A rendszerváltás előtt még tökéletesen működött, de azóta két és fél évtizedes problémává vált a magyar futballban, hogy a kis nevelő egyesületektől a nagyok ingyen elszipkázták a tehetséges gyerekeket. Azokat, akiknek még nincs hivatásos szerződésük, csak úgynevezett amatőr. Erre a problémára keresett és talált megoldást az MLSZ. Látszólag.
2016 július 1-től, különösebb előzetes információ nélkül a szövetség bevezetett egy új átigazolási szabályt, amely működési költségtérítésre kötelezi a gyereket átigazoló sportegyesületeket. Fizetni kell minden egyesületnek, minden szinten.
Ez az átigazolási szabály feltehetőleg a kis csapatok nyomására született, azzal a szándékkal, hogy pénzügyileg is ösztönözve legyenek minőségi játékosok képzésére és felkutatására.
Nos! Úgy tűnik a kis egyesületek óhaja az MLSZ-nél meghallgatásra talált, azonban a kis egyesületek elfelejtették megmondani, hogy valójában ők úgy gondolták az egész fizetősdit, hogy
Az átigazolási szabályzat esetében már most látszik, ahelyett, hogy ösztönözné a felfelé áramlást, sokszor gátja lesz a játékosok szabad mozgásának, különösen az amatőr szférában. Az új átigazolási szabály miatt játékoskarrierek törhetnek ketté és játékosok vonulhatnak vissza.
Nézzünk egy-két már most jelenlévő valós problémát!
Kis utánpótlás-nevelő egyesületből az egyik átlagos képességű játékos át akar menni egy másik kis egyesületbe. Ennek az alábbi egyszerű kézenfekvő okai lehetnek:
- a játékos azért akar új egyesületébe menni, mert a régi csapatához új edző jött, akinek nem szereti az edzéseit,
- a játékos azért akar új egyesületébe menni, mert az osztálytársai oda járnak,
- a játékos azért akar új egyesületébe menni, mert a nagyszülő már nem tudja az unokát edzésre vinni a távolabbi régi csapatához, míg a gyerek egyedül le tudna menni egy közelebbi azonos szintű csapat edzésére,
- a játékos azért akar új egyesületébe menni, mert a család új kerületbe költözött, értelemszerűen egy környékbeli csapathoz akar menni futballozni.
A fogadó egyesület szívesen átigazolná az új jövevényt, de átigazolásra egy fillérje sincsen, hiszen ő csak arra van berendezkedve, hogy ha netán egy ügyes játékosa eligazol, azért pénzt kérjen. Arra már nincs, hogy fizessen is játékosokért.
Azt tudni kell, hogy a legnagyobb lemorzsolódás a futballban a serdülő korosztályoknál van. Ekkorra körvonalazódik egy játékos számára, hogy focizni akar-e, udvarolni akar-e, tanulni szeretne-e. Így a kis egyesületek semmiféle kockázatot nem fognak vállalni egy olyan átigazolással, ami után az átigazolt játékos bármelyik pillanatban abbahagyhatja a futballt.
Mit csinál ekkor az átvevő egyesület?
Szól a gyerek szüleinek, hogy csak akkor oldható meg az átigazolás, ha és amennyiben kifizeti saját gyermekének átigazolási díját, amely 12 év alatt 50 e Ft évenként, ahányat eltöltött az átadó egyesületnél. Miután a focit korán lehet kezdeni, így egy 12 éves játékos induló ára – 5 éves kezdéssel – 350 e Ft, aminél van alkura lehetőség a két egyesület között, de a legjobb esetben is fizetni kell, min. 10 %-ot, vi. 35 e Ft-t. De ez az ár 13 éves kortól 100 e Ft/év-re változik és máris – 7 éves képzési időt feltételezve – min. 70 e Ft-os átigazolási díjról beszélünk. Itt persze egy optimális esetről beszélünk, ha és amennyiben az átadó egyesület hajlandó minimál áron elengedni játékosát.
Természetesen sok szülő nem tudja mindezt bevállalni, így
És itt még a legolcsóbb játékosokról beszéltünk. Mert ha az átadó és az átvevő egyesület első osztályú, akkor a játékos ára 3 milli forint/év, ami hétéves képzési időszakot alapul véve 21 millió forint lehet, de tíz százalék, azaz 2,1 millió ekkor is minimum fizetendő. A nagy egyesületeknek az átigazolásra van költségkeretük, de miután ez véges, így a szülőknek itt is majd be kell szállni, ha szeretnék, hogy gyermekük új csapathoz kerüljön.
Az új átigazolási szabályzatnak lesz egy további mellékhatása, miszerint tovább fokozza a futballban amúgy is jelen lévő fekete gazdaságot. Tudniillik a labdarúgásban a pénz kiemelésének bejáratott útjai vannak. Értsd: a fekete kassza kialakítása úgy megoldható, hogy még csak a számviteli törvényt sem kell megsérteni.
Nézzünk egy-két példát.
- Az egyesület kifizetteti a labdát, szerelést a szülővel és az egyesület nevére szóló számlát máris be lehet nyújtani az egyesületi pénztárába. A klubba befizetett TAO-ból már lehet is zsebre tenni a pénzt.
- A külföldi tornákra való utazást a szülő fizeti, de a torna számlái (szállás, étkezés, útiköltség, autópálya matrica) az egyesület pénztárában landol. A klubba befizetett TAO-ból már lehet is zsebre tenni a pénzt.
- Sok helyen a gyerekek télen csak úgy tudnak tornateremben edzeni, ha a szülők összedobják a terem bérleti díját. Azonban a számla már az egyesület nevére állítódik ki. A klubba befizetett TAO-ból már lehet is zsebre tenni a pénzt.
- Ha a csapat netán teremtornára megy télen, akkor a szülők állják a nevezési díjat, természetesen az egyesület nevére szóló számla ellenében. A klubba befizetett TAO-ból már lehet is zsebre tenni a pénzt.
Összességében az új átigazolási szabályzat várható mellékhatásaiként megjelenik a fokozott lemorzsolódás a serdülőkor környékén, a szabályok kikerülésével a játékosok feketén való átigazolása, a labdarúgó családok zsebéből további források vándorolnak át a futballba, amivel egyúttal az egyesületi fekete kasszák lesznek vastagabbak.
Mindezek egy hónap üzemi tapasztalatai annak a szabálynak, amely valójában segíteni akart, de a sok mellékhatása okán, inkább árt a magyar futballnak.
A cikkben szereplő fotók csak illusztrációk, a gyermekek mezén megjelenő kluboknak természetesen semmi közük a felsorolt negatív példákhoz. Nyitóképünk forrása: ufc.hu
