami a gyerek fejlődéséhez szükséges. Így a játékosok egyre nagyobb taktikai és technikai, valamint mentális deficittel érkeznek a felnőtt futballba.

Holott a gyerekek értelmi képességeit tekintve alkalmasak arra, hogy videók, rajzok, magyarázatok és az azokat modellező edzésgyakorlatok együttes alkalmazása alapján megértsék, elsajátítsák a tudást. Elvégre az iskolai oktatás is erre épül. Mégis elmondható, csak a sematikus edzésgyakorlatok, az üvöltés és a a viccesnek vélt oltós duma színesítik a magyar edzők repertoárját. Mondjuk az egyik “kedvenc” ez: „Fos vagy fiam, de nyugi, ha megkeményedsz, szar még lehet belőled”.

(Tisztelet a kevés kivételnek, mert szerencsére azok is akadnak.)

Kőszegi fiatal korában birkózott, sőt, rövid ideig még a Dunacipő igazolt labdarúgója is volt, de a felnőttkori élsport helyett más utat választott. Manapság cégében társtulajdonosként márkaépítéssel foglalkozik. Úgy van vele, ha már fia úgy döntött, szeretne a labdarúgásban kiteljesedni, akkor neki, mint

szülőnek egyetlen dolga lehet, mögé állni és mindenben támogatni.

Úgy érezte, lehet, a pillanatnyi fizikális állapot hátrány a fia számára, de a fejében, a lábában több van azoknál, akik bár gyakran még az edzésgyakorlatokat sem képesek megérteni, kivitelezni, a taktikát végképp nem fogják fel, nem tartják be, de aktuálisan „ledarálják” a pályán, tehát elsőbbséget éveznek a csapat-összeállításnál.

A karakterépítés hosszú folyamat, elvenni a kedvet egy pillanat műve

Ezért kicsit elmélyedt a sportágban, olyan szakemberekkel találkozott, akik segíteni tudták abban, miként kezelje a helyzetet. Megoldásként türelemre intette fiát, egyéni képzésre hordta, egy sportorvosi laboratóriumban feltérképeztette, alkalmas lesz-e egyáltalán az élsportra. Mivel igen választ kapott,

sportpszichológus segítségét is kérte abban, hogy Kristóf a mellőzések ellenére megtartsa sikerorientáltságát.

Ami tán a legszokatlanabb, itthon szinte ismeretlen, igénybe vette egy zentai születésű futballszakember segítségét.

Kőszegi Kristóf sportágspecifikus alapképességeit nem a klub, hanem a lelkes szülő mérte fel. Fotó: 24.hu

Apró Attila feltérképezte Kristóf személyiségét, futballról vallott elképzeléseit, tudását, testi és futballtechnikai képességeit. E folyamatban komoly szerep hárult a szülőkre, hiszen legjobban ők ismerik gyermeküket. Ezt követte néhány mérkőzésvizit. Miután láthatóvá váltak az alappillérek, amelyekre építhetővé vált Kristóf karaktere, végső soron a karrierje, Apró meghatározta Kristóf játékos-személyiségét, lehetséges posztját, a csapatban elfoglalt szerepét, a fejlesztés irányát. A szakember konklúzióként azt szűrte le:

Kristóf sztorija régebben arról szólt, hogy miként lehet kiszolgáltatottá tenni a pályán egy rendkívül értelmes, kiszolgálói erényekkel rendelkező játékost.

A baj az, hogy a karakterépítéssel szemben, amely hosszú folyamat, a játékos személyiségét, a sportágba vetett hitet, a játék szeretetét ehhez képest egy pillanat alatt meg lehet törni. Holott a futball minden eleme tanulható. Ezt többszörösen bizonyították már. Nem lesz mindenkiből Lionel Messi-szintű zseni, de nincs olyan játékos, akit ne lehetne még jobbá tenni, s ezáltal csökkenteni a távolságot aktuális tudása, csapatban elfoglalt helyzete és céljai között.

Te nem is voltál labdarúgó…

Nem voltam futballista. Nem tudom megmutatni a gyereknek, hogyan tartsa a lábát lövés közben, ezért nem csinálok mást, csak azokat a képzési hiányosságokat próbálom szakemberek segítségével pótolni, ellensúlyozni, amelyeket értelmes, gondolkodó emberként észreveszek. Az ma már talán elfogadható alapvetésként:

az élsport megfelelő minőségű szakmai, tudományos támogatás nélkül nem lehet sikeres.

Az egyesületekben elvárják a sportolóktól a profi hozzáállást és teljesítményt, miközben a legtöbb esetben a sportolók nem kapják meg ennek az alapfeltételeit sem. Az utánpótlásban szorgoskodók megérthetnék, minden sportoló más és más, megvannak a saját értékei, karaktere, személyiségjegyei és saját útja. Nekik nem lenne más dolguk, mint ebben támogatni, továbbfejleszteni őket. Az egyes játékosok erényeire koncentrálni és azt a labdarúgó érdekében hosszú távon kibontakoztatni, és nem a hétvégi meccs végeredménye érdekének alárendelni”

­­- összegez Kőszegi.

A magyar futballszakma obligát kérdése azokhoz, akik „kéretlenül” fogalmaznak meg kritikát: honnan veszed a bátorságot a véleményalkotáshoz, amikor nem is voltál labdarúgó?

Kőszegi válasza erre is megfelelő: „nyitott szemmel járom a világot”. Ráadásul munkájából kifolyólag a sportot sem ugatja. Cégükkel egy ideje már az osztrák első osztályba idén feljutó SKN St. Pölten futballklub márkaépítésén dolgoznak, így kristálytiszta, napi szintű rálátása van arra, futballképzésüket német mintára másfél évtizede átalakító „sógorok” hogyan vélekednek az utánpótlás-nevelésről.

Érdekes egybeesés, nemcsak Kőszegi, de a napokban maga Bernd Storck is azt állította, nyitottságra és paradigmaváltásra lenne szükség az utánpótlásképzésben, míg a Fradinál a szintén német Theo Schneider egy tollvonással lecserélte az összes utánpótlásedzőt.

Kőszegi Kristóf Manchesterben Fotó: 24.hu

Szóval, Kőszegi Kristófról legfeljebb csapattársai hallottak. Egyelőre. Pont, mint a pár éve még szintén majdnem elkallódó, de a magyar válogatottba azóta berobbanó Nagy Ádámról.

Kristófnak eszébe sincs az FC Bologna légiósát utánozni, pusztán kitartóan járja a saját útját. Mert megteheti. Ma már számos fizetős vagy éppen ingyenes, klub vagy vállalkozásként működő képzési modell érhető el Európa több országában.

Kristóf ezért hagyta a kvalitásait háttérbeszorító magyar módit, vállalta a magántanulói státuszt és az ezzel járó külön vizsgákat a Szinyei Merse Pál Gimnáziumban és döntött úgy, egy olasz és két angol edzőtől, Angliában tanulja a futballt, és ami itthon szintén hiánycikk, szívja magába a futballkultúrát.

Az egyáltalán nem garantált, hogy 21 éves korára ő is, mint Nagy Ádám a válogatott erőssége lesz. De sok más sorstársával ellentétben a lehetősége mindenképp adott maradt arra, hogy felnőttkorában is futballozzon. Bármilyen szinten is.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.