Budapest, 2008. november 18.
A csepeli focisuli tagjai fociznak az önkormányzat épülete előtt azon a tiltakozáson, amit a Csepel SC Alapítvány szervezett a csepeli sportcentrum megmaradása érdekében.
MTI Fotó: Beliczay László
Foci

Foci–kerettanterv: úgy rossz, ahogy van

Ferenczi Attila
Ferenczi Attila

2015. 11. 24. 08:34

A labdarúgás sportági tanterve 49 oldal. Szakértőnk végigrágta magát rajta és alább megindokolja, miért lesújtó a véleménye.

November elején számoltunk be róla, az Emberi Erőforrások Minisztériuma módosítási előterjesztést nyújtott be a kerettantervhez. E szerint az általános és középiskolákban tananyag lenne a labdarúgás. Tanintézményenként opcionálisan. Ha a “diri” úgy dönt, minden fiúnak és lánynak.

Mindjárt az elején leszögezem, maga a gondolat kiváló.

Mert, ha van kerettanterve olyan “iskolákban kiválóan űzhető” sportágaknak, mint a kajak-kenu, a vitorlázás, a nemzeti lovaskultúra vagy épp a kerékpározás, miért ne lehetne épp, a sportoló népesség ötven százalékát megmozgató labdarúgásnak? 

Miért ne lehetne az iskolai oktatás része a foci? De a filozofikus dilemma mögött közvetlen sorban áll a szakmai: ha az adott iskola úgy dönt, oktatása részévé kívánja tenni a labdarúgást, azt a testnevelő miből, milyen sorvezető alapján tanítja?

Ezekre a kérdésekre lenne hivatott választ és megoldást adni a kormány oldalán fellelhető kerettanterv módosítója, amely a legapróbb mozzanatig szabályozza, hogyan kell tanítani a labdarúgást, az általános iskolák 1-4., az 5-8., a gimnáziumok és szakközépiskolák 9–12. évfolyama számára.

A Budapest, XI. kerületi Keveháza utcai iskola tanulói kergetik a labdát. Pont, mint bárhol máshol az országban (kevesuli.ujbuda.hu)

Két út létezik

Filozófiai értelemben két út mentén lehet a labdarúgást oktatni:

  • Általános képzési tervhez illesztett oktatás,
  • Az aktuális tudáshoz illesztett képzés.

Az első verzió az átlagra van szabva, amely azt feltételezi, hogy a rendszerbe bekerülő gyerekek körülbelül azonos tudásszintről indulnak és a fejlődésük is megközelítőleg azonos sebességgel zajlik.

A második a “holland út”, amely a labdarúgást a problémamegoldáson keresztül oktatja, ahol az edző minden edzés, mérkőzés után kérdéseket tesz fel önmagának – mi a labdarúgó-probléma, mi annak az oka, a játék melyik fázisában, a pálya melyik részén jött létre, kik és miért a probléma forrásai, stb. – és a válaszok ismeretében keres megoldásokat, változtat a képzés menetén.

Az MLSZ Országos Pályaépítési Programjának keretében már több, mint száz kézilabda-méretű pályát adtak már át (ujpest.hu)

Az első verzió edzői semmiféle gondolkodásra nincsenek késztetve. Az edző itt nem ötletel, sémában, edzéstervben, előírt gyakorlatsorokban gondolkodik. Attól függetlenül tartja meg a tréninget, hogy éppen mit lenne célszerű oktatni a játékosoknak. Különösebb tudásvágy és kreativitás nélkül végrehajt. Középszerre nevel, és ilyen lesz a tanítványai többsége.

A második a gondolkodó edző, aki gondolkodó játékosokat képez. Ez a tréner is tervez, de a kaze közé került gyerekek labdarúgó-problémáiban és azok megoldásában gondolkodik. Ez a képzés rendkívül flexibilis, gyakran eltér a tervtől. Alkalmas kreatív, a játékhelyzetekhez gyorsan alkalmazkodó, technikás játékos talentumok felfedezésére, képzésére. Lásd a holland futballt, amely évtizedek óta termeli ki játékosegyéniségeit.

Az 1997-ben induló UEFA rendszerű edzőképzésünk nem vette át a labdarúgóképzés második, holland verzióját, miközben ez már az induláskor is UEFA-ajánlás volt. Benne ragadt az első verzióban. Ez a Mezey György-Both József kettős egyik legnagyobb bűne és tévedése.

Az ő módszertanuk végtermékét láthatjuk ma, amit a gondolkodásra, újításra képtelen magyar edzőgeneráció testesít meg. Persze tisztelet a kivételnek.

De hol itt a probléma?

A baj az, hogy a kerettanterv is az első oktatási filozófiát testesíti meg, mi több, helytelen gondolatiság mellett, nem megfelelő gyakorlatsorokat tartalmaz. Ez a hipotézis a betűvetés, az olvasás, a matematika alapjainak elsajátítása esetén igaz lehet, azonban a futballban semmiképp. Ott az ügyetlen nem tud együtt gyakorolni az ügyesselEzért az oktatás hatékonysága már kiinduló helyzetben is megkérdőjelezhető.

Egyvalamire lehet elegendő, hogy az ügyesebb fiúkat és lányokat a testnevelő nagyobb százalékban kiszűrje és a labdarúgás irányába terelje. Ugyanakkor a sportban alapvetés, az alapok lerakása, annak minősége befolyásolja, meghatározza a jövőt. Ezért, ha a később tehetségesnek mondott labdarúgót kezdetben rossz módszerrel oktatják az iskolában, akkor már pályafutása elején hátrányba kerül, mondjuk a holland gyerekkel szemben.

De van itt még további, ennél nagyobb probléma is. A kormány oldalán olvasható kerettanterv a kispályás futballról szól. A kispályás futballnak két fajtája létezik hazánkban.  Az egyik a rendes futball-labdával játszott foci (5+1, azaz öt mezőnyjátékos, egy kapus), a másik a speciális futsallabdával játszott teremlabdarúgás (4+1).

A kispályás futball első verzióját a kispályás focihoz nem értő nagypályás edzők – mint szükséges rosszt -, míg a kispályás futball második verzióját, a kispályás futballhoz értő futsaledzők favorizálják.

A tanterv alapos elolvasásakor úgy tűnik, hogy az iskolai labdarúgás kerettanterve mégsem kispályára, legfőképp nem a futsalra van szabva, hanem a nagypályára, hiszen a tanterv megfogalmazásai, szakmai megállapításai mind nagypályás edző gondolkodásmódját tükrözik.

Holott a magyar nagypályás futball kitörési pontja épp a futsal lehetne. Ez a fajta képzési rendszer van szinkronban hagyományainkkal és a modern labdarúgás labdaügyességi és gondolkodásgyorsasági követelményeivel.

Miért a futsal?

Hajdanában a magyar csapatok alakzatépítő-bontó játékszervezést használtak a támadásszövéseik során. Ebben a játékban a játékos a labdához pozicionálja magát és nem a posztjához, így hozza létre mindig a létszámfölényt a labda környezetében. És mint tudjuk, a futsalban sincsenek posztok. Nincs védő és nincs támadó. Négy ember van a pályán, akik folyamatos rotációban vannak, mindig a labda helyzetétől függően helyezkedve. Az 50-es évek focijának stílusjellemzője volt a „gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés támadó játék”, ami nem más, mint maga a futsal.

A régi idők focijában a képzés eszköze a rongylabda volt. Schlosser Imre a 1920-as évek világhírű játékosa mondta, hogy „ ……. rongylabda nélkül nincs indulás és nincs érkezés. Mindent a rongylabdának köszönhetek!”. Értsd: a rongylabdatípusú képzés, technikás játékost hoz létre. A rongylabda nem pattog, a játékosnak nem kell bíbelődnie a labdakezeléssel, ezért előbb felismeri a társakkal való együttműködés lehetőségét. Értsd: a játékos felemelt fejjel tud játszani. A  futsallabda éppúgy nem pattog, mint a rongy. Példának ott van Brazília, ahol szintén a futsal a képzés alapja. A játékos 12 éves koráig megtanulja a labdához pozicionált játékot és utána nagypályára lépve ezt teljes természetességgel használja.

A magyar futball óriási baja, hogy évtizedek óta mindig az aktuális világbajnokot akarjuk másolni, miközben a majmolt nemzetet reprezentáló gondolkodásmódot sosem értjük meg. Most éppen és ismételten a németek után szaladunk, miközben a latin vonalról rendre elfeledkeztünk.

A kerettanterv fentebb felsorolt gyengeségeit még tetézi, hogy ellentmond a nagypályás edzőképző anyagának, a futsalos edzőképzés anyagának és a magyar Akadémiákat auditáló Double Pass szakmai anyagának, ergo nincs megoldva a szakmai szinkronizáció, „nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a balkéz”.

Az meg már csak hab a tortán, hogy a kerettanterv megírásánál nem vonták be a futsaledzőket, hanem nagypályás edzőkre bízták azt. Ez megközelítőleg olyan szakmai tévedés, mint amikor fogorvossal szeretnénk veseátültetést végrehajtani, mondván, a doktor, az doktor…

Megjegyzendő, labdarúgó iparágunkon belül a futsal szakág a legeredményesebb. A futsalválogatott már többször bejutott az EB 12-es döntőjébe úgy, hogy maximum fél amatőr, de inkább amatőr játékosok alkotják a sportág zömét, miközben összlétszámuk még az ezret sem éri el. Sikerük nem másnak köszönhető, mint a latin futballra való nyitottságnak, a kimagasló szakmai munkának.

Konklúzió

A labdarúgó kerettanterv az egyes oktatási verziót követi, amely hatékonyságában a legrosszabb. Ezért kijelenthető, ha ebben a formában kerül elfogadásra, úgy hibát vét, óriási esélyt szalaszt el a magyar labdarúgás.

A futsalban szerzett tapasztalatokat, mint szakmai potenciált kihagyni egy olyan tantervből, amely teremben vagy kézilabdapálya méretű területen kívánja oktatni a kispályás labdarúgást, több mint vétek, de inkább a dilettantizmus kategóriájába sorolható.

Holott a magyar futball kitörési pontja pont a futsal lehetne. A labdarúgás tömegesítésére, e válfajának leoktatásán keresztül mi sem lenne alkalmasabb, mint az iskola és annak a tornaterme vagy sportudvara – ahol van. Egy jól elkészített iskolai kerettantervvel és annak végrehajtásával sokat nyerhetne a magyar labdarúgás. A nagypályás is.

A futsalra alapuló játékosképzés az európai futballban egy olyan innováció lenne, amellyel nemhogy utol tudnánk érni vetélytársainkat, hanem le tudnánk előzni őket. Lásd a Fradi és a válogatott ifjú felfedezettjének, Nagy Ádámnak a történetét.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.