Budapest, 2016. április 9.
A felcsúti Branko Pauljevics (j) és az újpesti Bojan Sankovics a labdarúgó OTP Bank Liga 27. fordulójában vívott Újpest FC - Puskás Akadémia találkozón a fõvárosi Szusza Ferenc Stadionban 2016. április 9-én.
MTI Fotó: Illyés Tibor
Foci

A stadionok így is, úgy is megtelnek, de most kell eldöntenie a világnak, hogy mit akar

Zsolt Péter
Zsolt Péter

szociológus. 2016. 07. 12. 17:11

Dimitri Payet Ronaldoval szembeni szabálytalanságáról azt találgatjuk, hogy az szándékos volt-e vagy sem. Morális szempontból valóban ez a kulcskérdés, ám a labdarúgás jövője szempontjából nem.
Korábban a témában:

A labdarúgás jövője szempontjából inkább az a kérdés, hogy elszaporodnak-e a durvaságból fakadó sérülések, és ezáltal megváltozik-e, átmegy-e sportból gladiátor-küzdelembe. A stadionok utóbbi esetbe is megtelnek majd, de kb. most kellene eldöntenie a világnak, hogy mit akar.

A megoldás szerintem nagyon egyszerű, hasonlatos ahhoz, ahogy a rendőrség kezeli a bűncselekményeket. Mellesleg egészen abszurd módon teszi. Vegyünk egy mellkasi késszúrásos támadást. A rendőrök bemennek a kórházba, és az iránt érdeklődnek a sebészeten, hogy a kés elérte-e az áldozat szívburkát, ha igen, a támadás életellenesnek minősül, ha nem, alig kell jelentős büntetésre számítania az elkövetőnek. (A műtét egyébként mindkét esetben ugyan úgy zajlik.) Ez azért abszurd, mert a szándék lehetett előre kitervelt gyilkosság is, mégis ha nem találta el a szívet, enyhe büntetést kap, a másik esetben pedig belekeveredhet valaki egy kocsmai verekedésbe, aztán életfogytiglanra ítélik, mert az agresszor beleszaladt a késébe.

Két utcával tőlem lakik egy jóember, aki összeveszett a szomszédjával, aki alattomosan hátulról fenékbe szúrta. Én hívtam ki a mentőket, aztán még mentőhelikopter is jött. Mindeközben beszéltem az elkövetővel is, hogy az összetűzés után csinált-e valamit, de az csak visszament a házába, mint aki jól végezte dolgát. Kicsit azért zaklatott volt, de a bíróságon már „jól érvelt” amellett, hogy csak a szalonnázás miatt volt nála a kés, meg hogy a jóember bement hozzá. Az a bíróságot nem érdekelte, hogy mindig kést hordott magánál, hogy a késelés maga az utcán történt, hogy hátulról szúrta meg, és hogy a vérnyomok bizonyíthatták, hogy nem az elkövető kertjében történt a hirtelen haragú veszekedés. A felmentő ítélet felháborító volt, és nem csak elfogultságom miatt, hogy ismerem a veszekedés okát, ismerősöm nyíltságát és a másik gyáva alattomosságát. A felháborodásom oka, hogy a fickónak még csak börtönbe se kellett mennie, teljesen megúszta, mert a sérülés, amit okozott nem volt életellenes.

Morális érzékünk a cselekvés szándékából indul ki, míg úgy tűnik, a jogi gondolkodás nem tud kitalálni jobbat, mint hogy a következményeket mérlegeli. Nos, pontosan erre volna szükség a fociban is.

Aki másnak bizonyíthatóan sérülést okozott, az a sérülés súlyosságától függően eltiltásra kerülhetne rövidebb-hosszabb időre. Legyen teljesen mindegy, hogy az szándékos volt-e vagy sem.

Kicsit elidőzve magánál az Eb-döntőnél, úgy ültem le, hogy inkább a franciáknak drukkolok, mert hogy a portugálok nem érdemlik meg jelen játékuk alapján a győzelmet, a franciák a jobbak. Aztán a Ronaldo elleni szabálytalanság után megfordult a szimpátiám. Ez megint ilyen morális megközelítés. Sokan vagyunk úgy, hogy a világot akkor tartjuk szebbnek, ha az igazságos. Megérdemeltük a győzelmet – mondtuk az Izland elleni meccs után -, mert sokat tettünk érte. Más meccseken viszont azt láttuk, hogy egyáltalán nem az igazság győzedelmeskedik, a jobbak buknak el. (Ld. a németek kiesését.)

Nem az igazságosságról szól a sérülést követő eltiltás sem, hiszen lehet az a játék hevében elkövetett véletlen. Nem beszélve arról, hogy mit tegyünk, amikor két játékos összefejel és mindkettő egyformán sérülést okoz a másiknak. Bár itt is az esetek 90%-ban az történik, hogy valaki felugrik, a másiknak háttal van, és nem tudhatja, hogy az meg hátulról fog homlokkal rábólintani a halántékára, vagyis az összefejelések döntő többségében a két játékos közül az egyik veszélyesen játszik, és inkább ő okoz komolyabb sérülést a másiknak, még ha maga is megsérül. De mondhatjuk azt is, hogy ha nem eldönthető ki okozta a sérülést, akkor tiltsák el mindkettőt.

Hogy mennyi időre történjen az eltiltás, hogy kik állapítsák meg ezt utólag, azt már a nálamnál okosabbaknak kellene kitalálni. A „fogat-fogért”-elv azt diktálná, hogy ha valaki olyan sérülést okoz a másiknak, hogy az nem tud visszatérni soha többet a pályára, akkor ő se játszhasson többet. De lehet okosabb elbírálást is kitalálni, mint a „fogat-fogért”-elv. Egy magamfajta szociálpszichológus csak annyit érzékel, hogy a futball fokozatosan durvul. Noha, durvaság volt mindig ebben a játékban,

gondoljunk csak 1954-re, amikor a német középpályás hátulról Puskás Ferenc bokájába rúgott, és emiatt a legjobb magyarnak több mérkőzést ki kellett hagynia. Szóval már ekkor el lehetett volna gondolkodni azon, elegendő-e egy meccsről történő kiállítás, vagy súlyosabb szabályokat kellene bevezetni.

Manapság, mikor a futball már a játékosoknak a megélhetésük is, nagyon rövidlátó gondolkodásúnak kell ahhoz lenni, hogy sérülést okozva a másikat megfossza valaki a kenyérkeresetétől, hiszen akkor jöhet valaki más, aki meg őt rúgja le végérvényesen. Azaz a foci eldurvulása véletlenszerűvé tenné minden játékosnak a kenyérkeresetét, sőt, a legjobb játékosok szelektálódnának ki, hiszen őket hamarabb lerúgnák a többiek, mint a kevésbé jókat. Racionálisan tehát világos, hogy magának a játékosnak sem érdemes belemennie ebbe az adok-kapokba, és mégis úgy tűnik, hogy a győzelem vonzereje erősebb a józan észnél, és lassan, de biztosan mégis csúszunk ebbe az irányba. Ám a sérülést okozó eltiltásának szabálya sokat segíthetne azon, hogy a mérleg nyelve ne billenjen el.

Senki sem feltételezi, hogy Ronaldót edzői utasításra rúgta le Payet, de joggal feltételezhetjük, hogy 10 éven belül lesz olyan edző, aki ezt a taktikát fogja alkalmazni. Ezt a folyamatot csak úgy lehet megállítani, ha Ronaldo édesanyjának felháborodásának adunk igazat, mely szerint a foci nem szólhat erről. Payet válasza pedig, hogy nem szándékos volt a megmozdulása, hogy labdára ment, amit aztán el is hozott, teljesen lényegtelenné válik, ha azt mondjuk, sérülést okozott.

Aki sérülést okoz, az valamit rosszul csinál. A „vigyázzunk egymásra” a régóta együtt grundon focizó baráti társaságoknál működő érték. Az eltiltás bevezetése csak egy dolog, a másik, hogy ez feltöltődjön a játékostársért való felelősségvállalással is.

Ha ön, kedves olvasó, holnap közlekedési balesetet okoz, senki sem azt fogja kérdezni, hogy szándékosan tette-e. Viszont felelősséget kell vállalnia az esetért.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Doctor injecting a young child with a vaccination or antibiotic in a small disposable hypodermic syringe, close up of the kids arm and needle.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.