“Klubcsapataink kiestek az európai kupákból, a hazai bajnokság színvonala egyre alacsonyabb, folyamatosan csökken a merítési lehetőség. Régebben nagy európai klubokban játszottak játékosaink, most pedig kiscsapatokban tartalékok. Ennek ellenére bizakodó vagyok.” Az alábbi mondatfüzér Anghel Iordanescu, román szövetségi kapitány száját hagyta el és a keddi Nemzeti Sportban olvasható.
Anghel Iordanescu 65 éves, tapasztalt edző, tudja mit beszél
Fotó: europress
De akár Bernd Storck, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya is nyilatkozhatott volna így. Nézzük magyar szempontból miként néz ki mindez.
Kupacsapataink elvéreztek. Bár hét forduló után kicsit korai leszögezni, mindenesetre számunkra úgy tűnik, az NB1 színvonala a tizenkét csapatos lebonyolítási rendszernek, a jobb játékosok koncentrációjának köszönhetően enyhe emelkedést mutat. Játékosaink soha nem játszottak nagy európai klubokban – utoljára talán Puskásék -, de jelen állás szerint európai TOP-bajnokságban sem. Maximum lelátón ülnek.
A legutóbbi, júniusban finnek ellen sikeresen megvívott (0-1) Eb-selejtezőn a Király Gábor – Fiola Attila, Lang Ádám, Juhász Roland, Kádár Tamás – Stieber Zoltán, Gera Zoltán, Tőzsér Dániel, Dzsudzsák Balázs (Simon Ádám, 87.) – Priskin Tamás (Németh Krisztián, a szünetben), Szalai Ádám (Nikolics Nemanja, 77.) összeállításban lépett pályára a magyar válogatott.
Közülük Király rendszeresen és remek formában véd a Haladásban. Fiola rendre kezdő a PFLA-ban, de Lang Ádám, bár Juhász sérülése miatt van 4-5 meccs a lábában, kiszorulni látszik a harmatgyenge formát mutató Videotonból is. Juhász sérülése után két tétmeccsel hangolt a románok ellen, míg Kádár Tamás ugyan pályára lép a Lech Poznanban, de a helyi média kikezdte, az ő helyezkedési hibáira fogja a gyengébb szereplést. Edzője a hétvégén a 60. percben lecserélte, márpedig az belső védőnél nem jelent jót.
A kulcsfontosságú középpályán a leggyatrább a helyzetünk. Stieber tavasz óta tétmeccsen még egy percet sem játszott Hamburgban, ellenben Gera remekül teljesít a Fradiban. Tőzsér eddig egyedül edzett, három napja van csapata, de még edzőmeccs sincs a lábában, Dzsudzsák csupán két tétmeccsel tart előrébb a Bursasporban.
A támadóink közül Priskin rendszerint kezdő a Slovanban, még nemzetközi kupameccset is játszott, Németh Krisztián bombaformát mutat a Kansasban, Szalainak a lelátón szorított helyet edzője, míg Nikolics vezeti a lengyel góllövőlistát.
Vegyes a kép. Csatár poszton állunk a legjobban, de a játék képét meghatározó középpályán, ahol talán a románok a legerősebbek, meglehetősen csehül állunk, ott a legszűkösebb Bernd Sorck merítési lehetősége.
Emlékeztetőül, Egervári Sándor a 2013-as, kiütéses vereséggel (3-0) végződő román-magyar után épp arra hivatkozott, hogy a kulcsjátékosaink csapat nélkül álltak épp szeptember elején, vagy ha volt is nekik, nem játszottak. Épp, mint most. Juhász, Stieber, Tőzsér, Dzsudzsák, Szalai nyugodtan nevezhető a magyar válogatott kulcsjátékosának, ergo jelen állás szerint a finnek ellen pályára lépő válogatott középső tengelyének nincs vagy alig van meccs a lábában.
A helyzet annyiban jobb a 2013-as bukaresti sokknál, hogy most a román kapitány is épp ilyen problémákra világít rá. Ilyen szempontból tehát döntetlen az állás, ebben bízhatunk, meg a hazai pályában.
Utoljára 34 éve, 1981. május 13-án győztük le Romániát (1-0). Vajon lesz-e most Fazekas Lacink?
